Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Sipos András: Bárczy István és Karl Lueger : két polgármester a századforduló Monarchiájában 53-66
ség elfoglalásához szükséges császári megerősítést csupán ötödszöri megválasztása után, 1897 tavaszán nyerte el. A polgármesterválsággal összefüggésben a községtanácsot többször is feloszlatták, és az antiliberális tábor választásról választásra növelte előnyét. Kiderült, hogy a tömeges politizálás követelményeihez alkalmazkodó új harci módszerek - az offenzív agitáció, a választók folyamatos mobilizálására törekvés, a szervezett érdekcsoportok törekvéseinek tudatos átpolitizálása - olyan politikai erőforrásokat biztosítanak számukra, amely háttérrel eredményesen szállhatnak szembe az uralkodói akarattal is. 10 Lueger új fejezetet nyitott a Monarchia várospolitikájában azzal, hogy magát a várost és annak intézményeit mint országos politikai erőforrást hasznosította. Polgármesterként a technikai innovációnak és a városmenedzseri szakszerűségnek mindazon elemeit, amelyek más nagyvárosok kommunálpolitikai fejlődését is jellemezték, sikeresen és átütő erővel tudta politikai szimbólumokként megjeleníteni." Ennek jellegzetes példája a községesítés kérdése, amely a nyolcvanas évektől centrális témává vált az keresztényszociális ellenzéki agitációban. Ebben ideális terepet találtak ahhoz, hogy a választói bázisukat - a közüzemi tarifák révén - közvetlenül érintő kérdésben 12 olyan jól átlátható, világos alternatívát nyújtsanak, amely kapcsolódik az erősödő nagytőkeellenes korhangulathoz, és alkalmas annak további erősítésére. Hatalomra jutva meghirdették a „községi szocializmus" jelszavát. Ez a fogalom eredetileg Angliában bukkant föl az 1880-as években. Elsősorban a szocialista eszméktől átitatott Fabiánus Társaság propagálta, amely jelentős szerepet játszott az 1889-ben felállított London Megyei Tanács első éveit fémjelző Haladó Pártban. Ok az átfogó társadalmi reform, a termelés társadalmasításának folyamatában szántak úttörő szerepet a községi vállalkozásnak. A fogalomnak itt olyan ideologikus tartalma volt, amely messze túlmutatott bizonyos sajátosan városi gyakorlati problémák megoldásán. A német városreformerek a kifejezés használatát Angliából vették át. Számukra azonban mindez más értelmet nyert. Nem távlati programot láttak benne, hanem a nagyszámú közüzem és új típusú közintézmény létrejöttével előállt tényleges helyzet jellemzésére szolgált. Ebben az értelemben analógnak érezték az „államszocializmus" fogalmával, ami alatt a korabeli szociálliberális társadalomreformerek a tőkés állam szociális szempontú beavatkozását értették a munkásság társadalmi integrációja és ezzel a magántulajdonon alapuló rend stabilizálása érdekében. Községi szocializmusnak a városi önkormányzatok hasonló működését tekintették. 13 Luegerék községi szocializmus jelszava lényegében annyit jelentett, hogy a jövedelmező közüzemek profitját, amely addig a (jobbára külföldi érdekeltségű) magántőkét gyarapította, a város háztartása számára kell megszerezni, és ezzel megkímélni a lakosságot a közterhek további emelésétől. A községesítés több lényeges funkciót is betöltött a párt hatalmi stratégiájában: a községesítések körüli éles harcok látványosan szimbolizálták a várospolitikai rendszerváltást, a kiépülő közüzemi szektor ugyanakkor, a nyereségorientált tarifapolitika révén, pótlólagos erőforrásokat biztosított az új vezetés fejlesztési programjaihoz, és nagy teret biztosított a klientúrarendszer számára. Nem utolsó sorban pedig komoly szerepet játszott abban, hogy a keresztényszocialisták a várospolitika szempontjából egyik legfontosabb szervezett érdekcsoport, a háztulajdonosok jelentős részét meg tudták nyerni, hiszen őket a liberálisok rugalmatlan pénzügyi politikája amúgy is magas adóterheik további emelésével fenyegette. 14 A közüzemek által biztosított új bevételek viszont elhárították ennek veszélyét. A háztulajdonosok körében végbement orientációváltást mutatja, hogy 1895-1896-ban a keresztényszocialisták már az első választói kúriában is komoly sikereket értek el. Majd amikor kialakult a kompromisszum Lueger polgármesteri megerősítése kérdésében, de a császári tekintély megóvása érdekében néhány hónapra „helyettesre" volt szükség, az átmeneti időre a Háztulajdonosok Szövetségének elnöke ülhetett ebbe a székbe, majd ő lett Lueger mellett az első alpolgármester. Az 1895 őszén megválasztott antiliberális községtanácsosok többsége már háztulajdonos volt. 15
