Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Buzinkay Géza: A budapesti sajtónegyed kialakulása 285-294

14. KÚTFALVI i. m., 79-80. ' 15. CSAPÓ Katalin: A százéves irodalmi kávéház, a „Newyork". Budapesti Negyed 12-13. 1996, 2-3., 177-198.; ERKI Edit (vál., szerk.): Kávéház-sirató. Törzshelyek, írók, műhelyek. Bp. Officina Nova, é. n., 64-81. 16. Otthonunk 1899. júl. 27., 2-3. Az épületet az első világháború alatt eladták és hadikórház lett belőle. A két világháború között ez volt az Erzsébetvárosi Kör székháza KOLOZSVÁRI Andor; A kávé és a kávéház. In: Erzsébetváros. Bp. 1970,214-215. 17. Külön vizsgálatra érdemes jelenség, hogy mi vonzhatja a városnak ebbe a körülhatárolható körzetébe kétszáz év óta folyamatosan a prostitúciót és a hozzá kapcsolódó intézményeket, városképi változások, teljes urbanisztikai és társadalmi átépülések ellenére. 18. A Telefon Hírmondó. Bp. (KÁLLAI Ármin, 1910 körül); GÁBOR Luca (szerk.): Telefonhírmondó. Bp. Magyar Rádió, 1993, 121-122. 19. Az Est az Athenaeum Rt.-vel a lap nyomdai munkálataira 1915-ben megkötött szerződésében közel négy évet ad a technika szükséges felfejlesztésére, addig a mindenkori példányszám 70%-ának előállítását kellett vállalnia az Athenaeumnak, a többit az Aradi u. 8.-ban levő Globus Nyomdának, és szükség esetén még a Budapesti Hírlap nyomdáját is be kellett vonnia. Az ekkor már nemritkán a 400 ezres példányszámot meghaladó napilapból 12 óra 27 perc és délután 2 óra 15 perc között úgy kellett kinyomtatni a teljes példányszámot, hogy bármikor még 50 ezerrel többet is nyomhassanak. Az Athenaeum Rt. okmánytára. Országos Levéltár Z 1508,11. cs., 1365/66. 20. PREISICH Gábor: Budapest városépítésének története a kiegyezéstől a tanácsköztársaságig. Bp. 1964, 99. 21. INCZE Sándor: Az én színházi életeim. Bp. Múzsák, 1987, 155. 22. Vö. A budapesti egységes hálózat...távbeszélő szaknévsora 1943. január hó. (Bp. Pallas, 1943.) 160-164. Érdemes lenne közelebbről megvizsgálni, mi volt az oka annak, hogy a megerősödő sajtóvállalkozások mellett az újságírói egyesületek - legalábbis a két legjelentősebb szervezet, az Otthon Kör és a Hírlapírók Nyugdíjintézete - ekkorra már eladták korábbi székházaikat, vagyis maguk az újságírók, szerkesztők kiszorultak a vagyonosodásból. GÉZA BUZINKAY THE FORMATION OF THE BUDAPEST PRESS DISTRICT SUMMARY In the 19th century, newspaper publishing became an influential business in major European cities, first in London, then in Paris, in Berlin, and in the same way in Saint Petersburg. Districts and routes were established which were characterized by a remarkable number of institutions related to the press, such as publishing houses, presses, and editorial offices, as well as advertisement agencies. The Hungarian expression "press district" came into use at the beginning of the century in various publications; even the posh-sounding "Hungarian Fleet Street" expression was occasionally used. The press district was primarily brought about both by the mass press that started to develop at the end of the 19th century, and various magazines whose publication started at the beginning of the 20th century. The task of printing a great number of copies, which commonly reached into the hundreds of thousands, and transporting them to the railway stations the fastest possible way, could only be organized if the buildings involved were relatively close to each other. This meant the Pestbound direction of the Nagykörút (Great Boulevard) in Budapest. Apparently, there were two periods, closely following each other, when the Budapest mass press settled and established itself. During the first period, which included the 1880s and the beginning of the next decade, the major companies of the newspaper press and its related institutions established themselves in Lipótváros, mainly on Váci Boulevard and its surroundings. Publishing businesses might have considered both the horse-drawn railway, which had been running along the boulevard since 1

866, and the Western Railway Station advantageous from an infrastructural viewpoint. These entrepreneurs built newspaper palaces which they obviously designed to demonstrate their profession and affluence, as well as their influence. In addition to their existing assets, they also had the potential to do a booming business as owners of rentable blocks of flats. They might have chosen Lipótváros because it offered both of these aspects, i.e. publishing and house ownership. The central location of the major newspaper publishing businesses, (such as the Pesti Hírlap of the Légrády Brothers, or the Hungária Incorporation of Zsigmond Bródy, which was the biggest publisher of German-language papers), might have something to do with the fact that their owners were among the largest taxpayers of Budapest. As members of the municipal body of representatives, as high-ranking government officials, or as members of the Municipal Public Development Council, they could have also taken advantage of the accessable information and their political connections in purchasing city plots. Only a couple of years later, another press district was created, which utilized the possibilities provided by the newly expanding Nagykörút and the transport generated by the Eastern Railway Station, which was finished in 1884. Newspaper publishers realized the largest moving, shopping and travelling masses were found along the Nagykörút and the Rákóczi Street, 293