Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Czaga Viktória: A főváros egyesítése a budaiak szemszögéből 13-21
jesztené. A törvényjavaslat szerint ugyanis - számos más kérdéshez hasonlóan ezt is - a közös közgyűlésben tárgyalnák, ahol mind a budai, mind az óbudai képviselők kisebbségben vannak. 34 A bizottság két hét múlva, december 14-én, ismét áttekintette az előterjesztést. Erre azért volt szükség, mert Andaházy László és Gombár Tivadar is ekkor nyújtották be írásban a saját, elutasító különvéleményüket: „Habár elvben kívánatos, hogy az ország fővárosa és a magyar kormány székhelye egy erős központot képezzen, mindamellett az egyesítés ellen kell nyilatkoznunk" 35 szögezték le. Az általuk leginkább felpanaszolt pontok, hogy mindazok a hivatalok, intézmények, amelyeket eddig városuk fenntartott, de az egyesítés után állami kezelésbe kerültek, pesti székhellyel szerveződtek újjá. így ülésezik Pesten az iskolatanács 36 s van napirenden a törvényszék Budáról Pestre kerülése; maradt viszont a budai Vár erődítmény jellege, s ami még ennél is lényegesebb, hogy az egyesítés, az összetartozás jelképévé vált Lánchídon a személy- és áruforgalom után vámot kell fizetni. Éppen ezért azt javasolják, hogy az állam egyszer s mindenkorra mondjon le önként a hídvámról, mert míg ez a vám fennáll, addig remény sincs a budai kereskedelem fellendülésére. Kifogásolták, hogy a törvényjavaslat a városok megkérdezése nélkül készült. A vagyoni kérdés előzetes rendezésétől pedig egyenesen az egyesítést tették függővé: „A tényleges egyesítésről végre szó nem lehet mindaddig, míg a vagyon kérdése megoldva nem lett, mert törvény általi tényleges egyesítés csak ott lehetséges, hol közakarattal és közmegállapodással jön létre a vagyoni állapot rendezése." Ha pedig a három város vagyonkezelése továbbra is elkülönül, akkor Buda számára nincs értelme az egyesítésnek, mert nem nyer vele semmit, de elveszíti fővárosi rangját. Bizottmány kiküldését ők is javasolják, még az egyesítés kimondása előtt, melynek feladata „ama veszélyeztetett érdekek mi módon leendő biztosítását, a kölcsönös anyagi igényeknek mi módoni viszonylagos kiegyenlítését és a városok lakosainak egymáshoz összeforrását előmozdító tényezőket bonckés alá" venni, s amely javaslatait „minden egyes municipium elé terjeszti végleges megállapodás végett,... mely ha ily módon ... megtörtént, nézetünk szerint beálland azon időpont, midőn a törvényhozásnak intézkedni keilend a tényleges egyesítés felett." 37 Ezen a december 14-i ülésen Alkér Gusztáv és Pleskott Henrik állásfoglalásához Balásy Antal - a bizottság ötödik tagja - is csatlakozott, így az egyesítést módosításokkal ugyan, de elfogadó álláspont jutott többségre s került a közgyűlés elé, 38 Andaházy László és Gombár Tivadar különvéleménye mellett. Házmán Ferenc polgármester tekintélyének és Balásy Antal tanácsnoknak 39 nagy szerepe lehetett abban, hogy a közgyűlés az ötös bizottság többségi javaslatát végül elfogadta, s elvetette Andaházy László és Gombár Tivadar azon javaslatát, miszerint az ő különvéleményüket terjesszék az országgyűlés elé; helyette megelégedtek jegyzőkönyvbe foglalásával. A két városi képviselő azonban a budai polgárok jelentős részének aggályait is megfogalmazta az egyesítéssel szemben. Ok éppúgy tartottak attól, hogy az egyesítés előnyeit Pest aratja le, mint a városatyák. Közülük jó néhányan vallották évek múlva, miszerint az 1873-tól elhúzódó ipari és kereskedelmi válság oka a városegyesítés. E (köz)vélemény 1875-re oly fontos politikai kérdéssé vált Budán, hogy Házmán Ferenc vízivárosi országgyűlési képviselő választási beszédében jónak látta külön kitérni rá és megcáfolni. Az 1872:XXXVI. te. elfogadása után, mint ismeretes, az 1873-as év folyamán került sor az egyesített főváros szervezetének kialakítására. A budai és óbudai városatyáknak bele kellett nyugodniuk abba a helyzetbe, hogy a három város közös közgyűlésében, a főváros szervezésére felállított bizottságokban többségben a pesti képviselők vannak, akik a szavazások során érvényesítik számbeli fölényüket. A csalódott polgárok egy tekintélyes részét az 1872-ben alakult s új várospolitika szükségességét hirdető Budai Polgári Társas Kör fogadta be. Az egyesítés következetes ellenzőjének, Andaházy Lászlónak, úgyis mint vízivárosi polgárnak és a kör egyik vezetőjének sikerült összefognia s az egyesítés következetes híve, Házmán Ferenc képviselő ellen szervezni őket: az 1878-as képviselőválasztáson sikerrel buktatták meg volt polgármesterüket. 40
