Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Czaga Viktória: A főváros egyesítése a budaiak szemszögéből 13-21
CZAGA VIKTORIA A FŐVÁROS EGYESÍTÉSE A BUDAIAK SZEMSZÖGÉBŐL A Pest, Buda és Óbuda egyesítésére tett első javaslat 1848. április 7-én, a pozsonyi országgyűlés bezárása előtt, a budaiaknak azon félelméből adódott, hogy a minisztérium kinevezésével, az országgyűlés Pestre történő összehívásával a Duna bal parti város az előnyökből jóval nagyobb mértékben fog részesedni Budánál,' s a város fővárosi rangja még inkább puszta cím marad. Félelmük nem volt alaptalan, mert bár az 1848:111. törvénycikk a minisztérium székhelyéül Buda-Pestet jelölte meg, a kortársak számára ez a gyakorlatban Pestet jelentette, s azzal, hogy Budán, a Várban csak a hadügyminisztérium és a belügyminisztérium rendezkedett be, a többi Pesten maradt, a budaiak aggodalma beigazolódott; a népképviseleti országgyűlésnek pedig már egyértelműen Pest a kijelölt székhelye. 2 Buda város tanácsa ezért a felismert hátrányos helyzetből az előremenekülést választotta azzal, hogy utasította követeit az egyesítés előterjesztésére, amelyről azonban jó egy év múlva, 1849. június 24-én nem törvény, hanem belügyminiszteri rendelet született, 3 de érdemleges tárgyalására, majd megvalósítására nem maradt idő. A mindkét város által jelentős anyagi áldozatokkal is járó szabadságharc leverésével Buda városa mintegy két évtizedre siralmas helyzetbe került. 4 Városfejlesztésre nem gondolhatott, sőt a városi adminisztráció működtetésére, a tisztviselők fizetésére is kölcsönt kellett felvennie. 5 A pestiekkel ellentétben a budai lakosok fő jövedelemforrását képező szőlőtermelés és borkereskedelem nem gyarapította a város lakosainak jövedelmét számottevően, s adó formájában a városét sem; mindemellett nagyon is érezhető volt a katonai jelenlét a Várban, s 1854-től a Gellérthegyen. Az 1850-es évek végére mindinkább kiderülő működésképtelenség mind gazdasági téren 6 , mind a városvezetést illetően 7 magyarázhatja, hogy az 1861. év politikai enyhülését megszakító intézkedések - az országgyűlés feloszlatása, az adó behajtása katonai erővel - miért váltottak ki szokatlanul heves reakciót a lojálisnak elkönyvelt budai városvezetésből; miért fogalmazták meg jóval élesebben tiltakozásukat a politikai helyzet alakulása miatt s igényüket a változás iránt, mint akár Pest városa. 8 1867-ben, a kiegyezés után életbe lépett végre az 1848:XXIII. te, a városi törvény. A városok ekkor szembesültek a gyakorlatban is azzal a ténnyel, ami elméletben már 1848-ban is világos volt számukra: a törvény nem rendezi kielégítően beligazgatásukat. Szükség van tehát hiányosságainak megszüntetésére. A kiegyezés után Andrássy Gyula miniszterelnök nem hagyott kétséget afelől, miszerint a kormány számára méltó főváros csak az egyesített városok lehetnek, s egyben felszólította őket, nyújtsák be elképzeléseiket. 9 Az amerikai emigrációból Buda város élére polgármesternek hazahívott Házmán Ferenc beiktatása után azonnal megfogalmazta elképzeléseit szülővárosa fejlesztéséről. Ezzel azonban nem tett mást, mint pontokba szedve foglalta össze a kortársak előtt is nyilvánvaló sürgős tennivalókat: a Vár erődítményjellegének megszüntetését, a Várba vezető utak kiépítését - hiszen Buda városközpontjáról, az immár alkotmányosan uralkodó magyar király székhelyéről van szó -, a Duna-part szabályozását, a Lánchíd megváltását, egy második híd építését, a város vízvezeték-hálózatának kiépítését, Buda zöld területeinek hasznosítását. 10
