Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)
TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Budapest – divatváros : a magyar divattervezés rövid története 89-110
A hirdetés arra utal, hogy kézzel rajzolt és nyomdai úton sokszorosított divatrajzokat adtak ki, amelyekhez kívánatra szabásmintát is mellékeltek. A modelltervezéssel ekkor már több stúdió is foglalkozott, kettőről konkrétan is tudunk az újsághirdetésből: a Stúdió Artról, és a Stúdió Parysról, ez utóbbinak S. Radó Zsuzsa rajzolt. 1940-ben a Szent István-héten nagyszabású divatbemutatót tartottak, amelyen 1940-41 téli divatját „120pompásnál pompásabb magyaros ruha, estélyi, délutáni, délelőtti ruha, kosztüm és kabátkompozícicT képviselte... A Női Divat büszkén jelentette: „Minden darab, minden apró részlet magyar kéz és magyar tehetség munkája volt, amelynek kiválóságát a résztvevő közönség egyöntetű percenként felzúgó tapssal ismerte eF. 19 Sajnos azonban csak a résztvevő szabóiparosokat sorolták fel, azt nem, hogy a modelleket ők vagy más tervező készítette-e. Ez volt - érthető módon az utolsó nagyszabású divatesemény. A közelgő front elsodorta a békebeli Budapest csillogó társasági életét. Lukács Zsuzsa: Divatrajz. Ez a Divat. 1959. 8. 6. A DIVATTERVEZÉS MINT IPARMŰVÉSZET A háború után éveken keresztül az anyaghiány volt a jellemző. Nem volt szövet, selyem vagy bársony, a flanelnek is örültek. Nem volt papír és divatlap sem. Az első vékonyka rajzos kiadvány, az Ez a Divaf 1949-ben jelent meg először, s akkor is csak szezononként egy szám. Az Asszonyok?', majd a Nők Lapja foglalkozott a divat alakulásával, de a rajzok, melyeket rendszerint Z. Vágó Zsófia készített, elsősorban átalakítási tanácsokat adtak; ötleteket, hogyan lehet „egyetlen esti ruhánkat" többféle módon viselni. Az új vonalakat azok a kiadványok, albumok terjesztették, amelyeket a modelltervezők a szabók számára készítettek - legtöbbször nem is nyomtatott, hanem eredeti rajzos kivitelben. 1947-ben a Magyar Divattervező Művészek Szakszervezete rendezett divatbemutatót, 82 ami arra utal, hogy annyian voltak, hogy külön szakszervezetekbe tömörülhettek. Hogy az ismert nagy szalonok tulajdonosai tagjai voltak-e az új szakszervezeteknek, nem tudjuk, hiszen a bemutatón résztvevőket külön nem sorolták fel. 1947-ben azonban még léteztek, mert mind Aponyi Júlia, mind Rotschild Klára, mind Szita József lelkesen nyilatkozott az Asszonyok-bm^ az új, Christian Dior-féle, New-Looknak nevezett, nőies divatstílusról. 1948-ban valamennyi szalont államosították. Többen „önként" beléptek a szövetkezetekbe, mások valószínűleg „kiléptek" az országból. Sokan az 1949-ben megalakuló Ruhaipari Műszaki Tervező Vál102
