Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) 261-284

17. kép. A nagycsarnok üvegkupolájának eredeti szegélymotívama. A. Schroll felvétele Ráth György a jeles napot követően, az új hajlékba való bevonulás alkalmából felmentését kérte főigazgatói tiszte alól. így az intézmény ügyeinek vezetése most már teljes egészében Radisics Jenőre hárult. (Változás történt az Iparművészeti Iskola élén is, Keleti Gusztáv pozícióját Fittler Kamill vette át.) Az ünnepség után zsúfolt hétköznapok következtek. A villanyszerelési munkák befejezése után, ill. az apróbb átalakítások és módosítások mellett az év végén megkezdődött a belső díszítőfestés. A vállalkozó Scholtz Róbert volt, a tervezés és kivitelezés azonban elsősorban munkatársa, Reissmann Károly Miksa nevéhez fűződik. Fennmaradt vázlatkönyve gondos motívumgyűjtésre utal (14. kép). A művész tanulmányozta Huszka József által p ublikált népművészeti anyagot, a múzeum tulajdonát képező kazettás famennyezeteket és az épület elkészült stukkódíszítését is. Ezekből kiindulva született meg a főbejárati szélfogó, az előcsarnok, a díszterem és az I. emeleti oldalszárnyak kiállítótermeinek dekorációja. A díszítés nem korlátozódott csupán a mennyezetekre, a függőleges falak vonalvezetését is színes szegélyek hangsúlyozták (15-16. kép). Az üvegcsarnok tetőszerkezetének csipkeszerűen áttört acéltartói szintén festettek voltak. A nagy munka 1897. június havának közepéig tartott. A múzeumi gárdát ezalatt az új felszerelés beszerzése, a műtárgyak kicsomagolása és csoportosítása kötötte le. Amint birtokba vehették felségterületüket, megkezdődött a gyűjtemények felállítása. Erre alig öt hónap állt rendelkezésükre. A határidőt maguk szabták, céljuk az volt, hogy az intézmény kapuit mihamarabb megnyithassák a nagyközönség előtt. A pénzszűke miatt a mintegy 9000 műtárgynak alig a felét (4270 alkotást) lehetett bemutatni. A rendezés nagy körültekintést igényelt. Az állandó kiállítást két fő szempont uralta: a magyar emlékek kiemelése; ill. a történeti korszakok szerinti elhelyezés, háttérbe szorítva az anyag elsődlegességét hangsúlyozó megoldást. A hazai műipar emlékei elsősorban a Rákos utca felé eső I. emeleti, ún. „magyar szobát" foglalták el. A szomszédos terembe interiőrszerűen - XVIII. századi francia bútorok, lambériák, gobelinek, edények és dombonnűvek kerültek. A folyosóra keleti szőnyegeket, középkori miseruhákat, magyar kályhafiókokat s olasz kisplasztikákat helyeztek. Az üvegcsarnok I. emeleti karzatán fajansz-, porcelán- és üvegtárgyak; keleti bronz- és ezüstműves munkák, lakktárgyak; óegyiptomi és keleti szövetek voltak láthatók. A földszinti árkádsor jobb szárnyában jutott hely az ún. arab szobának, XVII. századi bútoroknak, templomi beren280