Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROS KULTURÁLIS ÉLETE ÉS A POLGÁROK - Erdei Gyöngyi: A fővárosi műpártolás története, 1873-1918 159-207
A meghívottak többsége - részben esztétikai, részben történeti indokokkal - az álló alak mellett érvel. Zichy Antal szavai a megszületett döntés hátterét is megvilágítják: a szobor formájáról politikusok - Deák egykori ismerősei - határoztak, akiket emlékeik nagymértékben befolyásoltak. Szerinte azonban legfontosabb a „históriai felfogás, a történelmi hűség", amelyet csak az álló forma fejezhet ki. „S a közvélemény [is] mindig az álló alakot tartotta helyesebbnek" 22 - ami megfellebbezhetetlen. A jelen lévő művészek is egyhangúlag az álló alak mellett szavaznak. 23 Az értekezlet résztvevői felkérik a fővárost, hogy véleményüket - felirat formájában - közölje a Deák-szobor bizottságával. Az országos testületet ez sem bírta érvényes döntése megváltoztatására - a szobor ülő formában valósult meg. A főváros azonban megjelent a művészeti viták fórumán, ami az eredménytől függetlenül jelezte a városvezetés művészetpártoló szerepkörét és törekvéseit. 4. A VIGADÓ MŰVÉSZETI DÍSZÍTÉSE A bizottmány tevékenysége ezután a Vigadó épületének művészi dekorációjára irányult. A Feszi Frigyes tervezte épület 1865-ben készült el, de homlokzatának és belső terének szobrászati díszítésére csak 1882-83 folyamán került sor. 24 A szobrok témaköréül - az épület rendeltetésével összhangban - a zenét választották, s ennek jegyében hat művet kívántak elkészíttetni. A testület jelentős szerepet játszott az alkotók kiválasztásában, akiket közvetlenül kértek fel a közreműködésre. Kilenc művész kapta meg a bizottmány levelét, melyben részletesen megfogalmazták kívánalmaikat. „A hat szobor mindegyike az épület styljéhez mért antique modorban faragandó - s egyenként hat külön antique zenefajt ábrázoljanak, illetve jelképezzenek. Ezek: 1. a syrinx, 2. a tibia (kettős fuvola), 3. a dob, 4. a réztányér, 5. a háromszög, 6. a lyra". 25 A művészeket „mintavázlatok" készítésére kérték fel, s közölték, hogy az elkészült tervek alapján hatan nyernek megbízást a feladatra. A szoborminták beérkezése után a bizottmány meghatározta az alkotások kívánatos formáit, s konkrétabbá is tette - az egyes témáknál előírta, hogy férfi-, ill. nőalakban készüljenek -, majd újabb vázlatokat kért a művészektől. Ezek értékelése után döntöttek a hat szobrász kiválasztásáról. 26 A művészek számára szervezett értekezleten nemcsak a homlokzati szobrokról, de a Vigadó belső termeinek díszítéséről is tárgyaltak. A megbeszélésen Feszi is jelen volt, aki már rajzokat is készített a nagyterem tervezett szobrászati díszítéséről. E szerint a „négy szoborcsoport ... nemzeti tánczokat... ábrázoljon: csárdás, polonais, fandangó, menüetté" 27 , majd javasolta, hogy tárgyaljanak a kisterem szobrairól is. Vidéky János (a képzőművészeti bizottmány tagja), az értekezlet elnöke elsőként reflektál erre: „most már ideje volna a magyar főváros magyar stílű vigadójában, legalább itt a magyar szellemű szobroknak helyet nyitni és ne mindég az idegen szellemnek vakon hódolni ... ezért a következő [szobor] alakokat ajánl: 1. lelkesült magyar szónoklat ... 2. a magyar népdal fiatal parasztlegény alakjában, ki a földművelő nép összegének felel meg 3. a magyar zene egy hegedülő férfi alakjában ... 4. a magyar hadi zene magyar régi hadúri alakjában." 28 A jelen lévő művészek azonnal vállalkoznak a vázlatok elkészítésére. A nagyterem szobrai - a táncoló alakok - az eredeti terv szerint készülnek el, bár jóval később, mert a vázlatok közül csak Stróbl „Fandangó"-ját fogadták el, míg a többire pályázatot hirdettek. Végül a kisterem szobrainak alkotói is pályázat útján nyerték el a feladatot, a témakör azonban - Vidéky János javaslatához viszonyítva - kissé módosult, s „a népdal, a szavalat, a hegedűs és a lantos" figuráját mintázták meg. 29 Érdekes kortörténeti jelenség, hogy a szobrok egy része élő modellek alapján készült, így a „Fandangó tánc" Hegyi Aranka, a népszem színésznő alakját őrizte meg, a „Szavalat" a Nemzeti Színház híres művészét, Lendvai Mártont ábrázolja, a „Népdal" pedig Füredi Mihály, - a mára feledésbe merült színész - arcvonásait viseli. 30 A „Hegedűs" modellje Bihari János, a reformkor jeles zeneszerzője és hegedűművésze, aki a verbunkos - a „legmagyarabb"-nak tekintett tánc - múvelője163
