Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Rostás Péter: Egy helyiség helye : a Budavári Palota Hunyadi Mátyás-termének története. Függelék: A Hunyadi Mátyás-terem kivitelezése 487-538

163. BERZEVICZY, 1908,289. 164. Lux, 1920, 80. 165. CZAGÁNY, 1966, 111. Divald Kornél még a festmény elkészülte előtt írja: „...[Györgyi] műve a távlati szerkesztésnek valóságos kis remeke, mely bízvást mintájául szolgálhat annak a freskónak, a mely a mai királyi vár egyik termében a régi királyi vár fényét és pompáját lesz hivatva megörökíteni" (DIVALD, 1901, VII. füzet, 372.). A Királyi Várépítési Bizottság 1903. május 2-i ülésén dönt arról, hogy megrendel Spányi Bélától három képet 20 000 koronáért (Spányi a három falfestményért 24 000 koronát kért). Galle Antal „Oberinspector" 1903. május 6-i jelentése az ülésről: Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Obersthofmeisteramt, 79/B/4/1903. Z.531. Spányi három festményét a palota Visegrád-szobájában, a C és B épületek összekötő tagjában, a „Gobelin" szoba mellett helyezték el. A képek tárgya: A budai vár Mátyás korában, Vajdahunyad vára és a Visegrádi vár. Lásd: Die königliche Burg in Budapest. Budapest, é. n. [1928], 2. 166. Eltekint többek között a Figdor-gyűjtemény híres Strozzischemeljenek felhasználásától, amelyet pedig a „családi tradíció" Benedetto da Maiano művének tartott. Lásd: SCHESTAG, 1930, No. 657. A bútordarabot RÁTH, II., 1903 is publikálja: 377., 303. kép. 167. CSÁNYI, 1913,24. 168. Képüket lásd: BALOGH, 1985b, 65. kép, illetve HAUSZMANN, 1903,176. 169. GRÓH, 1894,328. 170. SCHESTAG 1871,127. 171. ZLINSZKYNÉ, 1996. Az 1870-es évek végére datált szekrénytervek: Kat. No. B. 4. ("szekrényterv") és B. 5.1. („ebédlőszekrény"). A váci trónus 1888-ban készült (kivitelezők: Wály és Bronecz műasztalosok), Kat. No. B. 27.1. „Püspöki trón, Vác, Székesegyház". 172.HIRTH, 1886,143. 173. HAUSZMANN, 1997,48. A Seidl Ambrus által hozzáfűzött jegyzet: 187. (69. jegyzet). Ybl Ervin a várépítés alatt Hauszmann által tervezett Döbrentei utcai bérházakat a palota „ízléses mellékterméké"-nek nevezi. 174. Vö. H. Dühring enteriőrtervével vagy Heinrich Irmler könyvtárszekrény-tervével. Lásd a 176. jegyzetet. 175. A Néprajzi Múzeum területén az első emeleti kiállító-helyiségben (egykor tárgyalóterem) másodlagos elhelyezésben találunk rombuszmustrás falburkolatot. A Politikatörténeti Intézet folyosóin és tanácskozótermében (a volt elnöki szoba) az eredeti rombuszmintás tölgyfaborítás maradt fenn. 176. Rombuszos táblázat díszíti például a Palais Breuner (Bécs, Singer Str. 16.) dísztermét, a Palais Chotek udvari frontjának ajtószárnyait (ma már nem az eredeti látható) H. Dühring, valamint Heinrich Irmler könyvtárszekrényét (Möbel und DecorationsSchatz, Wien, o. J., illetve Blätter fúr Kunstgewerbe, Jg. XXVI., 1897, Heft V, Taf. 26.). 177. Képét lásd: Blätter fúr Kunstgewerbe, Jg. IX., Heft 2., Taf. 2. 178. HIMMELHEBER, 1973,205. ff. Himmelheber a századforduló historizmusát a Neoklassizismus fejezetcím alatt tárgyalja. 179. Himmelheber a historizmus e megalkuvó késői jelenségét így írja le: „Tatsächlich ist aber dieser Neoklassizismus in erster Linie keine Fortsetzung des Historismus, sondern ein neuer Beginn, der gerade als Reaktion auf die nun als schwülstig, geradezu »unhygienisch« empfundene letzte Phase des Historizmus gedacht war, eine Reaktion, die gleichzeitig und aus den gleichen Motiven heraus entsteht, wie die des Jugendstils". HIMMELHEBER, 1973,206. 180. Baumann „modernizált" historizmusát kitűnően példázzák a Stubenringen egymással szemben épült művei, a hadügyminisztérium (1909-1913), illetve a Handelskammer (1905-1907). Utóbbiban a fa falburkolatot elszórt copf motívumok, köztük hangsúlyosan rombusz díszítik. 181. Moderne Innenräume und Möbel. 73 photograhische Aufnahmen auf 50 Tafeln in Lichtdruck. Wien, o. J. 182. MEIER-GRAEFE, 1901,249. 183. GÜNTHER, 1992. A szerző Pault „ein Meister des geradlinigen Stils"-ként jelöli. Günther szerint Paul ebben az abszolút mesterfokot a bayreuth-i kormányzósági épület elnöki munkaszobájának berendezésével (melyet előtte az 1904-es St. Louis-i világkiállításon is bemutattak) éri el. Éppen e szoba falburkolatán figyelhetjük meg a rombuszalakzat változatos felhasználását (20.). Lásd még: GÜNTHER, 1971, Kat., No. 4, 89. Paul a Vereinigte Werkstätteben a „modernizált" klasszicizáló vonalat képviselte, mely elfogadhatónak bizonyult a konzervatív ízlés számára. Nem véletlenül kéri fól éppen őt Wilhelm von Bode a berlini Kunstgewerbemuseum iskolájának vezetésére 1906-ban (ZIFFER, 1992,98.). 184. Josef Hoffmann „térművészetéhez", illetve stílusfejlődéséhez: FORSTHUBER, 1991, 51., illetve VÖLKER, 1987, 15. A bécsi „Qudratstil" előzményeiről (kiemelten a nem köztudott holland előzményekről): BISANZ-PRAKKEN, 1982,44. 185. Olbrich rombuszmotívumot használ például a Deutsche Lloyd gőzhajójának kabinberendezésében, Behrens az 1905-ös berlini A. Wertheim-kiállításon bemutatott hálószoba-berendezésében, illetve az 1906-os kölni Deutsche Kunstausstellungra épített Tonhaus faldekorációjában. 186. Az 1906-1907-ben Hagenben (Vesztfália) épített krematóriumnál a síkszerűség lesz az épület .jelentésének" legfőbb kifejezőeszköze. A „nehézkes testiségtől" való mentesség a végtelenre, a tisztán szellemire, a földi léten túlira kíván utalni. Az épület szinte historizáló módon idézi meg a firenzei templomok márvány inkrusztációs felületeit, sőt a dekoráció kvadrátszerkesztése is a Santa Maria Novella homlokzatára utal (lásd: CREUTZ, 1909,42.). 187.1903-as rektori beszédében így fogalmaz: „Mind hazánk építészetében, mind az egész művelt világon a XIX. század második felében, de még ma is a renaissance és annak különböző válfaja [sic!] képviselik a vezető stílust. Ez a jelenség nem véletlen 528