Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52

lett. Míg ugyanis a IV. kerületiek esetében az előbbieket csupán néhány városi hivatalnok képviseli, az utóbbiak viszont pontosan a felét alkotják a kerülethez tartozó városatyáknak, akiknek szintén éppen a fele volt ügyvéd. S egyéb humánértelmiségiek vonatkozásában is az első két budai kerület mellett a Belváros produkálta a legtöbb képviselőt. A belvárosi mellett a második legnagyobb létszámú lipótvárosi képviseleti kör tagjai a IV. kerületiektől leginkább csak a már ismert vonások tekintetében különböznek. így nem tűnhet különösebben meglepőnek, hogy a kerületi képviselet kétötöde szinte kizárólag vállalkozó nagykereskedőkből állott, míg az ipari vállalkozók alig egytizedes arányt képviseltek. A Lipótváros második legnépesebb képviseleti rétegét az ügyvédek alkották, akik azonban a belvárosiaknál kevesebben voltak, ám meglepő módon náluk is kisebb az összes kerület között a legkisebb! - arányban fordultak elő itt, a liptótvárosiak között az írók, tudósok, művészek, tanárok. Főként a reálszféra aránya, valamint az azon belüli megoszlás alapján tekinthető rokonnak a két részre osztott terézvárosi (VI-VII.) képviselet társadalmi arculata. Mindkét csoportban az ipariak kétötödös és a kereskedelmiek egynegyedes aránya meghatározó, a többi foglalkozási réteg szórtsága mellett. Ezen városrész képviselőit némileg a lipótvárosiakkal rokonítja a humánértelmiségiek csekély jelenléte a főváros parlamentjében: míg a VI. kerületben egy tanár és egy mérnök képviselte őket; a VII. kerület városatyái között éppenséggel egyetlen ilyen személyt sem találunk. A Józsefváros vegyes társadalmi összetétele annak városházi képviseletében is megfigyelhető: az ipariak aránya nagyjából a fenti két kerületéhez hasonlatos, miközben jóval kevesebb kereskedő utal a reálszféra helyi jellemzőire. A vegyes társadalmi képnek megfelelően ugyanakkor két tanár, egy pap, egy író és egy színházi rendező közgyűlési tagsága révén a terézvárosiaknál valamivel hangsúlyosabb a humánértelmiség városházi jelenléte. S társadalmi-foglalkozási jellemzők tekintetében kiegyenlítettnek tűnik a Ferencváros és a Kőbánya összevont képviselői kara is: míg az ipariak és a kereskedők aránya a józsefvárosiakkal azonos, ugyanakkor az itteni választók a többi kerületnél jószerével elő sem forduló közlekedésiek, vendéglátók vagy őstermelők közül is delegáltak egy-két képviselőt. S meglepőnek tűnhet mindemellett a humánértelmiségieknek, valamint a hivatalnokoknak - a Belső-Ferencvárosi övezet magasabb társadalmi státusából következően - a VI. kerületével azonos aránya is. A kortársak és a főváros múlt századi történetével foglalkozók részéről közhelyszerű megállapítás, hogy az egykori városatyák számára a városrészi, ill. kerületi érdekérvényesítés volt a legfontosabb, várospolitikai ténykedésüknek és gazdasági-társadalmi hátterüknek is ez képezte alapját. E felismerést a képviselőknek az egyes pénzintézeti részvénytársaságokban elfoglalt vezető funkciók kerületek szerinti vizsgálata is megerősíti. Úgy tűnik, hogy miközben szinte minden pénztintézet tudhatott magának legalább egy-két igazgatósági, ellenőrző bizottsági tagot a fővárosi közgyűlésben, voltak bankok, ill. egyéb részvénytársaságok, melyek azzal is büszkélkedhettek, hogy a várospolitikai területen történő érdekérvényesítésre immáron egész „kerületi kohorszok" is a rendelkezésükre állnak. A budai képviselők esetében ugyanis az 53 fő I. kerületi illetőségű városatya közül például a helyi érdekeltségű Budai Kereskedelmi és Iparbanknak, valamint a Pest-Budai Népbanknak együttvéve 11; a 47 főnyi II. kerületiek között pedig 9 képviselője is volt. Ám a nyilvánvalóan szerényebb tőkeerejű Óbudai Takarékszövetkezet is tudhatott magának 5 főt a 35 fős óbudai városatyák sorai között. Érdekes szemügyre venni a bel- és lipótvárosi képviselők körében igen népszerű három bank: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Pesti Hazai Takarékpénztár és a PestBudai Első Takarékpénztár reprezentációját. Míg a belvárosinak tekinthető 72 képviselő közül 12nek, a 65 lipótvárosi közül viszont 22-nek voltak főrészvényesi jogosultságai (természetesen többnyire egyéb pénzintézeti vezetőségi állások mellett) e három pénzintézet valamelyikében. A Terézvároshoz kötődő banktőkét a városrész összesen 103 képviselője körében főként három, néhány évvel korábban alakult bank, ill. takarékpénztár képviselte: mintegy 37-en voltak érdekel-