Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Ujváry Gábor: A budai királyi palota a "neobarokk társadalomban" : a palota és a nagypolitika a két világháború között 105-124

UJVÁRY GÁBOR A BUDAI KIRÁLYI PALOTA A „NEOBAROKK TÁRSADALOMBAN" A PALOTA ÉS A NAGYPOLITIKA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az 1918 őszén induló tanévvel minden bizonnyal Magyarország újkori történetének egyik legmozgalmasabb esztendeje kezdődött. Nem véletlenül oktatták és magyarázták később az iskolákban ezt az időszakot annyian és annyiféleképpen, egymástól annyira különböző módon. Magyarország - sokak régi álma teljesült ezzel - önálló és független országgá vált. De milyen áron? Területe kétharmadának elszakításával, magyar anyanyelvű lakossága egyharmadának elvesztésével - amire viszont még legrosszabb álmában sem gondolt a magyar népesség java. Magyarország államformája rövid időn belül többször is megváltozott, tagadó és elutasító rendszerek követték egymást. Az állandó változások közepette, a kegyetlenül megcsonkított országban a közelmúltra való emlékezés és a történelem szerepe felértékelődött, a „boldog békeidőkre" és a Nagy-Magyarország dicsőséges múltjára való hivatkozás kifizetődő politikai tőkévé vált. Az ellenforradalmi kormányzat indulásakor és megszilárdulásakor - s tegyem hozzá, később az egész korszak folyamán - emiatt találkozunk oly sokszor a históriából vett példákkal, a „régi szép idők" - egyébként sokszor történelmietlen - felidézésével. Az ellenforradalom a dualizmussal való folytonosságot hirdette. A köztársaságot, a népköztársaságot és a tanácsköztársaságot mindenben elvetette, felelőssé tette az ország feldarabolásáért. A kontinuitás keresése az államforma megválasztásában, a, jól bevált" és szilárdnak hitt hivatalok újjászervezésében is megmutatkozott. Az ország kormányzati-politikai központja ismét - s a dualizmustól eltérően most már ténylegesen is - a budai vár lett. A főváros legkonzervatívabb városrésze; egyházi és világi főméltóságok régi letelepedési helye, amelynek külső képét és összhatását, a várpalota jelentős, 1905-ben befejeződött kibővítése után ekkor már szerettek volna megőrizni.

1 A magyar társadalom jelentéktelen, ám annál meghatározóbb töredéke élt itt, a jelentős politikai döntések többségében itt születtek. Itt volt a miniszterelnökség, a honvédelmi, a pénz- és a külügyminisztérium, több követség: a lengyel, a német, a portugál, a vatikáni, a Szent Jánoslovagrendi székhelye. 1920. április l-jétől pedig, az akkor pontosan egy hónapja kormányzóvá választott, az egész korszakot nevével is fémjelző „erős ember", Horthy Miklós szintén itt, a várpalotában lakott.

2 A király nélküli királyság legfőbb állami méltóságaként, államfőként. És az egyetlen olyan vezetőként, aki az ellenforradalmi rendszer negyed századában mindvégig megtartotta tisztségét, irányító szerepet játszva a magyar politikában. Akiről 1939-ben már nagyon sokan őszintén hitték azt, amit akkor Herczeg Ferenc öntött szavakba: „Kétségtelen, hogy a kormányzó ma az a központi erő, amely egyensúlyban tartja a magyar életet. A gyémánttengely, amely körül az ezeréves gépezet forog. A torzsalkodó osztályokat és pártokat az ő tekintélye fűzi nemzeti egységbe. A dolgozó polgár benne látja a rend és biztonság legfőbb őrét. A patrióták tőle remélik a nemzeti vágyak kielégítését. A hadsereg minden katonája az ő személyéhez ragaszkodik mindhalálig. Benne a hitetlenek is kénytelenek hinni, az állhatatlanok is kénytelenek megállapodni. Nélküle a magyar tömegek sem a jelent, sem a jövőt nem tudják elképzelni."

3 A korszak elejét és végét egyaránt Horthy személye és a neobarokk várpalota épülete jelképezi. A korszak elejét, amikor a királyi otthonból kormányzói rezidencia lett, királyi sarj vagy arisztokrata helyett jómódú középnemes főbérlővel. Aki viszont, koronás elődeivel ellentétben, már nemcsak esetenként és ideiglenesen tartózkodott itt, hanem - a többnyire rövid gödöllői és kenderesi kiruccanásokat kivéve - állandóan. És 105