Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207

veszeti akadémiák klasszikus szépségeszményének szellemében. „Mindez ... kiagyalt, önkényes ikonológiai programokhoz vezetett. ... A közintézményeknek, a társadalmi nyilvánosság fórumainak anonimitása, bürokratizmusa szükségképpen csupán elvont attribútumokkal, allegorizáló szimbolikával volt kifejezhető."

13 „A rendelkezésre álló formakészletből a festők egy-kettőre megteremtik az addig nem használt fogalmak képi szótárát,... minden gond nélkül alkalmazzák a legmodernebb technikai-gazdasági-politikai újdonságok meglestesítésére az évszázados, sőt évezredes klasszicizáló kliséket."

14 Az allegorikus festmények „eszmekörét" a képzőművészeti bizottmány határozta meg a művész számára. A képek „tárgyainak" kiválasztását a meghívott festőre, Lotz Károlyra bízták, de kontrolijuk folyamatosan érvényesült. Jelentésükben később elismerik, hogy az allegóriák bizonyos tárgyainak „kifejezhetősége igen nehéz" feladat elé állította a művészt. Az „eszmekörök" között szerepelt például az ipar, a kereskedelem, de a „közszellem" allegóriája is.

15 Lotz alkotásait a bizottmány „sikerültnek és elfogadandónak" nyilvánította,"' s így megelégedésükkel foglalhatták el helyüket a közgyűlési teremben. 3. DEÁK FERENC SZOBRA A képzőművészeti bizottmány már hatáskörének körvonalazásakor - az önálló müvészetpártolás mellett- feladatai közé sorolta, hogy „figyelemmel kísérje a főváros területén felállítandó szobrok, emlékművek, díszépületek, stb. ... iránt hatóságok, egyesületek ... által felszínre hozott ... indítványokat, s ezek kivitele és helyük ... kijelölése tárgyában véleményt nyilvánítson."

17 A fővárosban ekkortájt kezdik meg a köztéri szobrok felállítását - széles körű publicitás mellett. E szobrok többsége a nemzeti történelem kiemelkedő alakjairól készült - a személyiségek kiválasztásáról, s az alkotások tartalmi és formai kérdéseiről országos bizottságok döntöttek. A főváros e testületekben nem kapott szerepet, így csak „kívülről" kísérelhette meg álláspontjának érvényesítését. Ehhez nem csak a korábbi - művészetpártolásról szóló - közgyűlési határozat nyújtott jogalapot, de az is, hogy Budapest igen jelentős összegekkel járult hozzá az alkotások költségeihez. A viták általában a szobrok helyének kijelöléséről folytak, korszakunk során mindössze egyetlen alkalommal fordult elő, hogy a főváros a forma megválasztására is befolyást kívánt gyakorolni: Deák Ferenc szobra esetében. „A kérdés akörül forgott, hogy Deák szobra álló vagy ülő alakban készüljön-e.. ."'

8 A tanács akkor tűzte napirendre a témát, amikor arról az Országos Bizottság már határozott, de ez volt az első alkalom, hogy az újonnan létrejött képzőművészeti bizottmány - „frissen" kapott jogainak birtokában - mintegy a nyilvánosság, a „főváros közönségének" nevében lépjen fel, s kérjen szerepet egy döntés előkészítésében. A képzőművészeti bizottmány az egymásnak feszülő álláspontok kiegyenlítésére és széles alapon nyugvó konszenzus elérésére törekszik. Ennek érdekében egy értekezletet szervez, amelyre nagyszámú szakértő is meghívást kap.

19 A bizonytalan helyzetet jól jellemzi, hogy a képzőművészeti bizottmány illetékességét éppen az egyik nagy tekintélyű szakértő, Pulszky Ferenc vonja kétségbe, s a szobor ügyében kizárólag a - nagyrészt politikusokból álló - Országos Bizottságot ismeri el hivatalos fórumként. Gerlóczy alpolgármester, a bizottmány elnöke ellenben az értekezletet a főváros képviseletében eljáró fórumként határozza meg, mely szabályrendeletben rögzített jogait gyakorolja. Hasonló álláspontot képvisel Zichy Antal, a bizottmány egyik tagja is, aki szerint „a főváros ... felszólalási jogát kétségbe vonni nem lehet ... a Deák szobor-bizottság nem hivatalos testület, az nem diktál a városnak."

20 Az értekezleten kimerítően megtárgyalják a témát, az álló illetve ülő alak - a forma - szimbolikus értékek hordozója: „az ülő helyzet a nyugodt felsőség kifejezése: megfelel egy uralkodónak, de államférfiúnak nem ... e nézetet igazolják tanulmányai, a renaissance, s a legtöbb újkori szobor."

21 162