Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Budapest – divatváros : a magyar divattervezés rövid története 89-110
1917-ben a Magyar Iparművészet 6 , ismét foglalkozott a kérdéssel: „Mialatt divatáruházaink és a nagyközönség makacs elfogultságának hiszi, hogy minálunk nincsenek olyan divattervezők, akiknek ízlését és ötleteit érdemes volna anyagban megcsinálni, mi egymás után mutatjuk be a Magyar Iparművészet olvasóközönségének azokat a magyar iparművészeket, akiknek megvan az espritjük és készségük, hogy a női ruháknak anyagában és formáiban fejezzék ki mondanivalójukat." Ebben a számban a lap a cikk mellékleteként négy ruhatervet ismertetett, de az ígért folytatás elmaradt. Feltűnt viszont egy új művész, Angelo, akiről a Színházi Élei 1918-ban így írt: „ma egyike a legdivatosabb neveknek Pesten". 47 Angelo művészi fényképeket készített és ruhaterveket: „mint divatkreátor éppúgy ösmernek és becsülnek Párizsban, mint Budapesten "- nyilatkozta a riporternek. A szakmát ugyanis Párizsban, a haute-couture cégek modellezőjeként kezdte, s csak a háború miatt tért haza. Néhány évig Pesten is aktívan tervezett, végül azonban a fotózást választotta. Petőfi Sándor utcai műterme a legdivatosabb volt Pesten, s a Színházi Elet divatfotóinak többségét is ő készítette. DIVATIRÁNYÍTÓ CÉGEK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 1918-ban rendezték az első divatrevüt a Színházi Élef szervezésében a Modern Színpadon. A műfajt a rendszeres divatbemutatók elődjét - a XX. század talán legtehetségesebb divatkreátora, Paul Poiret találta ki, látványos színpadi keretek közé helyezve legújabb alkotásait. A pesti divatrevün a már ismert cégek mellett olyan új csillagok is szerepeltek, mint a Förster Nővérek (Haris Bazár 2.), a Sidy szalon (Schwarz Sidy, Kristóf tér 6.) és az ismert szűcscég, a Dán Testvérek (Váci utca 6.). A modellek túlnyomó többségét Angelo tervezte. 1921-ben egy Művésztársaság elnevezésű szervezet kívánt divathetet rendezni, amelyre még divatalbumot is ki akartak adni, Relie Pá (művészeti író), Guthy Böske (a Színházi Élet divatszakértője), Angelo és Moór Jenő (a Nőiruha-készítők Országos Szövetségének (NŐSZ) igazgatója) közreműködésével, de végül éppen ez utóbbi szervezet élénk tiltakozása miatt meghiúsult az ötlet 49 . A NŐSZ maga sem tétlenkedett: 1920-ban pályázatot írt ki magyaros díszítésű modellek tervezésére 50 . Az első díjat Cs. Holló Erzsébet és Tedesco Juci nyerték, de nem arattak igazi sikert. Pedig új modellekre szükség volt, mert a szabók nem tudtak Párizsba utazni, s főleg nem kaptak devizát a vásárláshoz. A következő években azonban enyhültek a gondok, ismét megindult a rendszeres modellvásárlás, sőt a NŐSZ társasutakat is szervezett Párizsba. Az 1921-ben megrendezett egészen nagyszabású divatrevün, a Reneszánsz Színházban 51 megint az ismert párizsi szalonok - Jenny, Patout, Lanvin, Paquin, Drecoll stb. modelljeit vitelezték ki a résztvevő cégek, csak a Hölzer és a Vékey (IV., Eskü tér 6.) szalon mutatott be saját tervezésű ruhákat. 1922-ben ismét rendeztek divatrevüt 52 , sőt a Gellértben 53 divatteát is Végül általánossá lettek a divatbemutatók. 1932-ben így írt a Női Divaf című szakmai lapban Dünn László, az egyik jó nevű szalon tulajdonosa: „Egy-egy divatbemutató... olyan érdeklődést kelt, mint akár egy színházi premier vagy vernissage. A lapok ráfekszenek a divattudósításokra. A dámák úgy beszélnek, vitatkoznak a színekről, vonalakról, fényeffektusokról, sőt a technikai részről, a szabásról is a ruha kapcsán, mint akár az új Galsworthyról vagy Le Corbusier új házairól, vagy arról, hogy Gál Franciska már nem gügyög A méltóságos asszony trafikjában. " Újabb cégek is divatosak lettek, mint pl. Farkas Ferenc (IV, Bécsi u. 3.) és Rotschild Ábrahám (Bálvány utca 4.). Úgy tűnt, hogy a budapesti társas élet és divatipar a háború okozta megrázkódtatástól magához tért. A fellendülésnek az 1929-es gazdasági válság vetett véget. Budapest ismét messze került Párizstól, a devizaproblémák is újrakezdődtek, s főleg sok patinás cég tönkrement vagy kisebb helyiségekbe húzódott. Csődbe jutott 1936-ban a Girardi cég is. A Holzer 1931-ben bezárt, és egy kisebb üzletbe költözött a Váci u. 24.-be. Igaz, 1941-ben a Magyar Ipaf* című kiadványban már ismét azt olvashatjuk a Hölzer fiúkról, hogy a pesti divat diktátorai. Ugyanakkor újabb cégek is megjelentek, közülük talán a legérdekesebb Aponyi Júliáé (Aponyi Albert gróf leánya, aki maga is társaságbeli hölgy volt. Szalonja arisztokrata körökben igen gyorsan a legkedveltebb lett. 97
