Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

A „Látképek és más olajfestmények" között első helyen szerepel Benczúr hatalmas történeti képe, majd a látképpályázat nyerteseinek városképei, s az 1885-ös országos kiállítást ábrázoló festmények - Nádler alkotásai. Itt kapott helyet Skuteczky már említett városképe, valamint Keleti Gusztáv Kilátás a Normafától című látképe, amelynek megfestésére a művész felajánlkozása révén került sor."

2 A „szoborművek" közül csak néhányat mutattak be a nagyközönségnek, amelyek - megbízások alapján - az előző másfél évtized során készültek. Öt politikusportré mellett három zsánerfigura is helyet kapott, egyike a Csirkefogó című (korábban A kis tolvaj címen említettük), de mellette szerepelt Ligeti Miklós - a francia orientációjú, ekkoriban pályakezdő művész - két szobra is, amelyek ebből az alkalomból kerültek a főváros tulajdonába."

3 A képzőművészeti csoport az „Iparművészeti tárgyak"-kal zárul, de döntő többségüket az Iparcsarnokban - a Magyar Iparművészeti Társulat kiállítása keretében - állították ki. Az alkalomra készült tárgyak közül kiemelkedik az ekkor összeállított szobortörzskönyv megőrzésére szolgáló „díszmű-kazetta asztalka" - Nádler Róbert alkotása -, valamint a díszes polgármesteri karosszék, melynek tervezője Györgyi Kálmán volt."

4 A mecenatúra mozgásterét mindig a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek határozzák meg. Ha áttekintjük e közel negyedszázad történetét, látható, hogy a kezdeti szűkös keretek lassan, majd egyre rohamosabban nőttek. 1880 és 1890 között - az évi 4000 Ft-nyi indulóösszeget messze túlhaladva - 420 ezer Ft-ot fordítottak képzőművészeti célokra,"

5 a következő években pedig a dotáció összegei hasonló mértékben emelkedtek,"

6 hogy majd a millennium idejére elérjék a tetőpontot. A városegyesítéstől a millenniumig terjedő periódusban a fővárosi hatóság megalapozta mecénási tevékenységét, s megkezdte formáinak és módszereinek kialakítását. Eleinte szűkkeblű volt, a városi reprezentatív funkciókat nem kívánta felvállalni - a korszak végére azonban jelentős átalakulás következett be. Fontos szerepet játszott ebben, hogy Budapest európai léptékű nagyvárossá vált, bár az új középületek körül máig is hiányzik a tágas tér, amely távlatot nyújtva kiemelné őket környezetükből. A művészetpártolás hatóköre e megalapozó időszakban jelentékenyen bővült. A megvalósult létesítmények önmagukban is jelzik e tevékenység méreteit, de kezdeményezéseikkel a rohamosan épülő város arculatát is befolyásolták, s meghatározó szerepet játszottak Budapest néhány - később jellegzetessé vált - pontjának egységes műalkotássá formálásában. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a főváros vezető elitje - szándékai ellenére - inkább követte, mint serkentette a fejlődést, s nem alakított ki önálló, sajátos gyűjtési koncepciót. E hiányosságok részben a történeti feltételekből adódtak, hiszen a művészeti élet átalakulásának, pluralitásának régiónkban ekkortájt csak alig észrevehető jelei mutatkoztak. A műgyűjtés és műpártolás gyökeresen új koncepciója csak a századforduló idején kezd kibontakozni, de ez már a Városháza vezetőgárdájának új, fiatal generációjához kapcsolódik. JEGYZETEK 1. SZABÓ Júlia: Szent László a XIX. század magyarországi festészetében és grafikájában. In: (Szerk.) ZÁDOR Anna: A historizmus művészete Magyarországon, Bp., 1993, 215. 2. BÉRÉN YI László: A képzőművészet és a főváros. In: Képzőművészeti Szemle 1880. évf. 34-35. 3. A fővárosi Képzőművészeti Bizottság jelentése tíz éves működéséről (1880-1890.) Bp., 1891, 5. (A továbbiakban: Képz. Biz. 10 éves jel.) 4. A bizottmányt a törvényhatósági képviselő-testület tíz tagja alkotja, akik választás útján nyerik tisztségüket. Elnöke az első alpolgármester, alelnöke a képzőművészeti ügyekben illetékes ügyosztályvezető tanácsnok. 5. SIS A József: A pesti Új Városháza. Ars Hungarica 1983. évf. 2. sz. 251-268., SÁRMÁNY Ilona: Historizáló építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Bp., 1990,27-44.; 61. és köv. lap, KOMARIK Dénes: Budapest középítkezései és a historizmus. In: (Szerk.) ZÁDOR Anna: i. m. 52-57; VÍGH Annamária: Új városháza a Váci utcában In: (Szerk.) GYÁNI Gábor: Az egyesített főváros. Bp., 1998, 278-298. 175