Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

zódó, téli kikötőnek használt öbölben - további partműépítéssel és kotrással - 2200 méteres nyílegyenes, szélárnyékos evezőspályát lehetett kialakítani. Magán a szigeten délről észak felé következett volna egymás után a stadion (400-as futókörrel, 500-as kerékpárpályával, atlétikai - és futballpályával), az 50x130 méteres gigantikus emeletes tornacsarnok, a labdarúgóedzésekre és gyeplabdamérkőzésekre szolgáló ikerpálya a körülötte futó motorpályával, a teniszpályák, a 250x100 méteres lovaspólópálya, a rögbi- és krikettpálya, majd - már a vasúti hídtól északra - az ebsportversenyek helyszíne. Kissé meglepő, hogy a számos versenypálya mellett az úszók számára csak az evezőspálya céljánál létesült volna 100x50 méteres, hagyományos folyóvízi uszoda. A terület megközelítése azonban kétségkívül nem kevés gonddal járt volna (a rajzon mindössze egyetlen hajóállomás és három szűk bevezető út szerepel), és Mannó arról sem nyilatkozott, mennyi pénzt igényelne a monstre sporttelep és az árvízvédelmi művek létrehozása (4. kép). A nemzetgyűlés 1921. december végén elfogadta a testgyakorlás kultuszának fejlesztését és az egészséges, harckész generációk felnevelését célzó testnevelési törvényt, amely többek között kimondotta, hogy az „állami pénzügyek rendezése után a nemzetközi megbízás alapján rendezendő olimpiai játékok, valamint egyéb nagyobbszabású ünnepségek és mérkőzések megtartására Budapesten Nemzeti Stadiont kell létesíteni".

36 Mivel a Nemzeti Stadion felépítése nyilvánvalóan állami feladat volt, a törvény egyfelől kötelezettséget rótt a kormányzatra, ám a financiális válságra való utalással, melyet a törvényjavaslat első alakjában még nem tartalmazott, egyben elég széles játékteret is nyújtott számára a megvalósítás határidejét illetően. A lesújtó pénzügyi helyzetben Klebelsberg Kunó gróf, a frissen kinevezett kultuszminiszter -jóindulatát bizonyítandó - hárommillió koronát utaltatott át az OTT részére a stadion előmunkálataira. Az összeg azonban oly csekély volt - önmagában a Hajós-féle stadion költségvetése már régen elérte a milliárdos nagyságrendet -, hogy azt az OTT egyelőre nem is vette fel. Megragadta viszont az alkalmat, hogy újfent bejelentse igényét a Vérmezőre, melyet a többi helyszínnel szemben egyedül megfelelőnek talált. Egyben emlékeztette a minisztert arra, hogy a MOB kérése a kormányzónál és a honvédelmi miniszternél „a legkedvezőbb fogadtatásra talált".

37 Gyors előrelépés továbbra sem történt, Klebelsberg azonban később a parlamentben ismét előhozta a stadion ügyét. Kultúrpolitikai koncepciójának megfelelően az átfogó sportfejlesztést az alsó szinten kívánta elkezdeni - országszerte sport- és játszóterek létesítésével, a sportszeretet felébresztésével -, s a Nemzeti Stadiont e program betetőzésének szánta. S hogy ezt a folyamatot meglehetősen hosszúnak tartotta, azt jelezte az is, hogy a testnevelési törvény megalkotását csak több mint kétéves késéssel követő végrehajtási utasításban a miniszter említést sem tett a stadionról.

38 A stadion helyének mielőbbi kijelölését azonban Klebelsberg fontosnak tartotta. Először 1924 őszén különböző helyszíneken több szakértői szemlét is vezetett, majd november 15-re értekezletre hívta össze az OTT, a MOB, a közmunkatanács és a sportszövetségek képviselőit. A számos fölmerült helyszín közül a Margitsziget és a Városliget Hajós szerint ezek voltak alkalmasak sport- és szórakoztatócentrum otthonául -, valamint a Pasarét és a rákosi réten fekvő BTC-pálya - mint egyszerű stadion számára megfelelő helyek - kerültek előtérbe. Mivel a pasaréti helyszínt a főváros és az FKT is pártolta, s a telek is rendelkezésre állt, Klebelsberg úgy döntött, hogy amennyiben a közelmúltban bekövetkezett csuszamlások okát felderítő geológiai vizsgálatok megnyugtató eredményt hoznak, ezt a tervet fogja támogatni.

39 A miniszter ígéretes fellépése megélénkítette a stadionvitát. Új és még újabb elhelyezési ötletek röppentek fel: többek közt a városligeti volt mesterséges jégpálya területe (a Stefánia úttól délre, a liget délkeleti részén), az óbudai rétek (a mai Kaszás-dűlő környéke), Aquincum és - a főváros határán túl - a Szentendrei-sziget alsó része. Ez utóbbi területen az ötletgazda szerint 800 hektáros kincstári birtok állt parlagon (az ún. Királyi Fácános), egy „használatlan, gyéren akácos, ligetes, nagy és sík mező". A közlekedés lebonyolítására a Duna két partján vicinális vasút, az átkeléshez csavargőzös, a fővárosból hajójáratok álltak rendelkezésre.

40 Még ugyanebben az évben más fórumon is előkerült a stadion ügye. A párizsi olimpia szellemi versenyében Hajós „Ideális stadion" tervével 2. díjat nyert és mivel az első díjat nem adták ki, ő kapta a 17