Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban 219-259
Pesten - Bécs gátló törekvései ellenére - megindult a birodalom második centrumának kiépülése, és néhány évtized alatt kialakult egy modern világváros, ahol az ország kulturális élete összpontosult. E mozgalomszerű folyamat része volt az Esterházy Képtár Bécsből a magyar fővárosba való áthelyezése, mert mint Ormós Zsigmond műkritikus, művészettörténész írta 1860-ban: „.. .Most már a műcsarnokok, múzeumok másodrendű fővárosokban is a szükséges kellékek közé tartoznak." 4 De az esztétikai értéket előtérbe helyező egyetemes képzőművészeti közgyűjtemény céltudatos kialakítását a gazdasági, jogi és politikai nehézségeken túl sajátos módon a nemzeti művészet megteremtésének vágya is háttérbe szorította. Ha nem kerül Magyarországra az Esterházy hercegek gyűjteménye, ma talán nem lenne olyan Szépművészeti Múzeumunk, amely Kelet-Közép-Európában egyedülálló anyaggal bír. A képtár megszerzéséért zajló küzdelem is inkább politikai mozgalom volt, a Béccsel folytatott rivalizálás egyik tényezője, semmint a szépség igénylése. Dolgozatomban azt a folyamatot vizsgálom, hogyan lett a képtár kiszakítva a császárvárosból, és hogyan illeszkedett Pest-Buda bontakozó művészeti életébe, hogyan járult hozzá a Bécshez képest százados késéssel kialakuló művészeti intézményrendszer teljessé tételéhez Pesten. Itt kell feltenni a kérdést: Mit tartott a kor embere egy képtár funkciójának? Az akadémiai szellemű elvárások szerint egy képtár elsősorban a művészeti oktatás eszköze. 5 A közönség ízlésének emelése ugyancsak feladata, de erre a kortárs kiállításokon bemutatott műalkotásokat is alkalmasnak vélték. Ám az 1840-es években rendszeressé váló tárlatok láttán az a nézet alakult ki, hogy csak a régi iskolák műveit lehet „.. .ízlésfinomító gyanánt tekinteni, tisztelni". 6 E gyakorlatias elvárások szellemiekkel is kiegészültek, Keleti Gusztáv szerint - a felvilágosodás még ekkor is élő ideái értelmében - a műélvezet hatása egyenrangú a vallás jótékonyságával, erkölcsnemesítő képességével, így az egész társadalom erkölcsi emelkedését szolgálja. Keleti úgy véli, hogy a kortárs művészet hanyatlik, mivel egy ideje túlságosan birtokba vette a tudomány, és elveszett a művészet ösztönös élvezetének képessége. Gottfried Semperre hivatkozva állítja, hogy a közönséget meg kell tanítani erre, és ez csak szoborcsarnokok és közképtárak által lehetséges. 7 Csak a század végére bontakozik ki az utóiérési komplexustól serkentett budapesti értelmiség előtt egy új felismerés: az egyetemes képtár a nemzeti reprezentáció eszköze, egy rangos gyűjtemény a világ előtt az ország fejlettségének, gazdagságának, műveltségének látványos bizonyítéka. 8 A MAGYAR MŰVÉSZETI SZAKINTÉZMÉNYEK KIALAKULÁSA Képzőművészeti intézményeink egymást fellételező rendszere - az akadémia, a kortárs kiállítás és az egyetemes képtár - magánerőből, közadakozásból jött létre, uralkodói támogatás nélkül - sőt ellenére -, mert „Jókora idő óta azon helyzetben van nemzetünk, hogy tudományos, művészeti s emberiségi intézeteinket önmagunk és mintegy alulról megalkotni kényszerülünk..." 9 Elsőként a rendszeres kortárs kiállítások jelentek meg Pesten, amelyeket megszervezni ugyan lényegesen egyszerűbb volt, mint egy drágán működő, képzett szakembereket igénylő akadémiát, de azért a gyér hazai művészgárda ezt sem tudta felvállalni. A nemzeti intelligencia nagyszerű reformkori nemzedéke, néhány ifjú politikus, közéleti személyiség teremtette meg a 22 éves jogász, Trefort Ágoston - a későbbi híres kultuszminiszter - kezdeményezésére 1839-ben. 1840-ben rendezték meg az első pesti „műkitételt", a müncheni Kunstverein mintájára megszervezett Pesti Műegylet keretein belül. 10 Az évenként, majd havonta rendszeresen jelentkező műegyleti kiállításoktól számíthatjuk Magyarországon a képzőművészet polgárosodását, a nyilvános művészeti élet kezdetét. E tárlatok kizárólag élő, kortárs mestereket mutattak be, és mivel rövidesen az európai műegyleti hálózat részeként 30 külföldi műegylettel álltak cserekapcsolatban, ekkortól Pesten látható volt, mi a kommerciális képzőművészeti divat állása Európában.' Jóval később, 1871-ben született meg a magyar képzőművészeti felsőoktatás fóruma, a Mintarajztanoda (majd Képzőművészeti Főiskola). Ennek impozáns épülete és mellette az első Műcsarnok 1877-ben a Képzőművészeti Társulat tagjainak áldozatkészsé220
