Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KORMÁNYZATI KÖZPONT - Kubinyi András: Buda, Magyarország középkori fővárosa 11-22

járt, a városi úrhölgyek és a legtisztességesebb asszonyok számára vacsorát adott a Bourbon-palotában.

61 Akárhogy is van, a fővárosi polgárok (és családjuk), úgy látszik, igényt tarthattak arra, hogy az uralkodó időnként ünnepélyesen vendégül lássa őket. A budai polgárok természetesen részt vettek nézőként a gyakori lovagi tornákon és lóversenyeken. Az utóbbiakon szerepeltek a király erre kitenyésztett versenylovai is. A lóversenyeket az úgynevezett „stadium"-ban tartották, amelynek helyét nem ismerjük. A városbíró feladata volt embereivel őriztetni a győztesek számára a „stadium"-ban kiállított díjakat. A verseny nagy népünnepélynek számított, amikor is a cigányok, illetve a nagyurak zenészei szolgáltatták a muzsikát.

62 Minden jel szerint a városi tanács feladata volt a verseny megrendezése. Bécsben évente kétszer rendezték meg az úgynevezett „skarlát lóverseny"-t (Scharlachrennen), amely nevét a győztesnek jutalmul adott egy vég skarlát posztóról kapta. 1486-ban, amikor Mátyás volt Bécs ura, egy ízben elhalasztatta a lóversenyt, mivel háborúskodása miatt nem tudott rajta részt venni.

63 Nem véletlen, hogy Buda az ország első városa lett és különleges jogokkal rendelkezett. Közismert, hogy a városok fellebbviteli bíróságát, a tárnokszéket Buda és a budai jogot alkalmazó hét város - a legelőkelőbb magyarországi városcsoport - 1440 körül kisajátította magának. A tárnokszéknek Budán, a városban (azaz nem a királyi palotában) kellett összejönnie, és az ítélőszéken a budai jog érvényesült. A budai jogon alapuló úgynevezett tárnoki jog kézikönyve több példányban maradt fenn.

64 Nagyon tanulságos, hogy a hét város 1456-ban megfogalmazott statútumának 17. cikkelye szerint- mivel Buda a főváros, ahol a nemesek ügyeiben ítélkeznek, s innen könnyen lehet idézéseket kibocsátani - a tárnokmesternek mindig a városban kellett tartania altárnokmesterét, hogy kiadhassa az idézéseket.

65 A tárnokszék szokásainak egy másik összefoglalásában ugyanez másként van megfogalmazva: „...mivel Buda városát a legelőkelőbbnek nevezik és az ország lakosainak minden ügyét itt intézik", legyen ott mindig egy képviselője a tárnoki jognak.

66 Buda tehát főváros, az ország legelőkelőbb városa, mivel itt működnek az ország nemességének ügyében illetékes bíróságok, s ez indokolja a városok fellebbviteli bíróságának itteni elhelyezését. Meg kell még egyet jegyezni: Buda valamikor - legkésőbb 1498 előtt, de bizonyára korábban - országos büntetőbíráskodási jogot is kapott. Kimutatható, hogy számos rablót, nemeseket is, a budai városi bíróság tartott fogva, illetve ítélt halálra. Hasonló jogokat adott Ulászló lengyel (és magyar) király 1444-ben Krakkó és Lemberg városnak (Krakkó volt a lengyel főváros). Azt nem tudjuk, hogy Ulászló a magyar mintát követte-e vagy pedig Buda vette át a lengyel példát.

67 A királyi bevonulások alkalmából adott amnesztia elképzelhetően ezzel a joggal függött össze. Buda fő- és székváros jellegére a fentiekben elsősorban a korabeli szóhasználat, a „hivatalos" elnevezések (beleértve a város saját önértékelését) és a várossal kapcsolatos események alapján próbáltam megvilágítani a kérdést, ami mégsem vált teljesen áttekinthetővé. Tény viszont, hogy Buda és polgársága - illetve annak képviseletében egyes esetekben a bíró és a tanács -, valamint fő plébániatemploma a XIII-XIV. század fordulójától közjogilag fontos szerepet játszott, amit a király is elismert, és amelyet különleges alkalmak, ünnepségek idején be is mutattak. A polgárok és polgárasszonyok időnkénti meghívásával az uralkodónak módja volt fővárosát kitüntetni. Egy dolgon azonban el kell gondolkoznunk: a XX. század elejének egyik legnagyobb német gazdaságtörténésze, Georg von Below Werner Sombarttal vitatkozva- aki a fővárosnak, a rezidenciának és a helyőrségnek fontos városteremtő szerepet tulajdonított - megkísérelte ezen fogalmak meghatározását, majd értékelését. Szerinte a főváros a központi hatóságok állandó helye, a rezidencia egy fejedelem legkedvesebb mindenkori tartózkodási helye, a „garnizon város" pedig egy állandó hadsereg néhány egységének rendszeres elszállásolási helye. Ami ezek után kissé mellbevágó: Below szerint ilyen a középkorban nem volt. Igaz, teszi hozzá, legalábbis a városok kialakulása idején nem beszélhetünk ilyenről (ez a késő középkorra már nem áll).

68 Megjegyzem, hogy - s erről nem szoktunk beszélni - Buda a középkor végén garnizonváros is volt: itt állomásozott ugyanis az ország elit katonai alakulata, az aulicusokból (korabeli magyar nevén palotásokból) álló királyi bandérium nagy része is,

69 valamint itt volt a fegyvertár és az ágyúgyártó műhely.

70 A szakirodalom - Belowhoz hasonlóan - főváros megnevezés alatt valóban a politikai hatóságok koncentrációját érti, beleértve a kormányt, a parlamentet, a legfelsőbb bíróságot, a diplomáciai képviseleteket stb.

71 Ez 19