Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) 261-284

2. kép. A díjnyertesek jeligés pályázati borítékja, az ÍM Adattára 88/1890 sz. ügyirat melléklete Radisics Jenő pedig 1887-ben igazgatói kinevezést kapott. E tisztükben bátran remélhették mindazok támogatását, akik a közgyűjteményt - hozzájuk hasonlóan - a nemzeti műipar megteremtéséért folytatott harc minőségi zálogaként kezelték. A nagyszabású elképzelés gátja adott pillanatban a helyhiány volt, így törekvésük egy új, minden igénynek megfelelő épület emelésére irányult. Csáky Albin gróf - aki Trefoil halála után 1888-1894 között a kultuszminiszteri székben ült- átérezve a gondokat első lépésként egy a célra valóban alkalmas telek megszerzését kezdeményezte. Ez az 1552,96 négyszögölnyi terület a rohamosan fejlődő Ferencváros Üllői út—Kinizsi utca-Rákos utca (ma Hőgyes Endre utca) által határolt szakaszán feküdt. A választást feltehetőleg több dolog is befolyásolta: pénzügyi, szakmai távlati és kulturális szempont egyaránt. A feletles hatóság a múzeum számára eredetileg kisajátított Beleznay-kerti 881 négyszögölnyi telek közel kétharmadát, vagyis 520,98 négyszögölnyi területet áruba bocsátott. A befolyt 175 000 forintból a kevésbé frekventált Ferencvárosban háromszoros méretű földdarabot tudtak szerezni. Ráadásul ez a négy oldalán nyitott telek alkalmas volt az oda kerülő intézmények gyors fejlődését is biztosító palota emelésére. Ezenfelül alig néhány háztömbbel arrébb, az Üllői út 25. sz. alatt - vagyis az Országos Magyar Gazdasági Egyesület háromemeletes épületében - működött a „Köztelek" néven híressé vált kiállítási helyiség. Innen a szomszédba csalogatni a közönséget nem tűnt nagy feladatnak. A folytatás a múzeum és iskola immár közös épületére meghirdetett nyilvános pályázat volt. A minisztérium ugyanis a terveket nem közvetlen megbízás útján, hanem ezen a módon kívánta beszerezni. A felhívás 1890. novemberében jelent meg az Építő Ipar és a Vállakozók Lapja című szaklapokban. A határidőt szűk fél évben szabták meg, és 1891. május 15-re tűzték ki. A titkos, jeligés műveknek tartalmazniuk kellett egy általános helyzettervet; 1:50 léptékben minden emeletsor alaprajzát; 1:100 léptékben a homlokzatok rajzait és a metszetrajzokat; egy precíz tervmagyarázatot az építéshez szükséges anyagok, ill. az előforduló szerkezetek leírásával, továbbá a köbtartalom alapján kiszámított részletes költségvetést. Ez utóbbi esetben 400 000 forint szolgált kiindulópontul: ennyibe került a két intézmény ideiglenes helyiségeinek összesített bérleti díja. Az előre megalakított bírálóbizottság prominens személyiségekből állt. A minisztérium nevében Szalay Imrére várt az elnöki poszt. Az érintett feleket a múzeum részéről Ráth György főigazgató és Radisics Jenő igazgató, az iskola részéről Keleti Gusztáv igazgató és Várday Szilárd tanár képviselte. Lechner Lajos a főváros műszaki igazgatójaként kapott szavazati jogot, míg Puiszky 265