Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

alapján arra az eredményre jutott, hogy a „Magyar Nemzeti Stadion céljára elsősorban a Nádorkert-Lágymányos területe alkalmas, míg másodhelyen szóba jöhetne esetleg a Vizafogó területe is".

154 Könnyű elképzelni, hogy e döntés milyen reakciót váltott ki az Aranyhegy hívei körében. Az elkeseredés és a tiltakozás hangjai az Óbudai Stadion Bizottság 1936. június 12-i nagygyűlésén harsantak fel, melyre a szervezők befolyásos közéleti személyiségek tucatjait hívták meg. Az előadók között volt több városatya, nyugalmazott miniszter, országgyűlési képviselő, orvos és meteorológus, akadt kormányfőtanácsos, biológus, mérnök és régész, sőt vitéz József Ferenc személyében még egy igazi királyi herceg is került. A nagygyűlésen elhangzott beszédeket és az aranyhegyi elhelyezés előnyeit igazoló tudományos szakvéleményeket a stadionbizottság októberben füzet alakban is megjelentette. Ennek előszavában a bizottság elítélte a „titokzatos kezek és érdekeltségek fondorlatos" mesterkedéseit, melyek révén a főváros az egyesítés óta Óbuda rovására gyarapodott: „A Magyar Nemzeti Stadion helyének megválasztása Óbuda jövő fejlődése szempontjából is döntő jelentőségű lévén, annak lakossága, okulva a múlt döbbenetes tapasztalatain, ezúttal nem nézi tétlenül az ellene készülő újabb igazságtalanságot, annál is inkább, miután meggyőződése, hogy az ő érdekei [ti. az aranyhegyi stadion megépítése] ezúttal százszázalékosan országos érdekeket is szolgálnak." A nagygyűlés először áttekintette a stadionkérdés történetét, majd ismertette az aranyhegyi terv megszületésének körülményeit. Ezután a tudósi vélemények következtek: először Réthly Antal és Aujeszky László meteorológus dicsérte a terület „természetes szellőztetését", Scheff (Dabis) László biológus pedig mérésekkel is alátámasztotta, hogy az Aranyhegy levegőjének por-, baktérium- és gáztartalma kivételesen alacsony, míg a rivális Lágymányos és a Vizafogó vonatkozó adatai kedvezőtlenek. Az eredmények azt mutatták, hogy „közegészségügyi szempontból a Nemzeti Stadion elhelyezése lehetetlen a Kelenföldön, a Városi Elektromos Művek erős kénessavtermelése miatt, lehetetlen az Óbudai szigeten a gázgyár, hajókikötő és egyéb gyárak közelsége miatt; Kőbányán és Rákoson az Alföldről jövő porártalom miatt; a főváros déli részén ugyancsak a nagyfokú porártalom és a bűzös gyári övezet miatt."

155 A nagygyűlés hangulata ettől kezdve egyre optimistább lett. Lukachich Géza hajdani városparancsnok, vitéz Benárd Ágoston volt népjóléti miniszter és Petracsek Lajos országgyűlési képviselő már kimondottan derűlátóan nyilatkozott az aranyhegyi sportcentrum jövőjéről. Utóbbi már egyenesen azt tervezgette, hogy ha a stadion Óbudán épül fel, „hamarosan a MÁV-állomásra nem azt kell kiírni, hogy MÁV lókórház, hanem Óbuda-Sportváros". Derűs víziók látogatták Rotter Lajos vitorlázóbajnokot is, aki azon merengett, milyen „szép látvány lenne és a nemzeti mivoltunk állandó kidomborítása volna, ha piros-fehér-zöld szárnyú gépek hirdetnék a Stadion közönségének nap nap után a magyar igazságot".

156 A résztvevők/körében általános volt a vélemény, hogy „nemzet elleni bűn, indokolatlan pazarlás volna más helyen építendő Stadionra óriás összeget áldozni", hiszen ha az Aranyhegyre kerül a stadion, „az a Dunáról, Budáról oly meglepő, oly elragadó, oly frappírozó, oly különlegesen szép és el nem felejthető kép lesz, hogy ezt kell megcsinálni". „Miért akarjuk mégis a sporttal foglalkozó ifjúságot szennyezett víz mellé, szennyezett levegőjű környékre, pályaudvarok szomszédságába, gyárak kéménye tövébe, hajók füstje alá vagy homoksivatagba kényszeríteni?" - tette fel a bizottság a költői kérdést -, hiszen „az aranyhegyi terv a legolcsóbb és mégis a leggrandiózusabb, a legpraktikusabb és mégis a leggyönyörűbb, a legtörténelmibb és mégis a legsportszerűbb, a legtisztább levegőjű és legegészségesebb".

157 Az Óbudai Stadion Bizottság ugyanekkor levélben kérte a miniszterelnököt, a pénzügyminisztert, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert, a vallás- és közoktatásügyi minisztert, az OTT-t, az FKT-t és Szendy Károly polgármestert, hogy a stadion az Aranyhegyen vagy az Óbudai-szigeten épüljön meg. A bizottság fellépése nem volt éppen hatástalan. A polgármester felkérte a sportügyi különbizottságot, hogy az illetékes hivatalok szakvéleménye alapján tegyen javaslatot a stadion elhelyezésére. A fővárosi bürokrácia azonban, úgy tűnik, olykor kissé lomha volt, mert a különbizottság csak közel másfél éves késéssel küldte el - kitérő - válaszát a polgármesternek. Történt ugyanis, hogy a közoktatási ügyosztály, a sportügyek gazdája, a stadionelhelyezési terveket felsoroló előterjesztését véleményezésre átküldte a közlekedési ügyosztályhoz, ahonnan az iratok a Tiszti Főorvosi Hivatalhoz kerültek. A két hivatal véle49