Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87
ORSZÁGOS PÁLYÁZAT A stadiontervek e dömpingje idején szakértőkörökben egyre többször merült fel az ötlet, hogy pályázaton kellene összevetni az egyes elképzeléseket. A Magyar Építőművészek Szövetsége 1934 februárjában javasolta a polgármesternek, hogy az OTT hirdessen pályázatot a Nemzeti Stadion elhelyezésére, a bírálatot pedig bízza tíz fővárosi, miniszteriális, építészeti és sportszervezet képviselőiből álló zsűrire. A szövetség szerint a pályázóknak mintegy 40 hektáros, könnyen megközelíthető, megfelelő altalajú és jó levegőjű sportliget tervét kellett volna elkészíteniük, melyben dísztér, ötvenezres stadion, különböző sportpályák - köztük vízisport-pályák - és egyéb épületek mellett a tömegsport célját szolgáló építményeknek is jut hely. 130 Ehelyett végül a MMÉE írt ki pályázatot, melynek felhívását 1934. április l-jén jelentette meg közlönyében. A tervezőknek 1:5000-es helyszínrajzon kellett bemutatniuk az elhelyezési tervet, benne a legalább hatvanezres stadiont, a gyülekezési pontokat és a díszfelvonulás útvonalát, az egyéb sportlétesítményeket - 25x50 méteres úszómedencét 15-20 ezer nézőre, teniszstadiont tízezer nézőre, 20x40 méteres játékterű fedett csarnokot hatezer nézőre, valamint a gyakorlópályákat - és a sportolók és kísérőik elszállásolására szolgáló 2500 fős lakónegyedet. A pályázóknak részletesen ismertetniük kellett a közlekedési lehetőségeket és az e téren szükséges fejlesztéseket - követelmény volt, hogy a stadionból egy óra leforgása alatt hatvanezer ember távozhasson -, továbbá a telek méretét és tulajdonviszonyait és az altalaj szilárdsági és vízáteresztési jellemzőit. Különös gondot kellett fordítaniuk még a „környezet művészi kialakítására" és az általános városrendezési szempontokra is A pályázatnak alapos műleírással és a közmű- és közlekedési költségeket is magában foglaló költségvetéssel kellett kiegészülnie. 131 Meglepő volt, hogy a felhívásra mindössze nyolcan jelentkeztek, de még inkább az, hogy nem volt köztük az ország két legfoglalkoztatottabb sportépítésze: Hajós Alfréd és Mattyók Aladár. Az ismert tervek közül Árkay és Borbíró aranyhegyi, Hajas István népligeti, Maróti lágymányos-nádor-kerti és Piros Béla újlaki téglagyári stadionja vett részt a versenyben. Akadt néhány újdonság is: Szesztay László 132 Albertfalván, Heysa Károly 133 a Népliget déli részén, Hidasi Lajos 134 és Schmitterer Jenő 135 a rákosi gyakorlótéren, Körmendy Nándor 136 pedig a Gellérthegy tabáni lejtőjén helyezte el a stadiont. A Heim Ernő, Králik László, Majorossy Gyula, Misley Sándor és Nagy Sándor építész, valamint Méhes Emil mérnök alkotta zsűri ezeken kívül néhány olyan közismert elhelyezési tervet is megvizsgált, amelyet alkotóik nem küldtek be elbírálásra. Ilyen volt az Újpesti-sziget, a Vizafogó, a Tarnay-puszta, a régi lóverseny tér és az Óbudai-sziget. 137 Szesztay László negyvenhektáros albertfalvai sportligete a Mátyás király út (ma: Mezőkövesd utca), a Duna-part, egy névtelen dűlő (ma: Panel utca) és a déli vasút vonala között feküdt volna, az egykori csepeli petróleumkikötővel szemben (17. kép). Az albertfalvai elhelyezés javára szólt a Duna közelsége - ez lehetőséget nyújtott a nyíltvízi sportok űzésére -, a megfelelő természeti környezet és a tiszta levegő, valamint a terület viszonylag jó közműellátottsága. A sportparkot három, Buda felől bevezető úton is meg lehetett volna közelíteni, az igazi felvonulási útvonal azonban a budafoki MÁV-állomás átépítésével megvalósítandó új Nemzeti Stadion vasútállomástól vezetett volna a Duna-parti arénához. A tervező a fákkal szegélyezett út jobb oldalára állította a sportszövetségek központi épületét, a korszerű velodromot és a hatalmas játszóteret, balra pedig a fedett sportcsarnokot, az atlétikai és labdarúgó-edzőpályát, valamint a teniszpályákat. A felvonulási út végén magasodott a hatvanezres, szabályos formájú nagystadion, tőle délre az úszók medencéi sorakoztak, és itt kapott helyet egy kisebb autóparkoló is. Az összes szárazföldi és vízisportnak otthont kínáló terv érdekessége volt, hogy az olimpikonokat magában az arénában: a tribünök alatti vendégszobákban lehetett elszállásolni - az edzőtermek szomszédságában. Szesztay a stadion közlekedését is megnyugtatónak tartotta, valójában azonban a tervnek éppen ez volt az egyik gyönge pontja. A tervezet ugyanis beérte a már meglévő egy-egy autóbusz- és villamosvonal járatainak sűrítésével, valamint a fehérvári vasút és a dunai hajóközlekedés kínálta lehetőségekkel, s valószínűtlen, hogy ezek képesek lettek volna az akár hatvanezret is meghaladó tömeget rendben elszállí44