Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

alosztály intézte - a Fővárosi Múzeum mellett - a képzőművészeti és iparművészeti ügyeket, vagyis a fővárosi mecenatúra legfontosabb ágazatai ezzel a polgármester tevékenységi körébe kerültek. A tanácsi apparátusban általa kezdeményezett személyi és szerkezeti változások különleges figyelmet érdemelnek, hiszen meghatározóan hatottak a vásárlásokra és a támogatások odaítélésére, de egyben új kereteket és lehetőségeket teremtettek a művészetpártolás gyakorlására is. Új feladatkörében Márffy hivatali főnöke Wildner Ödön, a nagy műveltségű, széles körű társadalmi kapcsolatokkal rendelkező alosztályvezető, - aki egyben a „Huszadik Század" című polgári radikális folyóirat szerkesztője. Bárczyval együtt választmányi tagjai és előadói a Társadalomtudományok Szabadiskolájának, amely a századelő népművelési törekvéseinek megvalósítására szerveződött. A kor társadalomformáló szemléletét képviselő polgári radikálisok számos tagja dolgozott ekkor a Városházán, s tevékenységük a mecenatúrában is éreztette hatását. A kulturális ágazatban működött ekkoriban Weszely Ödön, a neves tanár, a legmerészebb reformpedagógiai elképzelések képviselője, Szabó Ervin, Dienes László, Schöpflin Aladár, Gárdonyi Albert, Miklós Elemér, s a témánkhoz tartozó területen meg kell említenünk Hock János nevét, aki már korábban megfogalmazta az új művészeti irányzatokat képviselő alkotók pártolásának követelményét. A képzőművészeti bizottság nagy befolyású tagjaként - s a Nemzeti Szalon alelnökeként - ő is a polgármester „agytrösztjéhez" tartozott. A későbbiek során a tanácsadók köre kiegészül Fülep Lajossal is, aki 1914ben kerül a Fővárosi Múzeum állományába (ideiglenes szakhivatalnokként), s feladatkörébe tartozik az „akvarellek és rajzok ... grafikai csoport... fejlesztése is."

153

. Ezek a tanácsadók nyilvánvalóan korszerűbb szemléletet képviseltek, mint a képzőművészeti bizottság mellett ekkortájt működő állandó szakértők: Benczúr Gyula és Stróbl Alajos.

154 Bárczy polgármesteri tevékenységének első évei egybeesnek a kulturális és a művészeti élet viharos átalakulásával. „A magyar periódushatárt Ady »Üj versek« kötetének megjelenéséhez, Bartók és Kodály első népdalgyűjtésének kiadásához, s a »Nyugat« irodalmi folyóirat megjelenéséhez ... kapcsolhatjuk, habár a törés nem éles, a lépésváltás folyamatos."

155 A MIÉNK 1908-ban rendezett első kiállítása az új festészeti stílusok nagyszabású bemutatkozása a Nemzeti Szalonban. A laza csoportosulásból azonban már a következő évben kiválik a „Keresők" - később „Nyolcak" néven ismertté vált - csoportja, amely a legradikálisabb művészeket fűzte egybe. A csoportnak Márffy is tagja, s a vezető Kernstok Károlynak a szabadkőművességgel és a polgári radikális eszmékkel rokon nézetei hozzá is közel álltak. „Az utópisztikus társadalom megteremtésére irányuló vágy legkristályosabban az aktos csoportképek műfajában érvényesült, és itt jelentkezett leginkább az emelkedett idealizmusnak az a koncepciója, amelyet Fülep Lajos írásai fogalmaztak meg.'"'

6 Három erdélyi városban (1909-ben) rendezett vándor kiállításaik - amelyekhez kapcsolódóan irodalmi matinékat is tartottak - mintegy nyitányát képezték a közösséget is mozgósító programnak, amelyet avantgárd alkotásaikkal kívántak előmozdítani. Az elképzelés a konstruktív, geometrikus stílus és a nagyméretű kompozíciók felé vitte a csoport tagjait, s erre kitűnő alkalom kínálkozott a főváros nagy beruházási programjának megvalósításakor (1909-1912), amelynél feladatot kaptak. Kernstok a Dugonics utcai iskola tornatermét díszítette falfestményével, Márffy a Kiscelli úti iskola udvari épületének falán helyezte el kompozícióját, Pór Bertalan pedig a Vas utcai iskola előcsarnoka számára tervezett nagyméretű mozaikképet, amely Róth Miksa kivitelezésében készült el. A megbízások ugyanakkor az irányítás sokoldalúságát és a stílusok pluralitását tükrözték, így hasonló feladathoz jutottak a gödöllői művésztelep tagjai is. Az új iskolaépületekben Nagy Sándor, Juhász Árpád és Undi Mariska is tervezett és festett faliképeket. A nagyméretű alkotások közül talán legismertebbek Undi Mariskának a Népszálló éttermét díszítő freskói, melyeken a népművészet formaelemei jelennek meg mozgalmas szecessziós vonaljátékkal párosulva. „A szecesszió konstruktívabb-funkcionálisabb ágának elveivel egybehangzani látszott a népművészet természetes funkcionalizmusa, konstruktivitása."

157 A művész a 196