Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Zeidler Miklós: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig 9-87

győztesnek járó babérkoszorút. A sportközpont terve lényegében azonos volt azzal, amit még 1912—1913-ban készített a régi lóversenytérre s amelyet 1919-ben a Margitszigetre költöztetett. A következő év tavaszán azután sor került a pasaréti szakértői szemlére. A fogaskerekűvel szemben fekvő egykori pasaréti Drasche-telek a háború előtt elég nagy volt, környezete szép és levegője jó, időközben azonban felparcellázták, s a felépült villasor északi részén földcsuszamlások jelentkeztek. A szakvélemény megállapította, hogy a stadionépítés itt túl nagy kockázattal járna. Ismét új helyszín után kellett tehát nézni.

41 Pedig éppen ekkoriban esély mutatkozott arra, hogy megfelelő pénzalap létesüljön az építkezés finanszírozására. Mivel az OTA-nak nem állt rendelkezésére elegendő jövedelemforrás, a kultuszminisztérium javaslatot terjesztett elő az 1921. évi testnevelési törvény módosítására, amely „a Nemzeti Stadion, valamint az olympiai kiküldetések céljaira" az embersportrendezvények és az embersporttelepen tartott mindennemű rendezvény után illeték fizetését írta elő. Az elfogadott törvényszöveg végül „a többi sport céljaira" is felhasználni rendelte az így képződő alapot.

42 Ezzel párhuzamosan márciusban az illetékesek újabb szemlét tartottak - Hajós olimpiai győzelme nem volt hiábavaló! - a régi lóversenytéren. A mintegy száztagú bizottság ezután ugyan még az Újpesti-szigetre is átrándult, de ez utóbbit a szemlélők a központtól való nagy távolság és a gondozatlan környezet miatt nem vették komolyan számításba. Kétségesnek tartották ugyanis, hogy képes volna egyáltalán a fenntartási költségeket fedezni, hiszen a távoli sportközpont várhatóan csak a nemzetközi találkozókra telne meg, egyébként alig látogatnák. A lóversenytéri elhelyezést ezzel szemben általánosnak mondható rokonszenv kísérte, csak éppen a főváros kiküldöttei ellenezték, ezért gyorsan ellentervet dolgoztattak ki a városrendezési és magánépítési ügyosztállyal. Éppen jókor, mert a NOB május végi prágai ülésszakán, mint arról a Sporthírlap szalagcímben tudósított, „Budapestet 1936-ra kiszemelték az olimpiász színhelyéül" - Róma és Lausanne társaságában. (A hír egyébként túlzónak bizonyult, a lap későbbi részletes tudósításai már szóba sem hozták.)

43 A Warga László

44 és Barczen Gyula tanácsnok aláírását viselő, májusban elkészített rendezési terv a lágymányosi háromszögbe akarta költöztetni a nemzetközi vásárt, míg a stadionnak a Nádor-kert (a Hauszmann Alajos utca-Budafoki út—Déli összekötő vasúti híd közt fekvő terület) déli részén szorított helyet mindössze 7 hektáron. Az OTT 1925. októberében ezt a főváros tanácsához írt levelében visszautasította és ragaszkodott a lóversenytérhez, melynek közlekedését jónak, a „jelenleg veteményeskert és szemétdomb" gyanánt vegetáló térség fejlesztését pedig szépészeti szempontból is kívánatosnak tartotta. Mint Karafiáth Jenő elnök leszögezte, a stadion nemcsak az olimpiai játékok színhelye lesz egykor, hanem otthona az ifjúsági sportnak, a társadalmi sportszerveknek, a Testnevelési Főiskolának, az OTT-nek, a MOB-nak és az amatőrszövetségeknek. Karafiáth Ripka Ferenc főpolgármester és a főváros testnevelési bizottságának támogatását egyaránt bírta, választ azonban fél évig nem kapott. A tanács taktikája bevált: mivel a törvényszöveg utalt arra, hogy a Nemzeti Stadion telkét a fővárosnak kell adományoznia, ez viszont a gyakorlatban azt jelentette, hogy a főváros dönthet annak kiválasztásáról, az OTT lassan megbarátkozott a Nádor-kerttel. Karafiáth ugyan eleinte még ragaszkodott ahhoz, hogy a nagyrészt víz alatt álló terület feltöltését a főváros saját költségén végeztesse, a főváros viszont jelezte, hogy ehhez magának is állami segítségre van szüksége.

45 A dél-budai területekre ekkoriban több nagy építkezési program is számot tartott. A Nádor-kertet a főváros eredetileg az Országos Növénykert céljára szerezte meg, később szóba került, hogy a telek egy részét a stadion kapná meg, majd Klebelsberg egy természettudományi oktató- és kutatótelep, a berlini mintára elképzelt ún. „magyar Dahlem" számára szemelte ki A helyszíni szemlék után Klebelsberg 1925 februárjában átiratban kérte Bethlen István miniszterelnököt, hogy a lágymányosi telkeket az FKT „a budapesti egyetem összes természettudományi laboratóriumai" részére jelölje ki, a Nádor-kertben pedig „egy jobb jövőben" Természettudományi Múzeumot kívánt felállítani. Ennek megfelelően Bethlen javaslatára az FKT a lágymányosi területet 1925. április végén „tudományos intézeti közéépítkezések céljára" tíz évre lekötötte. Az egyetemek féltékenysége és a Klebelsberg nagyszabású kulturális beruházásaival szemben felébredő ellenérzések azonban végül meghiúsították a közös tudományos telep megalkotását.

46 18