Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Rostás Péter: Egy helyiség helye : a Budavári Palota Hunyadi Mátyás-termének története. Függelék: A Hunyadi Mátyás-terem kivitelezése 487-538

150. PULSZKY, 1897,242. 151-VAHOT, 1853,15. 152. PULSZKY, 1897,249. 153. ÉBER, 1903,433. 154. BERZEVICZY, 1908,317. 155. Pasteiner a magyar reneszánsz első periódusát hasonlónak véli a német, illetve francia reneszánsz kibontakozásához: „... az ide hívott építészek itt sem fejthettek ki a renaissance-építészet természetének megfelelő korlátlan tevékenységet, a viszonyokkal, a meglévővel itt is alkudozni kellett" (PASTEINER, 1893,19.). Nyilván szervesebb fejlődéssel számol, mint például Gróh István, aki szerint a „legkorábbi, Mátyás alatt ide plántált renaissance tiszta olasz", míg a „később kifejlődő renaissance német, kevés provintializmussal" (GRÓH, 1902,34.). Gróh az olasz ornamentika illusztrálására egy jóval Mátyás halála utáni emlék, a nyírbátori stallum saját maga által készített felvételi rajzát közli. Pulszky Ferenc véleményét pedig valahol a kettő között helyezhetjük el: a XVI. századi magyar művészet kibontakozására az itáliai reneszánsz a reformáció korának német művészetén keresztül gyakorol hatást, de a megindult nemzeti fejlődést a mohácsi vész megakasztotta, s a rákövetkező két évszázad történelmi körülményei miatt „magyar művészetről" szó sem lehetett (PULSZKY, 1897, 249.). Éber, előkészület nélküli beáramlása ellenére, az itáliai reneszánsz megtelepedésével és a mohácsi vészig terjedő utóhatásával számol (ÉBER, 1903,433.). Divald Kornél, aki Budapest művészete a török hódoltság előtt című könyvét nagyjából egy időben írta a Hunyadi Mátyás-terem berendezésével, s bevezetőjében Hauszmann-nak és Györgyinek köszönetét nyilvánítja a tőlük kapott rajzokért és fényképekért, már kifejezetten egy önálló nemzeti művészettörténet igényét jelenti be. Mátyás építkezéseit Beatrix és az itáliai humanisták Magyarországra jövetele elé helyezi, és az olaszok vezető szerepe mellett biztosra veszi, hogy a magyar mesterek ízlésére is döntő hatást gyakorolt az itáliai reneszánsz, s hogy „látván a hazájukba vándorló olaszok sikereit, bizonyára nem késtek ők sem Itáliába vándorútra kelni s ennek az új művészetével behatóbban megismerkedni" (DIVALD, é. n., 152.). Divald 1929-ben megjelent művében Mátyás palotája gazdag berendezésének visszfényét ugyancsak a nyírbátori stallumok művészetében ismeri fel (DIVALD, 1929,58.). A Zsigmond- és Árpád-kori épületrészek közé épített Mátyás-féle palotát egyenesen az urbinói hercegi palotához hasonlítja (DIVALD, 1901,330.). Divald az Itáliában dolgozó magyar kézművesek felsorolásakor arra a Riedl Frigyesre hivatkozik, aki a Mátyás-kori magyar reneszánsz legfőbb művének magát a király személyét tartja: „A renaissance mozgalma nem létesített nálunk magyar művészeti remeket. Mátyást annak tekinthetjük. Ő olyan renaissance termék, mint Verocchiónak egy szobra, Mantegnának egy képe, Brunelleschinek egy homlokzata vagy Attavante egy codexe" (RIEDL, 1893, 257.). Riedl kevéssé következetes álláspontja az argumentációs lehetőségeket mégis jól szemlélteti. Egyrészt úgy találja, hogy az „idegen befolyásokkal szemben csekélyebb volt az önálló nemzeti szellem ellenállása és így e befolyások gyorsabban hathattak a magyar művelődésre, mint máshol. Még nem érkezett meg az idő, a melyben az idegen hatásra erős nemzeti visszahatás felel: az újjászületés kora nem válik evolutióvá. Az általános nemzeti művelődés még nem elég szilárd médium arra, hogy tovább szállítsa az idegen hatást" (RIEDL, 1893, 387.). Másrészt viszont számba veszi a XVI. század eleji Magyarországon működő mesterek munkáit, és megállapítja: „.. .téves azonban az a nézet, hogy a Mátyás korabeli reneszánsz-műveltség csak rövid fényes fellobbanás volt, melyet annál sötétebb éjjel követett" (RIEDL, 1893,387.), s végül egy szakadatlan nemzet művészeti szekvencia létét állítja: „Egyik láncszem ilyképp a másikba kapcsolódik és levezet bennünket a mi századunkig. Mátyás szelleme nem volt meteor, mely föllángol és örökre elalszik, hanem fáklya, melyen más fáklya gyúl" (RIEDL, 1893,389.). Az Itáliában megfordult magyar művészek „honosító" tevékenységével számol Myskovszky Viktor is a magyarországi reneszánsz kezdetéről és fejlődéséről tartott akadémiai székfoglaló előadásában (MYSKOVSZKY, 1881). Myskovszky a Mátyás korában uralkodóvá váló reneszánsz stílus, főleg a „háború veszélyeitől megkímélt felföldi városainkban", folyamatos fejlődését feltétezi (MYSKOVSZKY, 1881,36.), mely során a Mátyás-kori budai centrumból szétsugárzó itáliai reneszánsz fokozatosan önállóvá, magyarrá, nemzetivé válik. Gondolatmenete végén megállapítja, hogy a XVI-XVn. századi felvidéki „renaissance stílű műalkotásainktól bizonyos magyar nemzeti jelleget elvitatni nem lehet" (MYSKOVSZKY, 1881,37.). 156. CSÁNYI, 1913,24. 157. Századok, XXXI, 1897,660. 158. Ybl Lajos 1897. április 11-én a következőt jelenti a főudvarmesteri hivatalnak: „Über Ansuchen der Landes-Commission für Erhaltung von Bauobjecten archeologischen Werthes, wurden die vorgefundenen und unter dem Garten-Niveau bleibenden Pfeiler der alten Mathiasburg mit einer Schutzmauer umgeben und eingewölbt, damit für spätere Jahrhunderte erhalten bleiben". Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Obersthofmeisteramt, 79/B/2. Z.249. 159. PASTEINER, 1902, 261. Pasteiner forráselemzésének szkeptikus végeredménye, hogy a Mátyás-kori palota építőiről és építményeiről szóló beszámolók nem hozhatók egymással összefüggésbe, s voltaképpen ezek alapján vajmi kevés biztosat lehet a palota építészetéről állítani (263.). E lelet és leírás kapcsán is kételyének ad hangot: „...ez az egy adat is becses volna, csak kár, hogy nem mondja meg, váljon a Zsigmondtól vagy a Mátyástól emelt épületek egyikében volt-e a nagy ebédlőterem, mely a közepén álló oszlop tanúsága szerint kétségtelenül csúcsíves művészetű volt" (260.). 160. Lux, 1920,48. A terem rekonstrukciója során Lux Györgyi Géza megfigyelésére, szóbeli közlésére, illetve a Hauszmann által közzétett adatokra támaszkodik. 161. Lux, 1920, 34.: „Ezek az adatok a feltárt és ismét eltemetett összefüggő alapfalakra és építészeti faragványokra, illetve az építkezést, főként az útépítést [Palota út - R. P.] akadályozó lebontott várfal alakjára vonatkoznak". 162. Az MMÉE-ben tartott előadás szövegének kézirata: OMvH MÉM, lt. sz. nélkül. 527