Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Budapest – divatváros : a magyar divattervezés rövid története 89-110
BUDAPEST-DIVATVÁROS : A toalettek szerzői jogát tehát már törvény védte, de maga a divattervezés még mindig gyerekcipőben járt. A Magyar Divatipaibm 60 Moór Jenő, a NŐSZ vezetője sürgette az iparművészeket, hogy tervezzenek szabócégek számára modelleket. A NŐSZ 6 ' 1929-ben a Goldberger céggel közösen kiírt egy pályázatot a Parisette nevű új műselyem anyag felhasználására, ezen azonban túlnyomórészt a már ismert cégek vettek részt, igaz, feltehetőleg önálló alkotásokkal. Hasonló volt a helyzet a következő években is, egészen 1933-ig, amikor Ferenczy Ferenc belügyminisztériumi titkár a Társadalmi Egyesületek Szervezete (TESZ) keretében a NOSZ-szal együtt kiíratott egy pályázatot, kifejezetten magyaros ízlésű ruhák tervezésére 62 . A pályázat sikeres volt, kitűnő tervek érkeztek, s novemberben már a megvalósított ruhákat mutatták be Az első díjat Nagyajtay Teréz, a Nemzeti Színház, a második díjat Tüdős Klára, az Operaház jelmeztervezője nyerte. A bemutatót megelőző műsor szereplői közül Némethy Ella opera-énekesnő viselte Tüdős Klára díjnyertes ruháját, melynek kivitelezéséért a Fischer Júlia céget illették elismeréssel. Másik modelljét, melyet Kőszegi Teréz színművésznő viselt, a Förstner Nővérek készítették. A zsűriben Goldberger Leó textilgyáros, Tüdős Klára, Guthi Böske divatszakértő, „Takácsné úrhölgy" a TESZ képviseletében, Girardi Tibor, Hollósi igazgató a kamara részéről vettek részt. A zsűri tagjai miatt a Női divat című 63 újságnak - joggal - fenntartásai voltak, hiszen Tüdős Klára mellett a zsűri másik alkotó tagja, Girardi Tibor, sőt a Goldberger cég is kapott díjat! Azonban ez kényszermegoldás volt, mert ha a szakma legjobbjait kizárták volna, nemigen maradt volna színvonalas zsűriznivaló! A pályázat sikere, pozitív sajtóvisszhangja növelte a divattervezés tekintélyét is 1935-ben 64 az iparművészeti kiállításon a legismertebb szabócégek is részt vettek modelljeikkel, ami a ruhatervezés iparművészeti voltának elismerését jelzi. A következő években Ferenczy és a NŐSZ rendszeresen pályázatokat írt ki, nem csupán ruha, de hímzett blúz és magyaros textilminta tervezésére is. E versenyekre sok, igen magas színvonalú terv készült. Nagyajtay Teréz többször pályázott első díjat nyerve, de mellette megjelent egy új divattervezőgeneráció - Fries Erzsébet, F. Haranghy Erzsébet, Tedesco Anna, Csernák Anna Réka, M. KonkolyThege Ilona, Farnadi (Feigl) Ilonka. Rajzaikat rendszeresen közölte a Muskátli című kézimunkaújság, amely így némileg pótolta egy korszerű divatlap szerepét is. Az I. világháborúig oly virágzó és sikeres divatlapkiadás ugyanis közben elsorvadt. A sikeres, hosszú életű lapok közül egyedül a Divatsalon jelent meg a háború alatt és után a papírhiány ellenére. A harmincas évek gazdasági válságát már ez a lap sem tudta túlélni, igaz, színvonala is időközben nagyon erősen hanyatlott. A Pesti Hírlap mellékleteként megjelent Pesti Divat, illetve a Tolnai Világlapja társlapja, a Párisi Divaf nem tudták az űrt betölteni, s rajtuk kívül csak néhány hosszabb-rövidebb életű vékonyka kiadvány volt, mint a Record, a Legújabb Divat. Némelyiknek csak a címlapja volt magyar, belül német nyelvű volt. Igaz, foglalkozott rendszeresen a legújabb módival a Magyar Úriasszonyok Lapjf, a Társaság és a szintén kedvelt kézimunkaújság, a Tündérujjak is A legolvasottabb a Színházi Elef volt, amely egyaránt volt színházi újság és a nőolvasók számára készült színvonalas társasági lap. Divatrovatát Guthi Böske szerkesztette, aki a pesti divat történetében az egyetlen olyan szakértő újságíró, aki nem szakmabeliként - meglehetősen nagy tekintéllyel rendelkezett a szabóiparban. A Muskátli kezdettől fogva arra törekedett, hogy a magyar textilművészetet és ruhatervezést a népi hímzés és szabás motívumaival termékenyítse meg. Szerkesztője, a Magyar Királyi Állami Nőipariskola 69 igazgatója, Spolarich László, tagja lett a Ferenczy Ferenc által 1934-bén alapított Magyar Öltözködési Mozgalom Bizottságának, s mint ilyen a divattervpályázatok zsűrijének is. A lap megszűnéséig, 1944-ig, folyamatosan közölt magyaros ízlésű modelleket. A felsoroltakon kívül még Edvi Illés Panni, Barthus Irén, Érchegyi Irén, Vadonné Perényi Irén, Juszt Krisztina művei szerepeltek gyakran a lap oldalain. De honnan került elő hirtelen ennyi divattervező? Néhányan más iparművészeti ágban tevékenykedtek előzőleg, mint pl. F. Haranghy Erzsébet, legtöbben pedig vagy a Rákóczi téri Magyar Állami Női99
