Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) 261-284
kiállítóval; 1884 - ötvösmű-kiállítás 344 kiállítóval; 1888 - gyűrűkiállítás. Az így számba vett műkincsek nyújtotta ismereteket impozáns katalógusok tették maradandóvá. Mindeközben Ráth igyekezett élővé varázsolni a múzeumot, szorosabbra vonni a kapcsolatot a nagyközönséggel: így a látogatók részben ingyen juthattak be a kiállításokra, s nyilvános volt a könyvtár működése is; az érdeklődőket változatos témájú „felolvasásokra" invitálták. Az intézmény e közvetett hatásokon túl komolyan vette közvetlen értékkijelölő, mintaátadó szerepét is. Ezért tudatosan fejlesztette és tanulmányozhatóvá tette mintarajz-kollekcióját; a rajzteremben pedig mód nyílt a szövet, agyag, bútor, fém, bőr és egyéb műtárgyegységek darabjainak másolására. Éppen a műipari tervezés fontosságának felismerése okán is szorgalmazta Ráth az Iparművészeti Iskolával* való együttműködést, ill. működött közre az Országos Magyar Iparművészeti Társulaf életre hívásában. Míg előbbi a jövő generáció képzése miatt volt mérvadó, utóbbi a kortárs törekvések ösztönzését és megméretését tette lehetővé (ennek alkalmai a rendszeresen jelentkező karácsonyi tárlatok: 1891, 1892, 1893; majd később a karácsonyi kiállítások és kollektív kiállítások voltak). E megélénkült működés csak úgy volt lehetséges, hogy a közgyűjtemény még 1883ban kibérelte a szomszédos Zeneakadémia épületének földszinti helyiségeit is. Ezzel egy újabb állandó kiállítási termet, a szükséges olvasó- és rajztermet, valamint egy a miodern iparcikkek bemutatására alkalmas időszaki kiállítóhelyet nyert. A múzeum igyekezett bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe is: kész volt műtárgyak kölcsönzésére" 1 ; élénk kapcsolatot tartott fenn külföldi aukciós házakkal és műkereskedőkkel", sőt személyes megbízottjai útján képviseltette érdekeit 12 . Mindez természetesen a gyűjtemények felylesztését, a kirajzolódó hiányosságok pótlását szolgálta. A munkában Ráth György mellett egyre fontosabb szerep jutott Radisics Jenőnek is. Biztos kvalitásérzékét a műtárgy gyarapításnál és a kiállítások rendezésénél egyaránt jól kamatoztatta. Ugyanakkor jelentős tudományos és népszerűsítő irodalmi tevékenységet folytatott. Trefoil Ágoston kultuszminiszternek írt 1884. október 25-i „Jelentésében" - az Union Centrale des Arts Décoratifs történeti és kortárs anyagot bemutató kiállításáról - grandiózus múzeumi koncepciót vázolt fel. Külföldi tapasztalatai következtében ugyanis intézményének addigi gyakorlatát, a mintarajzok és mintaként számba jöhető tárgyak puszta „kiszolgáltatását" nem tartotta cél rávezetőnek. Azok lélekölő másolása, esetleg torz összekombinálása ugyan „használ egy ideig, kivált akkor, ha pillanatra szomszédainktól nem akarunk túlságosan elmaradni, de csak enyhítő, nem pedig gyökeres gyógyszer"". Ideája az az iparos volt, aki ízléssel párosuló tapasztalata alapján önálló kompozíció kidolgozására képes. Ennek eléréséhez a minél tökéletesebb példatárként szolgáló gyűjtemény és iskola „felbonthatatlan" egységét látta szükségesnek. Érvelése olyan meggyőző volt, hogy azt valószínűleg Trefort is teljes mértékben a magáévá tette, s hathatósan képviselte a megfelelő fórumokon. Hiszen alig másfél hónappal később, december 10-én Őfelsége Ferenc József egy kiváló fekvésű telek megvásárlását engedélyezte az ipaiTnuvészeti múzeum és iskola közös otthona számára. (Ez az ún. Beleznay-kertnek egy 881 négyszögölnyi része volt, amely a később lehetséges építkezés kiindulópontját képezte.) A következő, 1885-ös év sok szempontból összegezőnek bizonyult. Ekkor született Radisics tollából az állandó gyűjtemény képes kalauza. S tavasszal nyitotta meg kapuját a Városligetben az országos általános kiállítás is, mely a mezőgazdaság és a nemzeti ipar keresztmetszetét adta. Valamennyi iparművészeti tárgyat a központi helyet elfoglaló nagy iparcsamokban mutatták be. A műipar szempontjából Szalay Károly minisztériumi osztálytanácsos értékelő áttekintése volt a legfontosabb, amelyben kijelölte a követendő utat. 14 A fejlődés zálogát az Iparművészeti Múzeummal szorosan összefonódó és az Iparművészeti Társulattól támogatott, szervezett művészi irányú iparoktatásban látta. Ez összecsengett Radisics Jenő elképzelésével. A körvonalazott terv azonban „szétfeszíette" a múzeum meglévő falait. Sürgetett az idő a valódi otthon megteremtésére. 1886. június 4-től Ráth György - érdemei elismeréseként - a múzeum címzetes főigazgatója lett, 264
