Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

hogy legyilkoljuk jövő hónapban" - kezdte egyébként tisztelettudó és barátságos hangvételű levelét a névtelen „sportkedvelő", aki azzal vádolta Hajóst, hogy telekspekulánsok megbízásából gáncsolja az aranyhegyi stadiont. A levél szerzője mégis hajlandó volt megkegyelmezni Hajósnak s azt tanácsolta neki: Javuljon meg, akkor nem lesz bántódása, és megmenti életét".

120 Hajós azonban dacolt a veszéllyel és megtartotta előadását, melyen megjelent Lázár igazságügyi miniszter, Kelemen testnevelési tanácsi elnök, Wlassics Gyula kultuszállamtitkár, Múzsa Gyula, a MOB elnöke, valamint a sportszövetségek és az építészkörök kiválóságai. Hajós tizenkét budapesti területet vizsgált meg stadionépítés szempontjából, majd bemutatta az általa legjobbnak ítélt helyszínekre (régi lóversenytér, Óbudai-sziget, a Vizafogó, Angyalföld) készített terveit is.

121 Hajós előadása több érdekességgel is szolgált. Nóvum volt, hogy az angyalföldi ún. Tarnay-pusztát is felvette a Nemzeti Stadion lehetséges helyszínei közé, igaz, a hozzáértők már ismerhették ezt az elképzelését egy korábbi előadásából. Maga a terület - a mai Vasas-pálya és az Angyalföldi pályaudvar között: nagyjából a Béke út, a Rákos-patak, a Tomori út és a Gyöngyösi utca által bezárt mintegy 50 hektár - fővárosi tulajdonban volt, melynek közlekedését Hajós szerint a szomszédos vasút, valamint a Béke út, a Váci út és a Röppentyű utca forgalma révén lehetett volna megoldani. Előnye volt e területnek, hogy a viszonylag egyenletes terep, a közelben található homok és kavics megkönnyítette volna az építkezést, de már a mélyebben fekvő déli részek komoly feltöltési munkát igényeltek.

122 Nagyobb érdeklődést váltott ki Hajós két másik terve. A vizafogói és az Óbudai-szigeti stadion, mely már Hajós korábbi előadásain is szerepelt, most kiérleltebb alakjában került a nyilvánosság elé. A javarészt a közmunkatanács tulajdonában lévő Újpesti-rakpartot Hajós szerint jó közlekedése és megfelelő nagyságú területe tette alkalmassá sportliget - és mellette kétezer méteres evezőspálya - elhelyezésére. A terv szépséghibája az volt, hogy részleges megépítése nyolcmillió pengőbe került volna, a teljes komplexum költségvetése pedig meghaladta a 12 milliót.

123 A másik, az Óbudai-sziget részben közhasználatban lévő északi részére, kb. 70 hektáros területre tervezett sportváros felépítése mintegy tíz esztendőt és húszmillió pengőt igényelt volna. A terv szerint a komplexumot három híd kötötte össze Budával; a közlekedést ezenkívül a tervezett óbudai fejlesztések, köztük az óbudai Duna-híd, valamint hajóállomások, a sportpark körül vezetett aszfaltút - itt szükség esetén autós és motoros futamokat is lehetett rendezni - és óriásparkoló segítette volna. Az észak-déli tájolású, részben fedett nézőterű nagystadion a sziget közepére került, nyugatra néző főbejáratát a Budáról bevezető hídról lehetett megközelíteni. Hajós az arénától délre helyezte el a sportcsarnokot, északra pedig a hatalmas ünnepi tornamezőt. A szigetcsúcs felé tovább sétálva lehetett eljutni a teniszstadionhoz és a fedett teniszcsarnokhoz. E sportlétesítmények keleti oldalán húzódott volna a szigetet csaknem kettészelő észak-déli irányú, kétezer méteres evezőspálya. Efölött három kisebb híd vezetett volna a pesti oldalra néző partszakaszra, itt csónakház, céllövőpálya, százméteres nyitott úszóstadion, teniszpályák és atlétikai gyakorlópályák álltak volna, valamint a stadion kistengelyében a maratoni torony. Hajós a sportcentrumot a „jövő stadionjának" nevezte, s ezzel egyszerre utalt a grandiózus vállalkozás korszerűségére és megvalósításának távoli időpontjára. Hajóst a tág határidő nemigen aggasztotta, mivel úgy látta, hogy Budapest legkorábban 1948-ban rendezhet olimpiát, s ez éppen elegendő időt hagyott az építkezésre. Még mindig maradt azonban két kérdés: hogyan szabaduljanak meg a közeli gázgyár undok párájától, és hol helyezzék el az olimpiai falut? Hajós erre is tudta a választ: a gázgyárat valahová Dél-Budapestre kívánta száműzni, az olimpiai lakokat pedig a Rómaifürdő parkjában vagy - szükség esetén magán a szigeten kívánta elhelyezni. Hajósnak ez a nagyszabású, valóban univerzális terve, melyet bizonyára az aranyhegyi stadion méltó riválisának szánt, általános elismerést aratott. Csakhogy a roppant költségvetés egyben az Óbudai-sportliget halálos ítélete is volt - hiába reménykedett a korabeli riporter, hogy a stadion egyszer megvalósul és „nemcsak városkép, építőművészet és sportszerűség, hanem higiénia szempontjából is a világ legszebben kialakított, látványosságszámba menő sportparkja lesz."

124 Az Óbudai-sziget Maróti Géza képzeletét is megmozgatta, s ekkoriban maga is tervezett ide egy sportligetet, mely a sziget adottságaiból következőleg sok hasonlóságot mutat a Hajóséval (15. kép). 41