Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban
A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Güntner Péter: Az infrastruktúra kiépítése Sopronban a XIX. század második felében 103-114
pl. dr. Schreiner Károly 2000 forint kölcsönt ajánlott fel a városnak 1893-ban, hogy a boltozat 25 méterrel hosszabban készüljön el. Az építési terv szerint a boltozat ugyanis éppen a háza előtt fejeződött volna be, mely a kiömlő bűz és szenny miatt számára nem lett volna kívánatos. Kérelmében a következőképpen fogalmazott: „.. .ezen Deák téri árok beboltozását közegészségi és rendőri szempontból sürgős szükségesnek tartom, és ezen beboltozás erős meggyőződésem szerint Sopron városának építkezési fejlődését is hathatósan előmozdítani fogja... a mostani tervezett, és keresztül vezetés alatt lévő 246 méter beboltozás közvetlenül az én Kertem ajtajánál végződik és az ezen beboltozott emésztő csatornán keresztül az összes Deák téri már meglévő és építés alatt lévő lakházakból a mocsok és ganéj éppen az én Kerti ajtóm és építményem előtt fog a nyitott árokba kifolyni és ott megülepedni, továbbá e csatorna vége egyéb rondaságoknak lerakodó és rendőr ellenes kihágásoknak keresett helyéül fog szolgálni, végre az egész hosszú, semmiféle szellőztetési készülékkel el nem látott csatornában összegyűjtött egészséget és életet rontó gázok fognak kertem előtt kigőzölni, és ezáltal a nyári meleg hónapok alatt családom számára üdülő helyül szolgáló, tetemes költséggel fenntartott kertemet és nyári lakásomat fogják egészségtelenné és haszom'ehetetlenné tenni, mint a magánjogi elvek, a Sopron város építési rendszabályok, különösen pedig az 1876. évi XIV t.ez. foglalt közegészségügyi törvény határozatainál fogva eltűrnöm nem szabad, sőt minden úton módón oda kell hatnom, hogy ezen Deák téri ároknak beboltozása legalább a Bauer Antal féle kertentúli fahídnál lévő kanyarulatig, hol a patak már inkább a szántóföldek felé hajlik, még ez évben folytattassék; mindezeknél és ezen beboltozási ügyben már benyújtott számos kérvényeimben felhozott indoknál fogva tiszteletteljesen esedezem a tekintetes városi Tanácshoz" . H Sopronban a csatornázás jórészt nem közpénzből, hanem a lakosok pénzügyi forrásaiból épült. Egy 1875. évi szabályrendelet előírta, hogy azok a háztulajdonosok, akiknek a házaikat a csatornahálózatba bekötölték, hozzájárulást kell fizetniük a költségekhez. így a városi tanács a lakosokra hárította a költségeket, s mivel a lakosok is vonakodva fizettek, a munkálatok lassan haladtak. A hozzájárulás miatt sok esetben pénzügyi vita zajlott le a tanács és a lakosság között. A lakosok nemegyszer perelték a várost, mivel az jogtalan adót vetett ki rájuk. 1898-ban a tanács pl. visszamenőleges adófizetésre kötelezte a Deák tér lakosait. 15 A lakosoknak azokért a boltozási munkálatokért kellett fizetniük, melyeket még az 1870-es években végeztek el. Érdekes módon a kerttulajdonosokat is kötelezték a járulék megfizetésére, holott a csatornázási szabályrendelet kikötötte, hogy a kerttulajdonosoknak nem kell hozzájárulást fizetniük. Ez az utólagos adó teljesen jogszerűtlennek bizonyult, és a tanács sorra vesztette el a pereket. 16 A soproni csatornázás hiányosságai ellenére az általános csatornázás nem valósult meg - a város 10,35 kilométer hosszú csatornahálózatot üzemeltetett 1912-ben. Sopron az első világháború előtt a 138 magyar város közül a 20. leghosszabb csatornarendszerrel rendelkezett, pl. 66 város egyetlen méter csatornát sem építtetett. 17 VÍZVEZETÉK Az ivóvízellátás szempontjából Sopron egyik legfontosabb jellemzője, hogy nincs folyója, csak két kisebb patak folyik rajta keresztül. A patakok nem tudtak elegendő vízmennyiséget biztosítani, s szennyezettségük következtében ivóvizet sem lehetett belőlük nyerni. A vízerőművek építését megelőzően magánkutak látták el ivóvízzel a várost. A kutak eleinte elegendő ivóvizet szolgáltattak, de a XIX. század vége felé a megnövekedett igényeknek már nem tudtak megfelelni. Egyrészt a lakosság száma nőtt, másrészt új intézmények, laktanyák, és ipari telepek jöttek létre, melyek több vizet igényeltek. 11 * A fogyasztók számának növekedése miatt a meglévő kutakat mélyítették, hogy a mélyebben fekvő talajvizet elérjék. Az erőfeszítések ellenére az 1880-as években súlyos vízhiány lépett fel. A probléma megoldására a városi tanács egy vízvezeték megépítését határozta el. 1884. január 105
