Tanulmányok Budapest Múltjából 28. (1999) – Urbanizáció a dualizmus korában: konferencia Budapest egyesítésének 125. évfordulója tiszteletére a Budapesti Történeti Múzeumban

A VÁROSI ÁTALAKULÁS KÉRDÉSEI ÉS SZÍNTEREI - Güntner Péter: Az infrastruktúra kiépítése Sopronban a XIX. század második felében 103-114

9-én egy vízbizottságot hoztak létre (Wassercommission), melyet megbíztak a vízvezeték megépítésének előkészületi munkáival.

19 1885-ben Carl Schwartzot kérték fel egy komplett terv elkészítésére. Carl Schwartz a tervet 1888-ban befejezte, amit a következő évben könyv formájában Bécsben megjelentettek.

20 A tervezés fő nehézségének a talajvízforrások számbavétele bizonyult. A tanács fontolgatta, hogy a vízvezetéket saját maga építse meg, de a város rossz gazdasági helyzete miatt ez szóba sem jöhetett. így a város 1889-ben pályázatot írt ki a vízvezeték felépítésére. Érdekes megvizsgálni, hogy a város mely újságokban helyeztetett el pályázatot Rudolf Mosse bécsi hirdetésszervezővel. Rudolf Mossét gyakran kérték fel hirdetések közzétételére, ez már bevált gyakorlatnak számított.

21 A Wiener Neue fr. Presse, Wiener Bautechniker, Pester Lloyd, Pest Vállalkozók Lapja és a Leipziger Bauunternehmer újságok olvasói köréből reméltek jelentkezőket.

22 A hirdetésekre két érdeklődő jelentkezett: Knuth Károly budapesti lakos, valamint a Schmid, Alber cég brünni és Speidel Keresztély soproni vállalkozó együttes pályázata. Végül az utóbbiak ajánlatát fogadták el. A szerződés a város és a cég között nagyon szigorú és jól előkészített volt. A városi tanács előzőleg a következő városok szerződéseit tanulmányozta: Pozsony, Győr, Zágráb, Brünn, Nürnberg, Bonn és Bamberg. A szerződés 65 pontot tartalmazott, melyet a belügyminisztérium is jóvá hagyott. Többek között az is ki volt kötve, hogy a vízművek 50 év működés után, 1941-ben, a város tulajdonába kerül.

23 A vízvezeték építésére egy részvénytársaság alakult 330 000 forint alaptőkével.

24 A soproni polgárok mellett a kivitelező cég 100 000 forint,

25 a város 25 000 forint értékben jegyzett részvényt.

26 A sikeres jegyzés után az építkezés elkezdődhetett, s 1892-ben befejeződött. A formális megnyitót szeptember elsején tartották, de az építkezés egészen 1896-ig elhúzódott: pl. közkutakal és tűzcsapokat kellett még kialakítani.

27 A város az üzemeltetőtől közcélú vízfelhasználásra, pl. az utcák tisztítására, féláron kapta a vizet.

28 A felállítandó közkutak száma hatalmas vihart kavart a helyi politikai életben. A városi tanács ugyanis csak 16 közkút felállítását tartotta szükségesnek. Dr. Szilvásy Márton, a törvényhatósági bizottság egyik tagja, legalább 24 közkút működését tartotta kívánatosnak. Érvelését arra alapozta, hogy a város alapvető egészségügyi érdeke több közkút használata. Szilvásy a törvényhatósági bizottság döntése ellen fellebbezett, s a fellebbezést a belügyminisztérium elfogadta: a felállítandó közkutak számát 24-re növelte.

29 A törvényhatósági bizottság annak ellenére ragaszkodott a 16 közkúthoz, hogy a vízbizottság is a megemelt számot javasolta. Szilvásy és 22 követője újra fellebbezett a minisztériumhoz, s 1893-ban a város végül 24 közkutat volt kénytelen építeni.

30 A felépült vízmű azonban több problémával küzdött. A bajokat mutatta, hogy 1898-ban és 1900-ban járványos betegségek terjedtek a városban. A szituáció hasonló volt a közeli Szombathelyen, ahol szintén járványok törtek ki a szennyezett ivóvíz miatt. 1900-ban egy királyi vizsgálóbizottság próbált a soproni járványok okaira fényt deríteni. A jelentés több hiányosságot feltárt, pl. a vízművek kútjait nem takarták le, ezek így fertőzéseknek voltak kitéve.

31 A Sopron Városi Vízvezeték Részvénytársaság (németül Ödenburger Stadt. Wasserleitungs-Actien-Gesellschaft) 1904-ben felajánlotta a városnak, hogy eladják a társaságot. A következő évben a törvényhatósági bizottság döntése alapján a város megváltotta a vízműveket 950 800 koronáért. A vásárlást kölcsön felvétele előzte meg, melyet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank folyósított és a belügyminisztérium is jóváhagyott. A bizottság hangsúlyozta, hogy a város egy nyereséges vállalat birtokába jutott: az elemzések kimutatták, hogy az éves nyereség átlaga 1892 és 1904 között 50 000 koronái tett ki.

32 A tulajdonosváltás után néhány fejlesztés történt, 1910-ben pl. új közkutakal állítottak és csöveket fektettek le.

33 Mindazonáltal Sopronban sokan megkérdőjelezték a törvényhatósági bizottság szándékait. Feltételezték, hogy a vízmű veszteséges és a vételi ár túlságosan magas.

34 A szerződés nem volt megfelelően előkészítve, s a részvénytársaság becslése nem volt alapos.

35 Köztudott volt, hogy azok az emberek ösztönözték a megváltást a törvényhatósági bizottságban, akik egyben részvényesei is voltak a társaságnak.

36 A részvényektől több hasznot váró tulajdonosok ezúton szerettek volna azoktól jó áron megválni. Mindezek alapján a bizottság több tag106