Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI PALOTA MŰVÉSZETI, KULTURÁLIS SZEREPE - Barta-Fliedl, Ilsebill: A Kaiserliches Hofmobiliendepot története : az udvart kiszolgáló intézményektől a Hofmobiliendepot múzeumig 371-375

császári rezidenciáknak, illetve a Kunsthistorisches Museumnak vagy a Kunstgewerbemuseumnak. Azokat a bútorokat, amelyek állami helyiségek berendezésére nem voltak alkalmasak, 15 évvel ezelőttig a hivatalnokok magánlakásaik berendezéséhez is igénybe vehették, más darabokat pedig rövid időre filmforgatásokhoz, színházi előadásokhoz és egyéb rendezvényekhez kölcsönöztek ki (például az 1950es évek Sissi-filmjeihez). Ehhez a kb. 165 ezer darabból álló örökséghez tartozik a világ legnagyobb biedermeier gyűjteménye is, amelyet már 1902-ben, az empire és biedermeier stílus művészettörténeti és ízlésbeli újrafelfedezése idején kiállítási termekbe helyeztek. E termekrőljegyezte meg Ludwig Hevesi, a neves újságíró 1904-ben, hogy „a k. u. k. Hormobiliendepot-jának érdekes tárgyai [...], a monarchia egykori lomtára a félmúlt vonzó múzeumává vált. Ezen első kiállító-helyiségek megnyitása összefügg azzal a szemlélettel, amely az 1800 körüli művészetet az 1900 körüli bécsi modernek" ösztönzőjének tekinti, egyúttal a császárság által továbbra is preferált historizáló stílusok ellenpontját látja benne. Különösen a fehér-vörös-arany rokokó stílus volt hivatva arra, hogy a Habsburgok reprezentációs igényét képviselje a modern áramlatokkal szemben. Az I. világháború után az intézmény átmenetileg látogatható volt, majd 1924-ben véglegesen is megnyílt az a két emeletet elfoglaló állandó kiállítás, amely 1994-ig állt fenn. A hatalmas kiállított anyag elsősorban a kézműves mesterségeket bemutató információforrásként működött: „Éppen ezért a kiállítást nem is múzeumként alakították ki, hanem rendszertelenül egymás mellé helyezett, berendezett helyiségekként a hozzájuk tartozó korabeli szőnyegekkel, tapétákkal, képekkel, szobrokkal, világító eszközökkel, textilekkel és egyéb kellékekkel együtt. A kiállítást technikai szempontok határozták meg, például a famegmunkálás, a furnírozási és berakási technikák bemutatása..." (Denhchrift des Mobiliarverteilungsausschuß, 1930). A raktárát tehát nem kifejezetten múzeumalapítási szándékkal adták át a nyilvánosságnak; didaktikailag azonban mégiscsak a régi kézműves-hagyomány megmentése volt a cél, s ezt a művészileg igényes darabok bemutatásával kívánták elérni. A bútorok elhelyezése nem az iparművészeti múzeumok kiállítási gyakorlatát követte, amely egyes kiemelt tárgyak vagy tárgycsoportok köré rekonstruálja a történeti hátteret. Ehelyett különböző stílusú és korú tárgyak egymás mellé halmozásáról volt szó, ahol a mesterembert érdeklő technikai fogások álltak a középpontban. A biedermeier kabinetekben pedig a kispolgári lakókörnyezetet mutatták be 1. Ferenc császár idejéből származó udvari bútorok segítségével. A korabeli kiállítás-vezető így ír a termekről: „A biedermeier-gyűjtemény fő sajátossága az az erőteljes polgári jelleg, amely ezt az időszakot jellemzi. E fantáziadúsan berendezett biedermeier szobácskák mindegyikének megvan a saját karaktere, olyannyira, hogy a látogató szinte azt hihetné, a szobát csak az imént hagyta el lakója. [...] Az egyik teremben terített asztal áll, amely abba az időbe helyezi a látogatót, amikor az előkelő bécsi társaság még hangulatos uzsonnák mellett találkozott (Denhchrifi des Mobiliarverteilungsausschuß, 1930). Karosszék fehér-arany farésszel, vörös ananászdamasztos mintával kárpitozva. Bécs, MMD, lt. sz.: 041334/000. Marianne Haller felvétele. Sessel, Weiss-Gold, Sitz und Leine mit rotem Ananasdamast tapeziert. Foto: Marianne Haller. 372