Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Buzinkay Géza: A budapesti sajtónegyed kialakulása 285-294

1916-ban megnyílt üzlete az Erzsébet körút 7.-ben, amelyet így mutatott be emlékezéseiben a lap tulajdonos szerkesztője, Incze Sándor: „. ..Látszatra olyan üzlet nyílt, mint a többi - írta. - Könyveket árultak, kottákat, de ugyanakkor szolgáltatásokat is nyújtott. Az ábrándos kislányok sztárfotókai vásárolhattak, kaphatók voltak a legfrissebb dalok, amiket éppen fütyülni kezdtek a suszterinasok odakinn az utcán. Egy kicsit klubnak is szántuk az olvasók számára, ahol baráti tanácsokat kaphatnak, és különféle információkat színházi és művészeti kérdésekben. Postaládákat is állítottunk fel, ahová ki-ki beledobhatta a különféle rovatoknak szóló leveleit vagy éppen a kedvenceknek írt sorokat. Autogramnapjainkon mindig telt ház fogadott, s az is szokássá vált, hogy ha bármelyik külföldi mozicsillag vagy színházi híresség Budapestre látogatott, itt írta alá képeit rajongóinak."

21 Ehhez a sziporkázó kereskedelmi tevékenységhez járultak még a sajtó plakátjai, amelyeket a legjobb grafikusok, karikaturisták készítettek, s a két világháború között egyre nagyobbá váló reklámok. A sajtó a színházaknál erőteljesebben rányomta jelenléte bélyegét erre a városrészre, a Nagykörút Király utca és Baross utca közötti szakaszára. A sokszínű, olykor harsány és domináns megjelenésnek az 1930-as évek második felében szakadt vége, amit jelzett a New York kávéház csődje 1936-ban, s amit betetőzött az 1938. évi XV. te, az első zsidó törvény, mely elsőnek éppen ezt a körúti sajtót söpörte el. A nagykörúti sajtónegyed jellege megváltozott: néhány tekintélyességre törekvő hírlap mellett főként hetilapok és újonnan alapított sajtótermékek műhelyei kerültek oda. A kiskörúti-lipótvárosi sajtónegyed viszont kevés változással tovább virágzott, megerősödve néhány hozzá kapcsolódó intézménnyel, a hirdetőirodák és hírlaptudósító vállalkozások immár több évtizede tartós jelenlétével itt és a Belvárosban.

22 JEGYZETEK 1. Ez a szükségszerű összefüggés tudatosult is, amit bizonyít, hogy az újságírást és újságkiadási bemutató első magyar művek egyike azzal indul, hogy az adminisztráció és szervezés nélkülözhetetlenségéről mint a siker feltételéről szól. SAJÓ Aladár-RÓNA Lajos: Az újság. Újságírás - újságkiadás. Bp. 1902, 6-7., 94. 2. Az erősödő kiadói szerep és a szerkesztőségi munka fegyelme iránti igényt az újságírók többnyire a kiadói hatalom megnövekedéseként élték meg, amit valóban nehezen lehetett összeegyeztetni saját, bohémnak nevezett életvitelükkel. Az 1880-as években a véleményformálást és az eszmék megvitatását legfőbb célnak tekintő politikai napisajtó helyett a gyors és minél sokoldalúbb hírszolgáltatást előtérbe állító bulvársajtó hódított teret, az írói munkát végző publicista helyett az elsősorban információkat gyűjtő és szinte nyomozói munkát végző riporter lett a főszereplő. L. bővebben: BUZINKAY Géza: Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed 16-17., 1997/2-3., 41-44. 3. KÚTFALVI Oszkár: Újságpaloták. Budapest, 1991. 8. 4. A lapok itt sorakozó hirdetési irodáinak múlt század végi forgalmát ábrázolja: The Queens London. A Pictorial and Descriptive Record of the Great Metropolis in the Year of Her Majesty's Diamond Jubilee. London, Paris, Melbourne, Cassell and Co., 1897, 361. 5. Ez a környék a Potsdamer Platz és a Jerusalemer Strasse, illetve a Leipziger Strasse és a Kochstrasse közé esett. Vö. Peter de MENDELSSOHN: Zeitungstadt Berlin. Berlin, Ullstein, 1959; Das neue Geschäftshaus der Firma Rudolf Mosse. Berlin, Mosse, 1904. 6. Ez a szám 1914-ben a nyilvántartott 340 szentpétervári periodika közel 13%-át tette ki; köztük voltak a legjelentősebb orosz napilapok is. SCHLÖGEL, Karl: Jenseits des Grossen Oktober. Das Laboratorium der Moderne Petersburg 1909-1921. Berlin. Siedler Vlg., 1988, 182-184. 7. SZOMAHÁZY István: Kártyavár. Bp. é. n„ 10. 8. KÚTFALVI i. m., 10-14. 9. BALLÁ Antal: Hatvan esztendő. A magyar hírlapírók országos nyugdíjintézetének története 1881-1941. Bp. Stádium, 1941; az épület részletes leírását 1. Adalékok a Lipótváros történetéhez. Szerk.: FARKASLAKY Erzsébet-RÁDAY Mihály. I. köt. Bp. Városszépítő Egyesület, 1988, 163-166. 10. KÚTFALVI i. m., 58-61. 11. Adalékok a Lipótváros... i. m. II. köt., 303. 12. VÖRÖS Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917. Bp. Akadémiai, 1979, 86. 13. KÚTFALVI i. m., 27-29. 292