Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Barta-Fliedl, Ilsebill: A Kaiserliches Hofmobiliendepot története : az udvart kiszolgáló intézményektől a Hofmobiliendepot múzeumig 371-375
ILSEBILL BARTA-FLIEDL A KAISERLICHES HOFMOBILIENDEPOT TÖRTÉNETE AZ UDVART KISZOLGÁLÓ INTÉZMÉNYEKTŐL A HOFMOBILIENDEPOT MÚZEUMIG A Kaiserliches Hofmobiliendepot, amelyhez a Hofburgban lévő Hofsilber- und Tafelkammer is tartozik, különleges helyet foglal el az osztrák és nemzetközi múzeumok körében. A gyűjtemény szerkezete jelentősen eltér a hagyományos iparművészeti múzeumokétól. Az alábbiakban a gyűjtemény történetéből kiindulva próbálom meghatározni muzeológiai helyzetét.* A gyűjtemény története ki udvari bútorok felügyeletére 1748-ban Mária Terézia császárné hozott létre hivatalt (Hofmobilieninspektorat) a francia „garde meuble" mintájára. A hivatal feladata az udvari berendezések gyártásának, szállításának, restaurálásának és raktározásának megszervezése és ellenőrzése volt. A császári család lakhelyeinek berendezését az állami költségvetésből fedezték, azok sohasem képezték a Habsburgok személyes tulajdonát. A XIX. század elején I. Ferenc császár a főudvarmesteri hivatal alatt működő intézményre bízta valamennyi császári kastély és udvari hivatal berendezését is, mivel az udvari utazások alkalmával az összes bútort magukkal szállítani igen költséges volt. A XVIII. században az udvar bürokratizálódásával a felügyelőségre hárult a hivatali helyiségek berendezésének feladata is, amelyek az apparátus differenciálódása és növekedése folytán a XIX. században már nemcsak a Hofburgban, hanem a környék palotáiban is helyet kaptak. A berendezéshez felhasznált bútorok minőségét a hivatalok udvari rangja szerint állapították meg, amelyhez már a gyártásnak is igazodnia kellett. I. Ferenc József 1849-ben feloszlatta az udvari bútorok felügyelőségét, a feladatokat az egyes vár- és kastélyparancsnokságoknak osztotta ki. 1901-ben a császár a még ma is álló új épületbe vonta össze a bútorraktárakat és restaurátorműhelyeket, amely a Mariahilferstrassén a Hofburg és Schönbrunn között található. Eredetileg a kocsiállományt is itt szándékoztak elhelyezni. 1918-ban a császárság összeomlásával munkáltató nélkül maradt a monarchiának a császári udvartartást ellátó, mintegy 5000 alkalmazottat foglalkoztató legnagyobb szolgáltató szervezete, és kérdésessé vált, hogy az újonnan alapított Osztrák Köztársaság használatba veszi-e és miként az udvart kiszolgáló intézményeket, hivatalokat. Mindaddig a Hofmobiliendepot, a Hofsilber- und Tafelkammer (az ezüstnemük és asztali dísztárgyak gyűjteménye), az udvari konyha, a zöldséges és fűszernövénykert, az udvari pékség, a pincészet, a mosoda és a világításra szolgáló tárgyak gyűjteményének lerakata a feloszlatott főudvarmesteri hivatal alá tartozott. Ekkor ezen intézmények összes anyagi javai a Bundesmobiliendepot tulajdonába kerültek, eladásukból pedig az államadósságok törlesztését tervezték. Szerencsére azonban ezt a hatalmas örökséget - valamennyi császári kastély és hivatal berendezését végül mégiscsak raktárakba szállították, leltárba vették, és az újonnan felállított állami hivatalok, minisztériumok, követségek között osztották szét reprezentációs célokra. A tárgyak egy részét átadták az egykori *A cikk azért különösen érdekes a budai vár történetéhez kapcsolva, mert az Ybl-Hauszmann-féle felújításig a palota berendezését, díszítéseit a Kaiserliches Hofmobiliendepot szolgáltatta. (F. D. K.) 371