Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Czaga Viktória: A főváros egyesítése a budaiak szemszögéből 13-21
ban az a nyelv lett, amelyen a polgár megkereste a városi hatóságot, s ez tagadhatatlanul ismét a német nyelv előtérbe kerülését eredményezte a budai városházán. A magyar nyelv használatának és terjesztésének oly fontos, nélkülözhetetlen eszköze, mint a színház - szemben a tekintélyes múlttal rendelkező várbeli német színházzal - Budán nem tudott fennmaradni. Hiába hangsúlyozta Országh Sándor budai tanácsnok, a városi színházi bizottság elnöke, miszerint a fővárosi léttel - például - ez a kötelesség is együtt jár, azt is kénytelen azonban elismerni, hogy Budán közönsége igazából a német nyelvű előadásoknak van: „Buda városa kitűnő hazafiságú lakosainak egy nem csekély része máig is inkább bírja a német nyelvet." 17 Pesten azonban mind a német, mind az állandó magyar színház fontos kulturális tényezője a városnak, sőt a kiegyezés után a magyar nyelv hegemóniájára oly érzékenyen reagáló közvélemény Pestnek megbocsátotta, hogy több német nyelvű - nyári, orfeum-, kabaréjellegű - színház is alakult a városban. 1870-ben azonban a városi tanács visszavonta a német színház játékengedélyét; s mert egy tulajdonosa volt mindegyiknek, mind a két városban megszűnt a német színház. Pontosabban az ország fővárosában - miután Molnár György színigazgató budai magyar népszínháza megbukott - a magyar is és a német is.' 8 Pesttel ellentétben Budán az is megtörténhetett, hogy a Víziváros országgyűlési képviselője, aki nem volt más, mint maga a polgármester, 1872-ben német nyelven tartotta meg képviselői beszámolóját arra hivatkozva, miszerint a „jelenlévők nagy száma a magyar nyelvben nem eléggé jártas".' 9 Szentkirályi félelme azonban - többek között - azon alapult, hogy „az összeolvadás következtében egy lesz a képviselő-testület, egy a közgyűlés, és hogy ezen testületben és közgyűlésben lesz budai oly képviselő legalább ötven, kik a magyar nyelvet nem bírják annyira, hogy akár a jegyzőkönyveket megértsék, akár a tanácskozásban magyarul szólhassanak." - ezzel szemben, folytathatnánk gondolatmenetét, ha németül szólnak, azt mindegyik városatya megérti, legyen akár pesti, akár budai, illetve óbudai. Szentkirályi tartott attól, hogy ez esetben „Budának Pestre lenne túlnyomó befolyása", annál is inkább, mert a pesti közgyűlésben is helyet foglaltak olyan városi képviselők, akik demonstráltak a német nyelv használata mellett. 20 Félelmét a T. Ház az 1872. december 4-én tartott ülésén oszlatta el, midőn kimondta, az egyesített főváros igazgatásának hivatalos nyelve a magyar. 21 A pesti főpolgármester másik ellenérve, hogy Buda szegény. 22 Valóban az, de nem igazán gazdag Pest városa sem, illetve csak a hazai viszonyok között számít annak. Igaz, az előtte álló urbanizációs feladatok megvalósításához jóval nagyobb saját erőforrással rendelkezett, de éppúgy a kormány támogatására számított 23 , mint Buda, csakhogy jóval nagyobb eséllyel. Mindazok az építkezések, amelyekbe a város vezetői a kiegyezéstől a városegyesítésig fogtak - jogosságukat nem vonva kétségbe -, talán nemcsak a meglévő urbanizációs hiányok ledolgozását célozták, hanem hogy kész tények elé állítsák mind a kormányt, mind Budát és Óbudát. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa megvalósult programjának ismertében 24 nem számítottak rosszul, hogy megfogadták a város éléről azóta már visszavonult főpolgármesterük intelmét, azaz biztosították a város érdekeinek érvényesülését az egyesítés utánra is. Szentkirályi ezzel az érvvel valójában arra célzott, hogy Buda nemcsak szegény, hanem eladósodott város 25 is. Ez a vád azonban 1873-ra már csak részben igaz. A város ötvenes évekbeli siralmas anyagi helyzetéről maga a polgármester, Házmán szolgáltatott összefoglalót 1873 elején: volt idő, midőn a város az éveken át felhalmozódott számlák kifizetésére, adósságai törlesztésére kölcsönt akart felvenni, de azt semmilyen feltételek között nem kapott és kötelezvényei 25-30%-os veszteséggel cseréltek gazdát; s az is előfordult, hogy télen a szenet szatócsnál vette. Házmán polgármesteri működése éppen arra irányult, hogy a várost ebből az állapotból kimozdítsa, s ez 1873 elejére sikerült is neki 26 : a város egyik adósságát kifizették, a másiknak, az 1859ben felvett nyereménykölcsönnek pedig már csak egyhatoda volt hátra, de törlesztését biztos ala15
