Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)
A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Kubinyi András: Buda, Magyarország középkori fővárosa 11-22
fehérvárra. 49 Az 1516. március 13-án Budán elhunyt II. Ulászlót is a palotában ravatalozták fel, hogy mindenki láthassa. Március 16-án, virágvasárnapon körmenettel vitték a szentegyházba (azaz nyilván a Nagyboldogasszony-templomba), s másnap, 17-én indult a temetési menet Székesfehérvárra. Egyben kihantolták feleségét, Anna királynét is, aki a Szent Zsigmond-templomban volt eltemetve, az ő földi maradványait külön szekéren szállították a királyi temetkezési templomba. 50 A királyi be- és kivonulások, valamint temetések során a budai polgárság tehát fontos szerepet játszott. Ez növelte öntudatát, hiszen városuk volt a „solium regale thronusque regius", ahogy ők azt maguk is említették 1498-as arengájukban. Mindezen eseményekkel kapcsolatban a budai Nagyboldogasszony-főplébániatemplom (a németek plébániája) megkülönböztetett fontosságúnak tűnik. Láttuk, hogy a közjogilag legfontosabb aktusok itt történtek. (A budai országgyűléseket viszont általában a ferences Szent János-templomban tartották.) A plébános, akit a polgárság választott, a Budai Jogkönyv 21. §-a értelmében a város négy legfontosabb tisztségviselőjének (obristen amptleüt) elsője volt, 51 annak ellenére, hogy a városban még három másik plébániatemplom is létezett: a magyaroké a Magdolna-templom a Várban, a Szent Péter mártír-templom, a róla elnevezett külvárosban, továbbá a Szent Gellért-templom Alhévizen. 52 A német plébániatemplom jelentőségére utal Wann Pál fent idézett kérvénye is. A Nagyboldogasszonyplébánia (és a polgárság) megkülönböztetett szerepét más eseményeknél is ki lehet mutatni. 1476 végén, a Mátyás király esküvőjének tiszteletére rendezett ünnepségek idején hirtelen elhunyt Dengelegi Pongrác János erdélyi vajda, aki nemcsak az ország egyik legtekintélyesebb fő méltóságviselője volt, hanem az uralkodó legközelebbi rokona is, hiszen anyja Hunyadi János kormányzó testvére, így a vajda a király elsőfokú unokatestvére volt. A magyar főurak - és megint a budai polgárok - körmenetben vitték tetemét a Nagyboldogasszony-templomba, ahol aztán a rekviemet tartották. Noha az épület a németek plébániatemplomának számított, a magyar vajda, az uralkodó rokona halotti búcsúztatójának ez lett a színhelye. 53 Buda a legtöbb európai fővárostól abban különbözött, hogy nem volt püspöki székhely. Ennek ellenére találunk adatokat arra, hogy egyházi központ is volt. A veszprémi egyházmegyéhez tartozó város exempciót élvezvén, az esztergomi érsek jurisdictiója alá tartozott. A prímás egyházmegyei és érseki szentszéke természetesen Esztergomban működött, 54 kérdéses azonban, hogy elmondhatjuk-e ezt a született pápai követi minőségében tartott legátusi bíróságára is. Vannak ugyanis adatok, hogy az (időnként?) Budán ítélkezett. Erre elsősorban Chesius András csázmai prépost és kánonjogi doktor mint legátusi megbízott ténykedése idejéből maradtak adataink. 0 a „legátusi ügyek meghallgatásának szokott idejében és helyén", az esztergomi érsek budai házában ítélkezett. 55 Buda és polgárai azonban más, közjogilag érdektelen ünnepségek alkalmával is fontos szerepet játszottak. Farsangkor például a király mindig nagy és drága fogadást rendezett. Sajnos, királyi számadásaink csak 1494—95-ből és 1525-ből maradtak fenn úgy, hogy a farsang időszaka is szerepel bennük. 1495-ben az uralkodó az Újlaki Lőrinc ellen vezetett hadjárat miatt a farsangot Pécsett tartotta, ahol március 3-án, húshagyókedden vendégséget rendezett. 56 1494-ben II. Ulászló húshagyókedd napján, ami akkor február 11-re esett, Budán tartózkodott, s meghívta a budai polgárokat és polgárasszonyokat farsangi lakomára. 42 pint (kereken 70,5 liter) drága malváziai bort szolgáltak fel a vacsorához, a királyi sáfár pedig 34 forinttal egészítette ki a sajátjából a fogadás költségeit. 57 1525-ben február 28-án volt húshagyókedd. II. Lajos is adott fogadást, ekkor azonban nem a polgárokat, hanem a pápai legátus bíborost, továbbá a főpapokat és bárókat látta vendégül. Ekkor is vettek malváziai bort, valamint kristálypoharakat, késeket és lámpásokat. 58 A budai polgárság (bizonyára a városi tanács és a tekintélyes városi vezetőréteg) családostóli meghívása nyilván nem volt egyedi alkalom. Buda vonatkozásában ugyan nincs rá adat, de Mátyásról tudjuk, hogy 1488-ban meghívta az „asszonyokat" bécsi udvarába, akiket éjjel a város költségén szállítottak haza. Az eseményt kétszer is említik Bécs városi számadáskönyvében, először március vége és május közepe között, később pedig augusztus 31-én, ami akkor vasárnapra esett. 59 Ez az adat kétféleképpen értékelhető. Mátyás elődei, Albert és V. László fogadásairól tudjuk, hogy azokon a városi kéjnők is részt vettek, 60 így nem zárható ki, hogy őket szállították haza. Nem lehetetlen azonban az sem - sőt talán ez a valószínűbb -, hogy a polgárasszonyok számára adott az uralkodó fogadást. E mellett szólna, hogy amikor Zsigmond Párizsban 18
