Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Horváth J. András: Új emberek az Újvárosházán – az egyesített főváros első közgyűlésének társadalmi összetétele 23-52
tek a Pest-Terézvárosi Takarékpénztár, a Pest-Terézvárosi Iparbank és az Első Magyar Iparbank igazgatótanácsaiban. A József- és főként ^ferencvárosi képviselők körében azonban a bankérdekeltség szórtabban és ritkábban fordult elő: a 49 józsefvárosi képviselő közül csupán 5-en voltak választmányi tagjai a Szentkirályi Mór elnökölte Külvárosi Takarékpénztárnak. Mint említettük, a választójogosultakat önkéntes jelentkezés nyomán írták össze. Ez eleve szűrőként működött, s a városházi ügyek érdeklődőire korlátozva a jogérvényesítést, egyfajta sajátságos törvényhatósági belterjességben működtette a helyi alkotmányosság választási gépezetét. Ezzel is magyarázható, hogy még a 48 előtti időkig visszanyúló városrészi, majd a 73 utáni kerületi érdekszerveződés is hihetetlenül szűk társadalmi bázison fejlődött ki, illetve rekedt meg. 67 Az elöljárósági esküdtek 178-as választásakor például az egyes kerületekben a választók létszáma mindössze 3-400 fő körül mozgott, ám a ténylegesen szavazók még ennek is csak töredékét alkották: a népes Terézvárosban például csak 175-en, a Ferencvárosban pedig írd és mondd, 12 választó járult az urnák elé. S noha az esküdtválasztás kerületi ügy volt, a várospolitikai érdekeltség és érdeklődés korlátozott voltát, roppant szűk társadalmi keresztmetszetét mindennél jobban illusztrálja, hogy ekkor, 1878-ban a főváros összes esküdtszavazójának durván egyharmada egyszersmind városatya is volt az 1848 és 1882 közötti időszak valamelyik - pesti, budai, óbudai vagy budapesti közgyűlésében! 61 * ÖSSZEGZÉS - KITEKINTÉS Ha arra akarunk válaszolni, hogy a közgyűlés 1873-ban kialakult - vagy inkább talán kialakított új társadalmi összetétele mennyire maradt tartós, mennyire határozta meg a későbbi törvényhatósági bizottságok jellegét, illetve melyek voltak a módosulások, erre viszonylag világos választ adhatunk. Az ezt követő tíz esztendőben - mely időszakra vonatkozó elemzések közzétételére e helyütt azonban nincs módunk - a társadalmi összetétel már csupán a közgyűlés kismértékű cserélődése folytán sem sokat változott. A csekély módosulás tendenciája viszont érdekes, s némileg árnyaltabbá teheti a liberális korszak fővárosi viszonyairól eddig kialakult képet. Az 1873 és 1882 közötti tíz esztendőben ugyanis az ipari-kereskedelmi és egyéb, vagyis a reálszférába tartozók háromötödös induló aránya a dekád végére 47%-ra csökkent - miközben a tisztviselői és a különféle értelmiségi jellegű rétegek aránya megnövekedett. A minden rendű és rangú humánértelmiségiek arányának megduplázódása hívhatja fel figyelmünket arra a nagy időkeretet átfogó, hosszú távú hullámmozgásra, mely a premodem municipális jellegű alkotmányosság hagyományos rétegeinek érdekérvényesítési kísérleteivel veszi kezdetét az 1848 és 1867 közötti időszakban; majd 1873-ban az új típusú vállalkozói, főként kereskedelmi tőkés csoportok állami segélyű felkarolásával új irányokat kap; végül a pénzügyi és gazdasági érdekek várospolitikai érvényesülését követően lassanként a nagypolgári modernizáció szellemi arculata is egyre határozottabb formában jelenik meg a főváros érdekérvényesítési rendszerében. :
