Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Czaga Viktória: A főváros egyesítése a budaiak szemszögéből 13-21

Az egyesítés után magától értetődő természetességgel lett és - maradt - Pest a városigazgatás központja és az ország fővárosa is. A dinamikus városfejlődés a Duna túlpartján szinte megállt: ott épültek az utak, a kórház, a közvágóhíd.

41 Pest megkérdojelezhetetlenül szorította háttérbe Budát az élet minden területén, így a legfontosabban, a gazdasági fejlődésben is úgy, ahogy Szentkirályi előre látta és jósolta: „az ipar és kereskedés áramlata Pestre vonult, ezt pedig Budára átterelni nem lehet. - az életnek ezen tényezői a mely fészket egyszer választottak... nem változtatják meg."

42 Az 1873 utáni évtizedekben tehát a budai polgár félelmét igazolva látta. Ha voltak reményei, akkor még az 1896-os millenniumi kiállításban reménykedhetett: városa fejlődésének hatalmas lendületet adna, ha helyszínéül a Kelenföldet vagy Óbudát jelölnék ki, s nem tennék tönkre a Városligetet, mert észak-dél irányában Buda is - akárcsak Pest - képes fejlődni. Ám a helyszínről döntő fővárosi közgyűlésen egyedül Lipthay Béla báró tört lándzsát Buda mellett, a többi, budai származású városatya hallgatott.

43 Negyven év múlva a főváros egyesítésére vonatkozó okmányok összeállítója, dr. Gárdonyi Albert tudós főlevéltárnok is kénytelen elismerni, miszerint „Buda fejlődése az egyesítés után nem öltött nagyobb arányokat s a budai oldal külön jellege ma sem szűnt meg teljesen, a dunai közlekedés még ma sem tökéletes, s a hagyományok ereje sem tört meg az egyesített városokban", hogy Buda „egy hatalmas világváros előkelő és csendes városrésze"

44 lett, ám sem az egyesítést ellenző, sem az azt támogató budai városatyák szeme előtt nem ez a cél lebegett, midőn, ha vonakodva is, de beleegyeztek vagy éppen csak tudomásul vették a három város egyesítését. Fővárosi polgárrá is valójában a pesti polgár lett. Budapest létrejötte a budai polgárban nem az együvé tartozást, ellenkezőleg, az elkülönülést és az elzárkózó magatartást erősítette fel, amelyből szinte az első világháborúig nem mozdul ki. Gárdonyi megállapítása mellé odatehetjük Krúdy Gyula véleményét is, aki a hagyományaihoz, életviteléhez ragaszkodó, szegénységét kénytelen-kelletlen őrző budai és óbudai polgár alakját novelláiban utolérhetetlen nosztalgiával örökítette meg. JEGYZETEK 1. A budai városatyák még István nádor közbenjárását is kérték a helyzet megváltoztatására. Az erre vonatkozó dokumentumot közli: Közrend és közbátorság, 21/b. dok. 34-35.; Bp. tört. IV. 34. 2. Corpus Juris 1848:111. te. 5. §: „A ministerium székhelye Buda-Pest. Valójában Budán nem állt rendelkezésre elegendő' hely és megfelelő középület sem a minisztériumok számára, sem az országgyűlés befogadására"; 1848:IV te. 1. §: „Az országgyűlés... Pesten tartandván üléseit." 3. Közlöny, 1849. június; közli FBM I. 280-281. és Közrend és közbátorság, 191. dok. 218-219. 4. A Szentiványi Vince cs. ker. biztos által elvégeztetett budai pénztári vizsgálat szerint a város háztartása a folyó kiadásokon túl tetemes károkat szenvedett a Kossuth-bankók beszolgáltatásával is. Az - 1849. november 24-vel kiküldött számvizsgáló, Lechner Károly pesti tanácsnok jelentése szerint a különböző városi hivataloknál készpénz alig található: így például a telekhivatalnál mindössze 4489 pft, a hadipénztárban 3124 pft, míg a házipénztárban egy fillér sincs. Egyedül a gyámpénztár rendelkezett - érthető módon -jelentős összeggel, 960 828 forinttal. Ugyanakkor a négy pénztár által a katonai térparancsnokságnak beszolgáltatott Kossuth-bankók értéke 77 876 forintot tett ki. Ehhez járult a város 1848-ról elmaradt 40 288 ft adója, az 1849. évi 128 756 ft évi adóból a - szintén - be nem fizetett 83 133 ft. Az 1838. évi árvíz után felvett bankkölcsön 1849. évi részlete, azaz 63 710 ft is esedékessé vált. A város jelentős összegű kintlevőséggel bírt, ezek visszafizetésére azonban vajmi kevés a reményt látott a számvizsgáló. BFL IV 1002 cc 4394. sz. i. Jelentés Szentiványi Vince cs. ker. biztosnak. 5. Bp. tört. IV. 132-133. 6. Az 1861 -ben hivatalba lépő városvezetés a városi pénztárat olyannyira üresen vette át, hogy a tisztviselők fizetését sem tudták kiadni; sőt 16 017 ft adóhátralék és egy, az ötvenes években felvett kölcsön 14 175 ft-nyi kamatfizetési kötelezettsége is terhelte a pénztárat. BFL Bvlt IV. 1103. a. Közgy. jkv. 3., 5-9 jkv. sz. 7. Az ötvenes években a közel 53 000 lakost számláló Buda és Óbuda városigazgatásában a hatvanas évekre mintegy tizenhárom tanácsosi hely betöltése vált szükségessé. 8. Bp. tört. IV 252-253. 9. VÖRÖS, 1973, 81-82. 10.CZAGA., 1997,110. 18