Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Holló Szilvia Andrea: A hatósági népkonyhák szervezetének kialakulása 85-91

A népkonyhák fenntartására fordítandó összegeknél mindig számításba kellett venni a házbéreket, fizetéseket, beruházásokat. Az 1874-ben elindított mozgalom 30 000 forintos induló népkonyhaalapja elégtelennek bizonyult a továbblépésre, ezért kívánták annak egyesítését a korábbi (1868), a legelső központi (pesti) népkonyha építésére szánt alappal. (Abban már 50 000 forint gyűlt össze, ami közadakozásból és a Parasztvásár téri telek értékesítéséből, valamint a Gyulayféle adományból származott. Gróf Gyulay Albert végrendeletében 48 000 forintot hagyott PestBuda jótékony intézeteire. 1868-ban bekövetkezett halála után a Pest megyei alispán, Beöthy Lajos ebből 10 000 forintot népkonyha céljára adott át.)

9 1875-76-ban az izraelita nőegylet és a Mária Valéria Nőegylet is bekapcsolódott az étkeztetésbe, a főváros pedig négy népkonyhát nyitott: egyet a VII. kerületben, azaz a régi Terézvárosban, a Király utca és Erdősor utca sarkán, egyet a Lipótvárosban, a Csillag utcában (ma Kálmán Imre utca), egyet a Tabánban és egyet az óbudai Fő utcában. 1877-ben a téli hónapokban csak Óbudán, a Rácvárosban, a Ferencvárosban és a terézvárosi izraelitáknál működött népkonyha (a pesti izraelita nőegylet alapszabályában szerepelt az árvaházak fenntartása és az özvegyek segélyezése mellett a népkonyhák működtetése), de ezek mellett találtak a rászorulók időszakosan működő levesosztó-intézeteket is.

10 1879-ben a melegedőkben - amíg nem épül meg a központi népkonyha - a kenyér, szalonna, pálinka mellett a gyerekeknek, betegeknek meleg ételt akartak osztani. Akkor már a lakosság számának rohamos növekedése miatt a Duna mindkét partjára állandó népkonyhát terveztek. Ennek érdekében 1880-ban a fővárosi népkonyhák alapjának és a fővárosi hatóság kezelése alatt álló alapnak az egyesítésére fővárosi bizottmányi tagokból álló bizottságot küldtek ki. Feladatuk volt a fővárosi népkonyhák központi igazgatóságával való kapcsolatfelvétel, és - bécsi, berlini mintára - szabályzat kidolgozása. Pozsony város gyakorlatát átültetve a fővárosi intézetek étkeztetését is e keretek között kívánták megoldani. (Bár a két alap egyesítésére 1884 folyamán sem került sor, érdemes megismerkedni a népkonyha elsődleges céljaként emlegetett korabeli gondolattal: a szegénysorsú dolgozók feleségei kenyérkereset helyett házimunkára, többek között főzésre pazarolják értékes idejüket. A népkonyha ez alól mentesítené őket.) Az alapítványok, adományok ezekben az években szegényházakra, árvaházakra, konkrét személyekre vonatkoztak. 1884-ben több alapítványt is jegyeztek a tanácsülési jegyzőkönyvekben, ezek között étkezési egy sem akadt. Például amikor Baseli Gyula dr. ügyvéd elvette Fischl Károly nagykereskedő Alice nevű leányát, ekkor adott 200 forintot a szegények javára.

12 Györgyei Adolf né férje elhunytakor adott 300 forintot a szegényeknek.

13 A fővárosi népkonyhák szervezetéről a közgyűlés 1885. november 25-én rendelkezett.

14 írásba foglalták, hogy községi népkonyhákat létesítenek közadakozásból és a fővárosi polgári népkonyha-igazgatóság által gyűjtött, a fővárosnak átadott népkonyhaalapból, valamint fővárosi telekadományból, egyéb adományokból, időnkénti fővárosi jövedelmi forrásokból és a községi alapból felajánlott segélyből. A népkonyha célja változatlanul nem az volt, hogy ingyenebédet osszanak, hanem egyes személyek, családok, sőt fővárosi intézetek részére jutányos áron, általában 10 krajcárért tápláló és ízletes ételt nyújtsanak.

15 A felügyeletet a fővárosi közjótékonysági bizottmány látta el, kiegészülve a volt fővárosi népkonyha-igazgatóság tagjaival. (Korábbi elképzelések szerint jótékony hölgyek is részt vettek volna a vezetői munkában, de erre végül nem került sor.) A központi bizottság terjesztette elő a helyi bizottságoktól érkezett javaslatokat a fővárosi tanácshoz. A konyhák közvetlen ellenőrzését egy 3 férfiból és 25 nőből álló bizottság gyakorolta, az egyik férfi a fővárosi népkonyhák központi felügyelőbizottságáról került ki, s ő volt a helyi bizottság elnöke és a népkonyha gazdája is. Összehívta az üléseket, kiadta az előleget, bevételezte a befolyt összegeket. A másik két férfi lehetett egyszerű helybeli, nem fővárosi bizottsági tag is, ellenőri és jegyzői minőségben, akik alkalmanként helyettesíthették az elnököt, ellenőrizték a népkonyhákat, ellenjegyezték a számadásokat. 89