Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Czaga Viktória: A főváros egyesítése a budaiak szemszögéből 13-21

pókra helyezték, s Buda visszanyerte hitelképességét. Ezek az eredmények azonban még hosszú évekre csak a szerény létezésre, s nem a fővárosi szerep betöltésére nyújtottak lehetőséget. Buda városa tehát nem annyira eladósodva, mint inkább igencsak szegényen nézett az egyesítés elé. Pest viszont éppen fordított helyzetben, adóssággal terhelten, de nem szegényen várta az egyesítést - erre utal Szentkirályi főpolgármester azon megjegyzése, miszerint „Pest annyi intézet híával van, melyeknek létesítése községi érdek, és így községi erőre vár- hogy már is e czélokra felvett nagyszámú adósságokkal terheltetik;"

21 (kiemelés tőlem - Cz. V.). Pest város közgyűlése 1872 végén vízmű építésére és vízhálózatának korszerűsítésére tetemes kölcsön felvételéről határozott, amit Buda városa mély döbbenettel vett tudomásul.

28 Nem kétséges, ezt a kölcsönt éppúgy az egyesített fővárosnak kell majd visszafizetnie, mint a budaiak nyereménykölcsönét; s ez még akkor is így van, ha - formailag - Pest még az egyesítést kimondó törvény elfogadása előtt élt a lehetőséggel.

29 Az egyesítés ellen felhozott következő érv: Buda városa fejlődésképtelen természeti adottságai révén, miszerint a Várhegy és a Gellérthegy miatt nem tud terjeszkedni: „Budának jövője általában nincs.... azért, mert nincs területe. Egyfelől a várhegy, másfelől a Sz-Gellért fejlődését mindig fogják akadályozni" -jelentette ki a pesti főpolgármester.

30 Buda városának eme hátrányát s ezzel Szentkirályi Mór véleményét igazából csak a XX. század második felének technikai fejlődése cáfolja meg most, napjainkban, amikor az építkezési láz már nem ismer természeti akadályokat. Az 1870-es esztendő a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslat országgyűlési vitájának jegyében telt el, s mint ismeretes, ekkor született Wahrmann Mór és Házmán Ferenc javaslata nyomán döntés arról, hogy a fővárosra külön törvényt dolgoznak ki. Az 187 l-es esztendőben pedig az egyesítés megvalósítása körüli vita zajlott.

31 A budai képviselők ez év elején egy ötös bizottság felállításáról határoztak, amelynek a feladata a kormány által a „főváros részére alkotandó municipiális törvény, illetőleg annak főbb elvei iránti nézeteit egy kimerítő jelentésben" a város közgyűlése elé terjeszteni, illetve vizsgálni azt, hogy miként alakul Buda jövője a törvényjavaslat elfogadása esetén.

32 Az Ötös bizottság - tagjai dr. Andaházy László ügyvéd, Balásy Antal, dr. Gombár Tivadar, Alkér Gusztáv, és az indítványt benyújtó Pleskott Henrik városi képviselők voltak - csak az év végére teljesítette feladatát. Késedelmüket a városatyák azzal magyarázták, hogy megvárták a kormány törvényjavaslatának elkészültét, mert éppen a kormány által „egybehívott enquête bizottság által megállapított szöveg nem nyújtott biztos alapot a bírálatra... aminthogy csakugyan sok és lényeges részekbe meg is lett változtatva."

33 A tagok közül ketten -Andaházy László és Gombár Tivadar - határozottan visszautasították az egyesítést; ketten, Alkér Gusztáv és Pleskott Henrik fenntartásokkal ugyan, de mellette foglaltak állást. Az egyesítés iránti lelkesedés azonban még őket sem hatotta át, mert még ők is jobb szerették volna, ha az egyesítés „az érdekelt városok szabad akaratából és kezdeményezéséből a számtalan idevágó kérdéseknek gyökeres megvitatása, az ellentétes érdekek méltányos kiegyenlítése után történt volna meg és csak azután mint kész tény iktattatott volna törvénybe", és bár meg vannak győződve arról, hogy „az egyesítésnél csakis Buda hoz és hozand áldozatot, mivel Buda nemcsak fővárosi címét, fényes múltjának ez egyedüli maradványát, hanem municipiális önállóságát is veszítendi", de mert „az egyesítést magasabb politikai és nemzetgazdasági célok indokolják, sőt sürgetőleg követelik", ezért nem haboznak egy percet sem hozzájárulni „a közös haza és a nemzet fényének emeléséhez", s az egyesítésre igent mondani. Amit azonban még ők is határozottan elutasítanak, az a három város vagyoni kérdésének a törvényjavaslat szerinti módja. Helyette javasolják, hogy a vagyoni kérdések ügyében egy külön bizottmányt állítsanak fel, amely bizottmányba mind a három város a tökéletes paritás elvén 10-10 vagy 15-15 tagot választ és delegál (kiemelés tőlem - Cz. V). A vagyoni kérdés rendezése e bizottság feladata lenne, s javaslatait a közgyűlés elé ter16