Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Szvoboda Dománszky Gabriella: Az Esterházy Képtár a magyar fővárosban 219-259
Pál herceg döntése, amely évtizedek óta váratott magára, ekkor mégis váratlannak tűnik. 51 A máiidézett francia utazónál találunk egy idevágó utalást. Részletekbe menően ismerteti a Pyrker Képtárat, amiről nincs nagy véleménnyel, és együttérzően így sóhajt fel: „0 hogyha az Eszterházy hercegek, akik magyar származásúak, valamikor szét tudnák törni azokat a bilincseket, amelyekkel az elidegeníthetetlen majorátus minden nagylelkűséget lenyűgöz, s hazájuk fővárosának ajándékozhatnák azt a nagyszerű képgyűjteményt, mely most bécsi palotájukat díszíti! Akkor Pest igazán eldicsekedhetnék azzal, hogy van szépművészeti múzeuma - képtára!" 54 Útikönyve 1860-ban jelent meg, ő tehát mindenképpen korábban járt Pesten, megjegyzése arra utal, hogy a háttérben már folytak tárgyalások, amirőí nincsenek adataink. A francia útikönyv közlésének egyéb haszna is volt. A mű a nyugati utazók számára jelent meg, így mintegy nemzetközi nyilvánosságot kapott a probléma. Ormós Zsigmond, aki ezt megelőzően Európa leghíresebb képtárait tanulmányozta, a hír közzététele után azonnal Bécsbe utazott, alaposabban megismerni az anyagot. Kubinyi mint múzeumigazgató hivatalosan beajánlotta a herceghez, aki kegyesen megadta az engedélyt a tudósnak a galéria korlátlan látogatására, sőt maga kívánta a gyűjtemény történelmi adatairól tájékoztatni, mivel közlése szerint a művek nagy részét nem atyja, Esterházy Miklós, hanem őmaga (Pál herceg) vásárolta. 55 Ormós ezután a Pesti Napló-bdi állandó rovatában heteken át a galériát ismerteti, mert véleménye szerint a külföldi szakirodalom (Franz Kugler, Ernst Förster és több más műíró) eddig elhanyagolta azt, és a hazai közönség valójában nem is ismeri. „.. .Ezen mellőzésen kívül több más balviszontagságai is voltak a műgyűjteménynek Bécsben, és mondhatjuk, a magyar főúr értékes múgyújteménye honfikezek hű ápolására s részvétére nem talált idegenek közt". Ormós e megjegyzése Joseph Altenkopf, a metszetgyűjtemény 1855-ben kinevezett kustosának nagy értékű lopására utal. 56 Májusban Ormós a tulajdonos kérésére szenzációs bejelentést tesz: mind Pál herceg, mind Miklós fia „...elhatározták, a galleriát Bécsből egészen és végkép Budára levinni, mihelyt az annak befogadására szükséges helyiségek ottani palotájában elkészítve leendenek és különösen a firenzei Uffizi-palota tribune-terme mintájára, a galle ria jelesb darabjait Budán, a föleptől (mennyezet) beható világítás mellett rendeztetendi." 57 Az egyik budai palota átalakítása csak egy múló ötlet volt a herceg részéről, és rövidesen Kubinyihoz fordult azzal a kérdéssel, hogyan lehetne családi képtára számára Pesten végleges helyiségről gondoskodni. 58 A hétről hétre fokozódó jelentőségű bejelentések a közvéleményt egyre jobban ráhangolták Trefort Ágoston, 1865. Akadémiai Album, MTA Kézirattár, MS 10.463 229
