Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - R. Várkonyi Ágnes: A korona és a budai vár 37-48

és Bodin hatása. Az újkori Európa politikai gondolkozását meghatározó németalföldi és francia államelméleti művek (a Respublica, a De Constantia és a Politico) nyomait keresve nem a szó szerint átvett szövegrészek vagy filológiai egyezések kimutatása a célunk vagy az olyan részek hangsúlyozása, ahol Révay nyíltan vallja mesterének Bodint.

25 Még arra sem térhetünk ki, hogy miként Bodin a francia történelem biblikus eredetére helyezi a hangsúlyt, megfigyelhető Révay Péternél is.

26 Lényegesnek Révay műveiben az új fogalmakat, a kormányzás új követelményeit, a történelmi áttekintések kritikai szellemét és a jó uralkodás kívánalmaira vonatkozó gondolatokat tekintjük. Ilyen módon értelmezi új rendszerben és írja le Európa történetébe illesztve Révay az ország, ezzel együtt a korona történetét. A műveiben használt fogalmak („naturae humanae", „naturae oeconomica", „naturae leges", „fortuna") a humanizmus hagyományát viszik tovább. A magyar kortörténeti felfogásban igen jelentős, hogy érdekli a nemesi kiváltsággal nem rendelkező társadalmi rétegek helyzete, a szegények sorsa, az uralkodó felelőssége, az intézmények története. Európai öntudatából vezethető le szélesebb körű rálátása az ország kormányzására, s hogy nagy jelentőséget tulajdonít a gazdaságpolitikának és az általános belső biztonságnak. Nem feledhetjük, hogy közvetlen kortársi tanúja volt az általa nagyra becsült Illésházy István nagyszabású gazdasági kezdeményezéseinek. Ismerte összeütközését a komolyabb tőkével rendelkező udvari hitelezővel, Lazarus von Henkellel, majd meghurcoltatását és elítéltetését. Mint Mátyás főherceggel jó viszonyt tartó magyar főúrnak, tudnia kellett azt is, hogy Illésházy a főherceg segítségével menekült ki Lengyelországba. Révay nagyra értékelte a bécsi békét, ezt Illésházy és Bocskai művének tulajdonította.

27 Tanulmányaiból és a tizenöt éves háború tragédiájának átéléséből következhet, hogy Magyarország történetét szerves összefüggésben írja le Európa történetével. Erre vallanak - jobb szó híján - összehasonlító elemzései. A koronázás rítusát a francia királyi szertartással veti össze, mintegy megmagyarázva a külföldi olvasónak, hogy amit a francia királyoknál a szentelt olajjal való felkenés jelent, azt testesíti meg Magyarországon a király fejére helyezett korona. ír a lengyel királyválasztási gyakorlatról, az angol kormányzásról és behatóan foglalkozik a német fejedelemségekkel. Magyarország jövőjét egyértelműen csak úgy látja biztosítva, ha az oszmán hatalmi szférából kiemelkedik. Bár tisztában van korának realitásaival. Ismerte mindazokat a nehézségeket, amelyek az országgyűlések önálló döntéseinek érvényesítését akadályozták, ismerte a hatalom befolyásoló erejét, sőt már a korrupcióról is beszél. Az országgyűlést mégis nélkülözhetetlennek tekintette a jó kormányzás megvalósításához. Bocskait mint „korának főhősét"

28 részletesen bemutatja, politikai döntéseit idézve rávilágít Rudolf kormányzatának hibáira is. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy milyen veszélyes és kockázatos az a politika, amely ha kényszerből is, de a török segítségre kényszerül. Ismertette a szultán koronát adományozó kísérletét is, bizonyította azt a mindennapi gondolatformává, a XVII. század közismert toposzává csiszolódott tapasztalatot, hogy „a török csak a maga kosarába szedi az epret". A politikus programja egyértelmű: reméli, Budát visszafoglalják és a korona visszatérhet Visegrádra. A régmúlt és a közelmúlt tapasztalatai viszont megkövetelik a magyar rendektől, hogy hagyjanak fel a belső ellenségeskedéssel, a vallási harcokkal, legyen szilárd belső béke és egység, szolgálja mindenki a közérdeket. Összességében erkölcsi megújulást kíván, mint elsődleges feltételét a török elleni összefogásnak. Vitatható, hogy valóban mennyiben volt új ez a program. Nem tudjuk, hogy a De sacrae coronae regni Hungáriáé ortu, virtute, victoria, fortuna mennyiben kelthetett érdeklődést. Érdekes lenne feltárni annak nyomait, hogy a Habsburg-kormányzat döntéshozói ismerték-e. Első megjelenésének időpontja, 1613, sodró események esztendeje. Országgyűlés Pozsonyban, II. Mátyás király törökellenes szövetséget köt Báthory Gábor erdélyi fejedelemmel, majd megjelenik az Erdély elfoglalására induló Bethlen Gábor kiáltványa. Révay könyve Augsburgban látott napvilágot, s nem tudjuk, hogy a német fejedelemségekben milyen visszhangra talált. Megközelítően tárgyszerű válasz csak több forráscsoport gondos, célirányos átvizsgálásával adható. A Szentszék és a Királyi Magyarország viszonyában a század első harmadában változás figyelhető meg, a Habsburgok diplomáciai gyakorlata ugyanekkor átalakul, és a hatalmas sajtó- és röpiratanyag újabb feltárásai bizonyítják, hogy a magyar politikai mozgalmakat rendkívül nagy nemzetközi figyelem kísérte.

29 Nagy biztonsággal állítható viszont, hogy Révay Péter műveinek elfogulatlan értelmezése érdekében egy eddig ebből a szempontból számba nem vett területet is át kell tekintenünk. 42