Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Barta-Fliedl, Ilsebill: A Kaiserliches Hofmobiliendepot története : az udvart kiszolgáló intézményektől a Hofmobiliendepot múzeumig 371-375

gecselték, a kárpitosok tovább foltozták, az asztalosok tovább ragasztgatták a császári méltóságok bútorait, akkor is, amikor a császárságot magát már nem lehetett megmenteni. Most a depot-t felügyelő emberek bútorraktárukból múzeumot csináltak. Nem került sok fáradtságukba. Kilógattak egy táblát: »Kérjük, a tárgyakhoz ne nyúljanak!«, és az ajtókra felírták, hogy »Bejárat« és »Kijárat«. Ezzel el is van intézve a raktár kiállítássá alakítása. Érdemes és szórakoztató ide ellátogatni. Egyes termekben a bútorokból lakószobákat rendeztek be, amelyek fagyos jelenlétükkel leginkább szobák halotti maszkjaira emlékeztetnek. A többi teremben fajták szerint különválogatva állnak a bútorok. Egy rakás asztal. Éjjeliszekrénykék dermedt tengere. Székek átláthatatlan erdeje. Csillárok alkotta hatalmas cseppkőbarlang. [...] Az egyik teremben tekintélyes bölcsőgyűjteményre bukkanunk: történelmi bölcsők, amelyekben leendő császárok és királyok bömböltek, és mások, amelyekben csak közönséges főhercegek rugdalóztak. Te csak házasodj, boldog Ausztria: a Mobiliendepot fel van rá készülve! [...] A bútorok között csodaszép darabok vannak. Különböző stílusok, empire és barokk, de a biedermeier polgári bája mindenen felülkerekedik. [...] Szinte maga a fába oltott zene, Schubert kőrisben. [...] Néhány igazi muzeális értékű darabja is van a Hofmobiliendepot-nak. Például II. József könyvnyomtató készlete. Mint köztudomású, minden Habsburgnak el kellett sajátítania valamilyen mesterséget, hogyha az uralkodás nem menne, azért mégis boldoguljon az életben. Hogy mennyire az uralkodó boldogulásán múlik a népek boldogsága, arra sajnos csak tíz millió halott árán jöttünk rá." A császári-királyi bútorraktár jelzése, 1780. Bécs, MMD. Marianne Haller felvétele. Schrifttafel, 1780. Foto: Marianne Haller. A gyűjtemény szerkezete A Mobiliendepot szerkezetének és muzeológiai helyének meghatározó eleme az a tény, hogy e rengeteg tárgy felhalmozását nem a szokásos, célirányos érdeklődésből kiinduló múzeumi gyűjtőstratégia vezette, hanem elsősorban egy intézmény, egy udvari hivatal hagyatékáról van szó. Feladata a császári ház nyilvános és magán célú reprezentálásához szükséges tárgyak biztosítása volt. A bútorok és egyéb berendezési tárgyak beszerzése - ellentétben a többi császári műgyűjteménnyel - nem a darabok muzeális értékén vagy a gyűjtő meghatározott érdeklődésén alapult. Miután a Mobiliendepot továbbra is ellát nem múzeumi jellegű feladatokat (például a minisztériumi hivatalok, a demokratikus közélet intézményeinek kiszolgálása, a bútorok bérbe adása és kölcsönzése), a monarchia bukásától a mai napig „használatban lévő gyűjteménynek" tekinthető. Az egykori udvar és udvari hivatalok felszerelése az elraktározott vagy az állandó használatból kikerült, hátrahagyott, kicserélt darabokból tevődött össze (a bútorok mellett szőnyegek, lámpák, csillárok, falikárpitok, függönyök, vázák, írószerszámok, képek, metszetek, szobrokjátékok, templomi berendezések, kellékek, vadásztrófeák, rendjelek, testőregyenruhák tartozékai, sisakok, kardok stb.). Hogy mit és miért őriztek meg, hogy milyen jelentősége és értéke volt azoknak a tárgyaknak, amelyek a „történelem e raktárában" végezték, annak sok esetben nem tudunk már utánajárni. A XVIII-XIX. századi udvari berendezésekhez kerültek még a köztársaság megalapítása után különböző 374