Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Ujváry Gábor: A budai királyi palota a "neobarokk társadalomban" : a palota és a nagypolitika a két világháború között 105-124

a korszak végét, amikor is Horthy - önkéntesnek éppen nem nevezhető - lemondása után nem sokkal a palota a háború utolsó felvonásában a lángok martaléka lett, majd mintegy utójátékként, a hidegháború és az „enyhülés" idején a műemlékvédelmi szempontokat - úgymond - szigorúan érvényesítő, a neo-stílusokat mélyen megvető szemlélet áldozatául esett. A kétmilliós metropolisz kellős közepén elhelyezkedő, a városképet uraló várpalota lenyűgöző méreteivel a térben, történetiségével az időben, politikai jelentőségével pedig az akkori jelenben: a kortárs magyar közéletben is kitüntető szerepet kapott 1920 és 1944 között. Annál meglepőbb, hogy - bár a sok újsághír, képriport, rádióközvetítés, filmhíradó révén a figyelem és a nyilvánosság állandó középpontjában állott - a történeti szakirodalom alig-alig foglalkozott e korszakbéli jelentőségével. Szinte kizárólag 1944. október 15-én, a nyilas hatalomátvételben játszott szerepéről és 1945-ös pusztulásáról szólt. Pedig már 1919-től politikailag fontos események zajlottak itt. Több alkalommal - utoljára talán március 19-én - vonultak föl és tüntettek munkanélküliek a palota udvarán.

4 Aztán, ahogy ezt annak idején oly szépen tanították még nekünk, a Tanácsköztársaság alatt a Várkertet megnyitották a kétkezi dolgozók, a játszani vágyó gyermekek és a nagyközönség előtt. Ahogy Szerb Antal emlékezett: „Mikor kicsi voltam, vasárnap délelőtt be lehetett menni a Várkertbe. Ilyenkor mindig meg voltam rendülve, úgy éreztem, a király lát vendégül bennünket, gyermekeit. Azután, az ország hét szörnyű, apokaliptikus hónapjában, kiírták a kapura: minden a miénk. Vagyis, hogy semmi senkié. Nagy harmincad volt a város, ebek számára. De ez ma már mindegy. Az egyetlen jó az volt, hogy be lehetett menni a Várkertbe, a nap bármely szakában. Be is mentünk, ott is voltunk egész nap. Itt nem volt szociális termelés, a fák termeltek szigorúan individualista alapon, nádori emlékű jóillatokat."

5 Nem sokkal a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. augusztus 14-én, a békekonferenciát előkészítő és lebonyolító Legfelsőbb Tanács meghatalmazott képviselőinek, a francia, az olasz, az angol és az amerikai 3.6.4. A Nemzeti Hadsereg első őrségváltása a budai várban, 1919 vége. 106