Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Ács Piroska: A budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeinek kialakulása, önálló épületének születése (1872-1897) 261-284
ACS PIROSKA A BUDAPESTI IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEINEK KIALAKULÁSA, ÖNÁLLÓ ÉPÜLETÉNEK SZÜLETÉSE (1872-1897) A magyar fővárosban létrehozandó Iparművészeti Múzeum ideája szervesen kötődött ahhoz a mozgalomhoz, melynek kezdetét az 185l-es londoni világkiállításban, célját a műipari termékek sekélyes színvonalának emelésében jelölhetjük meg. A XIX. század folyamán ugyanis a kézműipart több iparágban háttérbe szorította a gyáripar. A modern ipari termelés, a fokozott gépesítés következménye kettős volt: az új technikai eljárások soha nem látott távlatokat nyitottak az anyag és a fonna adta lehetőségek kiaknázásában, másfelől mellőzték a művészi igényességet. Tartós, de alacsony nívójú tömegtermékek lepték el a piacot - létrehozásuk és díszítésük módja mechnizálódott. A század közepétől az egymást követően rendezett nagyszabású nemzetközi bemutatók kivezető utat kerestek e válságból. Igyekezetük az „iparművészet" - vagyis a szépséget, célszerűséget és minőséget ötvöző szériatermelés - életre hívására irányult. A szándék megvalósítását felkaroló társaságok alakultak, s új típusú múzeumok, ún. „iparműmúzeumok" születtek. 1857-ben - elsőként a világon nyitotta meg kapuját a londoni South Kensington (ma Victoria and Albert) Museum. Az 1862-es újabb londoni seregszemle hatására 1864-ben létrejött a bécsi Österreichisches Museum für Kunst und Industrie is. Mindkét intézmény alapvető feladatának tekintette az iparosok „eligazítását" a nagy változások révén gátlástalanul elszabadult ízléskavalkádban. Követendőként - a historizmus szellemében - a történeti stílusokat, technikákat állították a bizonytalanság jegyeit hordozó ipari termékek elé, régmúlt korok kiemelkedő művészeti emlékeivel példálózva. Az angol főváros és az osztrák császárváros nyomán hazai nagyjaink szintén egy jól működő iparmúzeumban látták a megoldást műiparunk számos égető problémájára. Ez az elképzelés egyfelől kapcsolódott a vázolt általános európai törekvésekhez, másfelől - Magyarország sajátos helyzete miatt a nemzeti iparfejlesztés fontos momentuma volt. 1 Az új típusú intézmény szükségessége mellett elkötelezetten először Rómer Flóris régész és művészettörténész tette le a voksát. Az 1867-es párizsi világkiállításon szerzett tapasztalatai alapján, valamint a magyar műipar elmaradottsága okán vetette fel javaslatát 1868-ban. Példaként a bécsi intézmény hatására virágzásnak indult osztrák műipart hozta fel. Első lelkes támogatója a műgyűjtő Zichy Ödön gróf volt, 1871-ben azonban már szélesebb körben is visszhangra talált kezdeményezése, mégpedig az Országos Iparegyesületnél és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnál. E két testület választott tagjaiból, az „ügyért buzgó férfiakból" közös, ún. „100-as vegyes bizottság" alakult 2 . Keleti Károly miniszteri tanácsos elnökletével a múzeum alapítását célzó részletes tervezetet állítottak össze. Az új intézményt - némiképp idealista módon - a társadalom széles köm bevonásával, magánadományokból kívánták létrehozni és fenntartani. Népszerűsítő tevékenységüknek köszönhetően a Főváros Tanácsa hat évre háromezer forintot ajánlott fel elképzelésük támogatására. A pénzügyi feltételek elégtelensége utóbb azonban nyilvánvalóvá tette a bizottság számára, hogy a múzeumot csak a kormány pártfogó magatartásával, törvényhozás útján való gondoskodásával lehetséges fölállítani. 1872-ben a vallás- és közoktatási miniszter körlevele a kulturális haladás legfontosabb tényezőinek nevezte a tudományos és művészeti célú egyesületeket és múzeumokat, ezért ezek 261
