Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998)

TANULMÁNYOK - Holló Szilvia Andrea: A hatósági népkonyhák szervezetének kialakulása 85-91

sőt felhívták a figyelmet az esetleg imádkozok tiszteletben tartására. S hogy nem ingyenétkezésről volt szó, azt az is alátámasztja, hogy ha nem ízlett az étel, a reklamációt beírhatták a panaszkönyvbe.

4 1868. március 11-én a szabályzatot kidolgozó népkonyhai bizottmány nyilvánosan, több helyen közzétett felhívással fordult a pesti lakosokhoz. „Pest városának örvendetes fejlődésével karöltve jár az élelmi cikkek árának emelkedése." Ezért azt célozták meg, hogy minden szegényebb sorsú és szorgalmas munkásnak „önérzete megkímélésével" tiszta, egészséges, tápláló ételt adhassanak, mely egy erős férfi számára elégséges, és húslevesből, valamint húsos főételből állna, legtöbb 7 krajcárért. Másrészt így kívánták visszaszorítani a koldulást, ezután nem segélyt, hanem másra fel nem használható élelmezési jegyet osztva. Bár nyereséggel nem számoltak, úgy vélték, hogy - napi 4000 személyre való kifőzési lehetőséggel - a népkonyhák felállítása 16 000 forintból egyszer s mindenkorra megoldható. Ennek ellenére az ügy hatósági szinten még évekig nem mozdult előre, a pénzt sem használták fel más célra. A nyomorgók mégsem maradtak éhen, a magánjótékonysági kezdeményezéseknek köszönhetően, így például 1872-ben Nemeshegyi József, Aldunasor 1. sz. alatti lakos a tekintetes pesti tanácshoz intézett levelében azt a szándékát nyilvánította ki, hogy a kemény tél miatt a Terézvárosban, „vallás különbség nélkül" levesosztó-intézetet kíván működtetni. Terve roppant egyszerűnek mondható: mivel a Terézvárosban számtalan kocsma üzemelt, tágas helyiségekkel, a helybeli kocsmárosoktól kért volna árajánlatot a 4 lat húst is tartalmazó levesre. Úgy gondolta, a nemes szándék követőkre talál, s a levesosztás ellenőrzését a reménybeli kegyes adakozók közül bizonyára többen szívesen elvállalnák. Nemeshegyi a tervet nemcsak egyszerűnek, de gyorsan megvalósíthatónak is gondolta, miután külön konyhaszemélyzetről és eszközökről nem kellett gondoskodni. Az adományok begyűjtésére a népszerű, olvasottabb hírlapokban adott fel hirdetést, és tervbe vette, hogy városrészenként gyűjtőíveket oszt szét. Számításai szerint ha 1000 forint összegyűlt, az intézet megkezdheti működését. Ezért a régebben letétbe helyezett, hasonló célra szánt összegek átengedését kérte a főpolgármestertől, akinek szándéka komolyságát alátámasztandó átadott 160 forintot. 1873. január 7-én azonban Nemeshegyi sajnálattal állapította meg, hogy az akció során csak 370 forint gyűlt össze. Ennek ellenére jótékonyságát továbbra is folytatta.

5 Az élelmezés nehézségeinek megoldását fővárosi szinten végül Ráth Károly főpolgármester határozott fellépése indította el 1874. november 5-én kb. 200 előkelő polgárt, jótékonysági egyesületi képviselőt hívott meg az e tárgykörben tartott értekezletére. Ezen elhatározták - más európai nagyvárosok mintájára - népkonyhák felállítását, valamint hogy azokat a hatóság oltalma alatt, önsegélyezés útján létesítik. Ezenkívül melegedőket is akartak nyitni, ahol a rászorulók olcsó áron kaphatnak meleg ételt, naponta legalább egyszer. A tiszti főorvos külön, levélben kérte a kerületi elöljáróságoktól, hogy e célra helyiségeket biztosítsanak. 1874. november 9-én ülésezett a fővárosi népkonyhák felállítása ügyében kiküldött albizottmány a főpolgármester elnökletével, kiegészülve a pesti izraelita nőegylet titkárával. A testület ekkor vette fel a Budapesti Népkonyha Bizottmány nevet. Feladatukat változatlanul abban látták, hogy a szűkölködőknek és szegény munkásoknak a népkonyhákban tisztán és jóízűen készült, egy személy (felnőtt, egészséges férfi) részére elégséges ebédet adjanak csekély árért. A bizottmány hatáskörébe tartozott az összes fővárosi népkonyha főfelügyelete, az e célra befolyt pénzek kezelése és szükség szerinti utalványozása, a számadások hetenkénti átvizsgálása, az egyöntetű működés szabályozása. (Az adakozás vagy gyűjtés útján befolyt pénz a központi pénztárba került, ott számolták el a heti bevételeket is.) A természetbeni adományokat a népkonyhabizottmány vette át és osztotta szét. Ezt a hatáskört a bizottmány egy központi igazgatóságon keresztül gyakorolta, melynek tagjai 87