Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Czaga Viktória: A főváros egyesítése a budaiak szemszögéből 13-21
A felsorolt pontok mindegyikéhez külön-külön is hiányzott a város saját erőforrása, de megvalósításukhoz a polgármester- 1869-től országgyűlési képviselőként is - a kormány segítségére számított, igaz, nem sok sikerrel. A városegyesítésig mindössze csak egy, a fent ismertetett programban nem szereplő célt sikerült megvalósítania: Buda pénzügyeit és gazdálkodását rendbe hozni annyira, hogy hivatali ideje alatt az adósságok egy részét letudva, a fennmaradó zavartalan fizetése mellett működőképes maradt a város. A száműzetés éveit New Yorkban töltő Házmán Ferenc egyik legkövetkezetesebb szószólója lett a városegyesítésnek. Amerikai és itthoni tapasztalatait összevetve felismerte, hogy Buda számára nincs más lehetőség, ha a mindennapi létezésen - hovatovább tengődésen - túl fejlődni is akar, s ezáltal megfelelni a fővárosi feladatoknak. A Duna túlsó partján, a Pesten megválasztott főpolgármester, Szentkirályi Mór hivatalba lépése után pár hónappal már figyelmeztette a pesti városatyákat, hogy ha már elkerülhetetlen a két város egyesítése, akkor azt oly megállapodáshoz kössék, amely az abból eredő hátrányokat Pestre nézve kiküszöböli vagy legalább semlegesíti." Később jóval karakteresebben fogalmazott: minek megterhelni Pestet 'à fejlődésképtelen, szegény, főleg német Budával 12 , midőn - folytathatjuk gondolatmenetét - Pest egyedül is képes megfelelni a fővárosi szerepnek, s az abból eredő elvárásoknak. Egy szépséghibája van azért a dolognak, mégpedig az, hogy az 1703-as privilégium Budát tette meg az ország fővárosának. Mielőtt Szentkirályi véleménye mellett elmennénk azzal a megjegyzéssel, hogy azokra rácáfolt az idő 11 , érdemes közelebbről megvizsgálni igazságtartalmukat, valóban jelentett-e Buda Pest fejlődése szempontjából hátráltató tényezőt vagy éppen fordítva, Pest szívta el a Duna jobb parti város elől és tartotta meg helyzeti előnyéből adódóan mindazokat a lehetőségeket, amelyek egy jobb (szerencsésebb) elosztásban Buda fejlődését is elősegíthették volna. A szabadságharc leverése után az osztrák minta alapján megszervezett polgári közigazgatás akarva-akaratlan a két város összetartozását erősítő intézkedéseket is tett. Az egyik legfontosabb, hogy közös adókerületbe vonla össze őket, amit Pest a kiegyezést követően szinte azonnal felmondott, sőt bejelentette igényét a Lánchíd jövedelmeinek rá eső részére és saját vámsorompó felállítására. 14 Ezek és az ehhez hasonló lépések 15 kétségbeesett tiltakozásra késztették a Duna jobb partjának városát. Többre ugyanis nem tellett erejéből. A pesti főpolgármester egyik kifogása, hogy Buda német. Igen, a város lakosai túlnyomó részének német az anyanyelve. Az abszolutizmus éveiben a városi hivatalokban mind Pesten, mind Budán német volt a hivatalos nyelv; a szabadságharc leverése után Budán már 1850-től, Pesten azonban csak 1853-tól. Nem volt más a helyzet a város joghatósága alól kivont bíróságokon, a melléjük rendelt telekkönyvezésben, az árvaügy intézésében, az adóhivatalban és a rendőrségen sem. Az 1851 -ben készített népszámlálás adatai szerint 16 Pesten a magyar ajkú lakosság létszáma közel annyi, mint a németeké, ezzel szemben sem Budán, sem Óbudán nem ellensúlyozza számarányukat bevándorló, túlnyomórészt magyar népesség. Pest Buda és Óbuda Össznépesség 119 321 53 614 ebből honos 96 328 45 957 ebből magyar 31965 7 555 német 33 884 27 939 Minden bizonnyal egyértelműbb képet kapnánk, ha csak a polgárság adataival is rendelkeznénk, mert kiderülne, a városi polgárok származásukat és létszámukat tekintve Pesten is többségében németek. 1861 után a közigazgatásban az írott ügyintézés nyelve a magyar maradt ugyan, a szóbelié azon14
