Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Budapest – divatváros : a magyar divattervezés rövid története 89-110
F, Haranghy Erzsébet: Magyaros ruhatervek. Muskátli, 1936. 5-6. 81. pariskola 69 vagy más nőipariskola (leginkább a Lajos utcai) tanárai, illetve a hallgatói voltak. Ezek a nőipariskolák az elszegényedett középosztálybeli családok leányainak igyekeztek kenyeret adni. Technikailag kevesebb tudást nyújtottak a szabóipari iskoláknál, de elméleti képzésük színvonalasabb volt, sőt a Magyar Állami Nőipariskolában érettségizni is lehetett. A Magyar Képzőművészeti Főiskola rajztanítónő szakos hallgatói is kötelesek voltak a Rákóczi téri iskolát heti 10 órában látogatni kézimunka-tanulás céljából. Néhány tervező iparművészeti iskolát végzett, melynek textiltanszékén foglalkoztak ruhatervezéssel is, különösen 1943 után, amikor több ezer pengő költséggel varrótanműhelyt rendeztek be. 70 Az ismertetett tervezők közül Nagyajtay Teréz és Tüdős Klára emelkedett ki. Nagyajtay csupán kacérkodott a nemzeti színházi feladatai mellett a „civil" divattal. Alkotásai légiesen könnyedek és elegánsak, kissé mindig jelmezszerűek. Fries Erzsébet és F. Haranghy Erzsébet tervei is jól sikerültek, ügyesen tudták egyeztetni a napi divatot a magyaros motívumokkal. Igen sok, változó színvonalú rajza jelent meg Farnadi Ilonkának, úgy tűnik, ő kizárólag a tervezésből élt. Munkásságát a második világháború után is folytatta, de már nem népies tervekkel. A magyaros modellek első számú alkotója vitathatatlanul Tüdős Klára 71 volt. 1936-ban Pántlika néven önálló szalont nyitott a Kristóf tér 6. szám alatt, melynek bemutatói az előkelő világ találkozóhelyei lettek. „Tulajdonképpen riportélmény. Elmondhatnám, hogy több angol szót hallani, mint magyart a meghívott érdeklődők között. Szemben velem ünnepelt filmszínésznő latolgatja, hogy melyik nagyszerű ruhadarab felelne meg a leginkább egyéniségének' 12 tudósított a Muskátli 1937-ben a sikeréről. Alkotásai ma is megragadóak. Titkát így árulta el a Magyar Iparművészetben 1937-ben 73 : „A ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindhárom egyszerre." 1939-ben a Magyar Divatcsarnok vezetősége felajánlotta, hogy egy önálló, magyaros ruhákat áruló osz100
