Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

nában lévő összes műbecscsel bíró olajfestményeket, aquarell-képeket és szobrokat magában foglalná. "

IUÍt A Lechnerhez írott felkérésből látható, hogy a tárgyakat hivatali szobákban helyezték el, s azok pontos helyét a tanács mellé ekkor szervezett „képzőművészeti osztály" állapította meg. Lechner három hónap alatt elvégzi a feladatot, s külön jegyzéket készít a „feltétlenül", illetve „másodsorban" kiállításra javasolt tárgyakról.

109 Az összeírás alapján képet nyerhetünk a főváros ekkori műgyűjteményéről, amelynek összetétele különböző gyűjtési koncepciók párhuzamos érvényesülését tükrözi. Az I. csoport Budapest látképeit foglalja magában, amelyek nagy része a városképpályázal révén került a gyűjteménybe. A műveket a pályázat nyertesei festették - megbízások alapján, a látképek többségéi azonban a pályázatra küldött vázlatok alkotják. A

II. csoportba az 1885. évi kiállítás képeit sorolták, amelyeket Nádler Róbert festett. A

III. csoport Történelmi és Genre képek címmel Greguss Imre és Baditz Ottó"

0 festményeit és Stetka Gyula Mindszentek előtt című olajképét tartalmazza. Greguss és Baditz pályafutása is a müncheni akadémián indult, s az 1890-es években a „műcsarnoki festők" első vonalához tartoztak. Stetkáról korábban már esett szó. A IV. csoportban Arczképek címmel a legváltozatosabb műfajú portrékat találjuk. Ötvenhárom kép szerepel itt, melyből 19 az uralkodót, Ferenc Józsefet ábrázolja, többségük a Légrády Testvérek nyomdájában készült olajnyomat. Jellemző, hogy az uralkodói portrék nagyobb részénél még az alkotók nevét sem tüntették fel. „Találhatási helyük" felsorolásából kitűnik, hogy e képek a hivatali szobák tartozékai voltak, tükrözve azt a - talán ki sem mondott - elvárási, amelyet a korszak hivatalnokai felé maga a hierarchikus struktúra közvetített. Az uralkodót ábrázoló művek között néhány olajfestmény is van, melyekel fiatal, kezdő művészek készítettek, míg „legújabb arczképe" - az ekkor még ugyancsak pályakezdő - Stetka Gyula műve. Ebben a csoportban szerepel Erzsébet királyné egy olajképe, s nagyszámú - főként Habsburg - uralkodóról illetve főhercegről készült festmény, amelyek részben a 19. század első felében készültek. Néhány különlegesség is akad köztük, így Barabás Miklós két olajfestménye: az egyik Albrecht főherceget ábrázolja, a másik Deák Ferencről készült 1867-ben; s Székely Bertalan Rottenbiller Lipótról, Pest főpolgármesteréről festett tablója. Az „arczképek" legnagyobbrészt megbízások keretében készültek, így a Csengery Antalt, Havas Ignácot, Széchenyi Istvánt „megörökítő" portrék, amelyek alkotóiról: Kardos Gyuláról és Vastagh Györgyről már szóltunk. Az utolsó, V. csoportba a szobrokat sorolták. Közöttük is szerepelnek a megbízás alapján fővárosi politikusokról készült alkotások, amelyekel már érintettünk. Szerepelnek még az uralkodó, Erzsébet királyné, valamint Arany János és Liszt Ferenc alakjai - sokszor az alkotók említése nélkül. A politikusokról ugyancsak megrendelésre készült ún. „kis szobrok" is helyet foglalnak itt, valamint az új Városháza tanácstermébe vásárolt - már említett - A kis tolvaj című zsánerszobor. A gyűjteményi áttekintve kirajzolódnak a tanács és a képzőművészeti bizottmány műgyűjtési szempontjai. Talán a legfontosabb cél - amint áttételesen meg is fogalmazták - a hivatali reprezentáció volt. E törekvést a historizmus stílusának dominanciája csak erősítette, s a történeti szemlélet érvényesítésével e praktikus célt a tradícióteremtés emelkedettségével ruházta fel. Jól követhető a városkép megőrzésének szándéka is. A fennmaradt lárgyjegyzék alapján áttekinthető a kiállítás képzőművészeti anyaga, amely a pavilon bal szárnyában kapott helyet. A tételes felsorolás az „Arczképfestmények"-kel kezdődik, de az említett képeken kívül más politikusok - főként egykori Habsburg-uralkodók -, illetve jótékonysági adományaik révén híressé vált személyiségek portréi szerepelnek itt, amelyeket nagy valószínűséggel kölcsönöztek a kiállítás idejére.'" A „kis bronz mellszobrok" csoportjában az uralkodó, valamint Erzsébet királyné és József nádor alakja kapott helyet - az alkotók nevének említése nélkül. 174