Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) 261-284
dezéseknek és régi vasmunkáknak. A nagy üvegcsarnokba került a mezőcsáti kórus, a két kisszebeni oltár, valamint a XVII-XVIII. századi vasművesség jeles darabjai. (Szeptember 21-én - a munkálatok közepette - II. Vilmos német császár és porosz király látogatott el az intézménybe. Nagy érdeklődéssel szemlélte meg a már kiállított tárgyakat, s benyomásait így összegezte: „Ma is úgy kellene lenni, mint régen volt. Minden legkisebb tárgyat, minden kulcsot művészi ízléssel kellene előállítani. De feltétlenül szükséges itt is mindenütt megőrizni a nemzeti jelleget!" 26 ) A látogatók végül is 1897. november 20-tól (a második megnyitó után) vehették birtokukba a múzeumot. Eleinte hetente négy alkalommal - a hivatalos órákban - nézhették meg a bemutatott anyagot, az iparosokra való tekintettel azonban hamarosan az esti, villanyfényes nyitvatartási is bevezették. A szakmai feladatok mellett Radisics és Fittler idejének jó részét az építkezéssel kapcsolatos utómunkálatok töltötték ki. Az építkezésben részt vevő iparosok elszámolásainak begyűjtése után 1897 áprilisában kezdődött meg az elvégzett munkák műszaki és számviteli felülvizsgálata. 1898. május 19-én I. Ferenc József újabb látogatást tett a múzeumban. A király másodízben az immár teljes pompájában megmutatkozó épületet szemlélhette meg, s elismeréssel nyilatkozott a gyűjtemény gyarapodásról is. Az Iparművészeti Múzeum palotája születése pillanatától heves vitákat váltott ki, jelentősége a nemzetközi szecesszió vonulatában és a lechneri életműben ma már megkérdőjelezhetetlen tény. Benne a funkció, a magas művészi színvonalon megformált tömeg és az egyéni díszítési forma harmóniáját a legkorszerűbb statikai szerkezetek szolgáltatták (mint pl. a nagycsarnok ornamentális csipkévé lényegült s a nézők szeme elől sem elrejtett hengerelt acéltartói). A Zsolnay-kerámiával borított színes kupola messziről, míg a meseszerű ékítményekkel díszes nyitott főbejárati csarnok közelről csalogatja be a látogatókat. Mégis az ellenzők miatt az 1920as évek végére a múzeum belső festését drasztikusan lemeszelték (csak két terem és a szélfogó menekült meg). A második világháborúban súlyos károsodás érte a főbejárati nyitott előcsarnokot és a főkupolát, valamint a nagy üvegcsarnokol és a Hőgyes Endre utcai sarokkupolát. Az 1949-es helyreállítások után 1957 és 1962 között zajlott egy nagyobb szabású felújítás. Am bizonyos finom részleteket, pl. a nagycsarnok üvegfedelének színes szegélydíszét (17. kép) vagy ugyanitt a padlóburkolat eredeti mintázatát már nem sikerült helyreállítani. JEGYZETEK 1. Ez utóbbi törekvés előzményei dióhéjban a következők: Kossuth Lajos kezdeményezésére, aki a Habsburg Birodalomtól való függetlenség kérdését összekapcsolta az ipar fejlődésével, 1841-ben létrejött a Magyar Iparegyesület, majd 1844-ben a Védegylet. Pesten sorozatban rendezték az iparmű-kiállításokat (1842, 1843, 1845, 1846). Ezt az irányvonalat a szabadságharc bukása megakasztotta. Ezért említi az 1857-es „magyar gazdasági kiállítás" ismertetője az alapok hiányát. 1859-ben eltörölték ugyan a céhrendszert, a kényszertársulás elve azonban testületekbe szorította az iparosokat. (A teljes iparszabadságot csak az 1872. évi VIII. te. mondta ki.) A művészi iparok halódtak, s mivel nem volt érdemleges hazai nagyipar, cseh és osztrák iparcikkek árasztották el az országot. Változással csak az 1867-es kiegyezést követő gazdasági konszolidáció kecsegtetett. A pozitív változások jeleként a gazdasági kiállítások kereteiből ismét önállóvá nőttek az országos ipartárlatok: 1872 - Kecskemét; 1876 - Szeged; 1879 - Székesfehérvár. 2. Részt vett benne többek között Barabás Miklós, Ipolyi Arnold, Irányi Dániel, Pulszky Ferenc, Ráth György, Ráth Károly, Rómer Flóris, Telepy Károly, Xantus János, Ybl Miklós is. 3. Ennek kiharcolásában döntő szerepe volt Pulszky Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, Deák-párti képviselőnek. Szlávy Józsefnek - az akkori kereskedelmi miniszternek - a költségvetésben a műiparmúzeum magvát képező vásárlások javára előirányzott összegét a pénzügyi bizottság ugyanis egyszerűen törölte. Mivel a miniszter nem állott ki a megbukott javaslat mellett, azt Pulszky Ferenc tette meg helyette, hiszen jól ismerte a működő osztrák múzeum üdvös hatását a bécsi gyárosok és iparosok ízlésének fejlesztésében. Érzelmektől átfűtött érvelésének hatására a bizottság véleményét elvetették, s a miniszter eredeti tételét ismét visszaállították. Pulszky 281
