Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - Simonovics Ildikó: Lesznai Anna mesevilága 137-152

A mese autonóm világának tel­jes gondolati átélése rámutat arra, hogy létezésünk mai formája nem az egyedül lehetséges, csak egy a sok közül, tehát a mi választásunk eredménye. A mese a mágia felé irányul, a mágia pedig, Lukács sze­rint, lényegében ősibb a vallásnál és a metafizikánál, a világ egy gazda­gabb gyökeréhez nyúlik vissza. Azokba a mélységekbe, ahová a metafizika és a vallás által már nem érhetünk el, amit leírni nincs sza­vunk. Az a valóság, melyben a má­gia gyökerezik, általunk nem meg­ismerhető. A mi világunkban nem lehet egységes mágia, mágikus rendszer, mágikus valóság. A mágia minden tárgya idegen számunkra, nem tudjuk, honnan hová tart. A téma további tisztázása érde­kében Lukács egy misztikus, miti­kus világot idéz meg, melyben a mese, a mítosz és a metafizikai vi­lág helyét keresi. A mesét és a má­giát elkülöníti a mítosztól és a me- Lesznai Anna tafizikai világtól. Minden mesével Fotó, Petőfi Irodalmi Múzeum foglalkozó tanulmány, így Lukács is érinti mese és mítosz kapcsolatát. A mítosz, Lukács szerint, valóságunk ismeretlen gyökereinek néha érthetetlen és töredékes megjelenése. Az érthetetlenségnek és a töredezettségnek az az oka, hogy azon a ponton képtelenek vagyunk visszaemlékezni. Ezzel szemben a mese töredékessége abszolút. Minden mesét, ha „axiómáját... mágikus intenció­val" megtaláljuk, a végtelenségig lehet folytatni. A befejezés ugyanis az értelemben van, s mivel a me­se eredendően az értelmen túlról indul, nem is érkezhet vissza oda. A meséket meg kell találni, s erre azok az időszakok felelnek meg, mikor a valóság fellazul, elveszti útja egyirányúságát, és látszólag vá­lasztási lehetőségek merülnek fel. Ez az idő az, amit Lukács máshol a lélekvalóság érvényesülésének ne­vez. A lélekvalóság szabad lehetőségeit kihasználva a lélek saját magában egy új, tágas és ismeretlen kozmoszt teremt, amiben könnyen eltévedhet. Ez az új magányosság. A lélek eme belső végtelensége vá­lik a mese végtelenségévé. Az új mesetípus a lélek meséje. Lélek, mágia, emberiség előtti állapot, ornamentalitás Lesznai Anna meséről írott „észrevételeiben" is szerepel. Elsőként a mese eredetének kérdésére igyekszik megadni a választ. Az általa ismert mesekutatók vé­leményét félretéve a mesét a „csudalátó ember" lelkéből származtatja. A csudalátás képessége, Lesznai szerint, legtisztábban a mesében érvényesül. Lukácshoz hasonlóan „ősmeséről" és „műfajmeséről" be­szél. Az ősmese hite, mely a régi, a mi racionalitásunk előtti mágikus világhoz kapcsolódik, az akkor élt ember válasza az ősi hatalmak s jelenségek összefüggéseit feszegető kérdésekre. Ezt a világot Lukáccsal szemben Lesznai kimondva is az édennel azonosítja. A lukácsi mágiához hasonlóan nála is lényegi azo­139

Next

/
Oldalképek
Tartalom