Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
át ilyen erővel minden gátat, s lökhet félre minden szokásos tekintetet. Ezek a vonások nem idegenek korszakunkban. Itt is, ott is jelentkezik a szellemiekben bizonyos túlfűtöttség, a kifejezés régibb módjainak teljes elejtése, megvetése a megszokott konvenciónak ... Ez volt kettejük utolsó sikere." 45 A félmillió korona belefolyt a háború „szükségleteinek" feneketlen zsákjába - a szobor sohasem készült el. A korszak pályázatainak különleges példája a Kossuth-szobor története is. A Kossuth halála után alakult bizottság egyik céljaként fogalmazta meg, hogy a nemzet kiemelkedő alakjának emlékét a főváros területén szobor hirdesse. 46 Az országos gyűjtőmunka eredményeként 1903-ban nyílt lehetőség a pályázat kiírására, melyet a Szabadságharc-szoborral együttesen hirdettek meg. Vázlatos tervek készítésére hívták fel a művészeket, miután ekkor még nem született döntés a szobor pontos helyéről. 47 Egy közgyűlési határozat 48 kimondta ugyan, hogy a művet a Parlament előtt, a főbejárat közelében kell felállítani, a következő év nyarán azonban a tanács változtatást javasolt. Úgy vélték, nem célszerű, hogy a szobor a jelzett pontra kerüljön, hanem az épület déli szárnya előtti parkban - vagy a másik szoborral együtt, a Szabadság téren - kívánták elhelyezni. A közgyűlés korábbi döntését hatályon kívül helyezte, a hely végleges kijelölését azonban a pályázat lebonyolítása utáni időre halasztotta. 49 A felhívás nyomán 12 alkotás érkezett, főként fiatal művészektől, bár ismert nevek is találhatók köztük. Részt vett Sződy Szilárd, Faragó Árpád, s együttesen: Róna József és Gerster Kálmán, Kallós Ede és Márkus Géza, valamint Horvay János és Szamovolszky Ödön is. A bírálóbizottság elnöke Halmos János polgármester volt, tagjai a tanács hivatalnoki karának néhány tagja - Bárczy tanácsnoki minőségben - és szakértő művészek: Hauszmann Alajos, Benczúr Gyula, Schulek Frigyes, Stróbl Alajos, Zala György, s mellettük Kossuth Ferenc is. „A bizottság többsége egyik pályaművet sem tartotta alkalmasnak arra, hogy szűkebb pályázatra bocsájtassék." 50 Javasolják azonban öt alkotás megvásárlását, ezek között szerepel Horvay János és Szamovolszky Ödön, valamint Kallós Ede és Márkus Géza munkája is. A művészek - amint a Szabadságharc-szobor pályázatánál említettük, - együttesen tiltakoztak a két pályázat során követett eljárás ellen, de eredmény nélkül. A fővárosi képviselők is kifogásolták, hogy ún. eszményi pályázatot írtak ki, s nem jelölték meg pontosan a szobor helyét 51 , ezért a Képzőművészeti Bizottság ülésén azonnal napirendre tűzték a témát. Hosszas vita után abban állapodtak meg, hogy a „szobor a főbejárat axisában, de kellő távolban, arczczal a Parlament épülete felé állíttassék fel" 52 , s ezt a javaslatot terjesztik a tanács elé. „Végül különös figyelemmel a jelen pályázat sikertelen voltára, kérjük a tekintetes tanácsot, ... a pályázati feltételekben... [adjon] kifejezést amaz óhajnak, hogy az újabb pályázatban jelesebb szobrászaink lehetőleg teljes számban részt vegyenek." 53 A tanács elfogadta a bizottság javaslatát, s a pályázatot - a két alkotásra együttesen - 1906 tavaszán ismét kiírta. A határidők azonban különböztek - a Kossuth-szobor terveinek elkészítésére két év állt a pályázók rendelkezésére. A „Pályázati hirdetés" szerint a közgyűlés „a Kossuth szobor helyéül az V. Országház-térnek a Parlament főhomlokzatával szemben fekvő részét jelölte ki oly képen, hogy az országház főbejáratának tengelyében, s a főbejárattól legalább 58 méter távolságban elhelyezendő, s megfelelő művészi kerettel, ... ellátott szobormű hazánk nagy fiát: Kossuth Lajost arczczal az országház felé fordulva ábrázolja." 54 A mű költségeit 700 ezer koronában maximálták, a pályadíj ismét 12 ezer korona volt, amelyet azonban csak „kivitelre alkalmasnak ítélt" mű alkotója nyerhetett el. A bírálóbizottság összetételét a pályázati hirdetésben részletesen szabályozták. Elnöke a polgármester, tagjai a képzőművészeti bizottság elnöke és három tagja, a középítési igazgató és bizottságának két építész tagja. Részt vett benne még: a Szabadságharc-szobor bizottságának két tagja, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szakértő tanácsadó testületének képviselője, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának küldötte, s a művészeti egyesületek egy-egy tagján kívül még 183
