Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Fazekas István: A budai királyi palotára vonatkozó források a bécsi főudvarmesteri hivatal levéltárában 49-80
79-es rubrika 1847-es anyagaiban számos bizottsági jegyzőkönyv, költségkimutatás, épületleírás található, így az egyik 1847-es jegyzőkönyvhöz csatolták a kastély állapotáról 1845. május 26-i dátummal készült részletes állagfelvételt, ahol az egyes helyiségek leírásánál a „schlecht" (rossz, silány, értéktelen, romlott) és a „beschädigt" (sérült) a leggyakoribb jelző. 14 A várható költségekről részletes kimutatás készült (KostenBerechnung), aminek nyomán a munkálatok elvégzésére 320 000 forintot 15 hagytak jóvá. A berendezési terv elkészülte után megkezdték az árajánlatok begyűjtését a kivitelezőktől. A pályázó sok bécsi cég között ittott magyar vállalkozó is akadt, így a Valero-féle selyemgyár 2660 forint értékben tett árajánlatot selyem szállítására. A munkálatok meg is indultak, s bizonyára rövid időn belül be is fejeződtek volna, ha nem jönnek közbe az 1848-as események. 16 Az 1849. májusi ostrom során a palota leégett, a berendezés részben elpusztult, különösen a középső traktus és a jobb oldali szárny szenvedett súlyos károkat. 17 A legsürgősebb munka egy szükségtető felhúzása volt, amelyet már 185 l-ben palatetőre cseréltek. Az épület rendbe hozását 1851. november 17-én rendelte el Ferenc József (OMeA, r. 79/10-1851). A munkálatok sürgősségének egyik oka Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója volt, akinek lakhelyéül a budai várpalotát választották. 18 Becslések szerint a helyreállítás végösszege 980000 forint körül mozgott. 19 Az építkezés irányításában Schürer von Waldheim „Dikasterial-Gebäude Inspektor", illetve Johann Lang játszott kulcsszerepet. Waldheim 1852. április 24-én hosszabb jelentésben számolt be az építkezés állásáról (OMeA, 79/1., „3537"). 1853-ban már az új Várkert kialakításával vannak elfoglalva (OMeA, r. 79/8-1854). 1854-55-ben a forrásokban „Stöckelgebäude" néven emlegetett épület tető alá hozása volt az elsődleges cél (OMeA, r. 79/B/2). 1855-ben maga Liechtenstein herceg főudvarmester is megtekintette az építkezést (OMeA, r. 79/B/l). 1855-ben kerül sor a ceremóniaterem berendezésére, a zenekar elhelyezésére vonatkozólag néhány kisebb tervrajz is megmaradt az iratanyagban (OMeA, 79/B/3-1855, „6219"). 1856-ban az akták többsége már az elkészült munkák felülvizsgálatával foglalkozik. Ebben az évben került sor az August La Vigné- és Dötsch-féle szobrászmunkák, Tartardini márványozásának, Mohrenberg fémöntvényeinek, Clemens Dittmann stukatúrjainak ellenőrzésére (OMeA, 79/B/6-10-1856). 20 A rendbe hozott középső traktus átadása is az említett évben történt meg (OMeA, 79/B/29—1856). Az 1847-56 közötti felújítás végösszegéről a pénzügyminisztérium egy 1863-as jegyzéke tanúskodik, eszerint a várpalota renovációja összesen 2 275 734 forint 53 !4 krajcárba került (OMeA, 79/B/4—1863). A következő években egy komolyabb kiadás történt, az uralkodói lakosztály áthelyezése a középső traktusból az úgynevezett felső „Quarré"-ba, amely összesen 97317 forintba került, s amelyet a koronázási pénztár fedezett (OMeA, 79/B/2,3-1866,79/B/3-1868). A nagy renoválást követően újabb nagyobb szabású munka csak az 1870-es években következett. Ekkor készült el az első terv a Várkert átalakítására, illetve a Várhegy Duna felőli oldalának rendezésére. Supp Schlossinspektor több jelentésében foglakozott a Várkert alatti építkezéssel, a Várkertbazár kialakításával (OMeA, 79/F/l—1875). Az 1875-82 közötti építkezések előrehaladásáról szintén találhatók kisebb-nagyobb jelentések, tervek az iratanyagban. A következő években viszonylag kevés ügyirat foglakozott a budai palotával, többségük személyi kérdéseket érintett (palotaszemélyzet nyugdíjazása, újak kinevezése, előléptetések, jutalmak stb.). A másik állandóan visszatérő probléma a berendezés kiegészítése, egyes bútorok visszaküldése Bécsbe, mások elhozatása, a megsérült darabok javíttatása stb. volt. Az iratokból a várpalota belső dekorációjának alakulására vonatkozólag is nyerhetünk információkat, az idevágó akták azonban részben nem a 79-es rubrikában találhatók, hollétük a tárgyszóindex (Real-Index) segítségével deríthető fel. így például 1876-ban restaurálás után sor került a császár egyik arcképének elküldésére, amely az uralkodót huszár ezredesi egyenruhában ábrázolta (OMeA, 50/4/11-1876, „3271"). Ugyanakkor 1876-ban a várból elvitték Friedrich von Amerling egyik festményét, amely Lipót főherceget egy lovas bemutató alkalmával mint keresztes lovagot mutatta (OMeA, 50/4/4-1876, „2843"). A császár parancsára az uralkodó magántulajdonát képező Kari Karger-festmény (Der Graben in Wien) is Budára utazott (OMeA, 50/4/11, „6171", „6231"). 1883-ban visszaküldték Bécsbe a császárné szobájából Theodor Josef Petter képét, az Alpenblument (OMeA, 79/C/l—1883, „394"). A festményeken túl a berendezés más részei is állandóan kiegészítésre szorultak, 1876-ban és 1881-ben például 52
