Tanulmányok Budapest Múltjából 26. (1997)

TANULMÁNYOK - F. Dózsa Katalin: Budapest – divatváros : a magyar divattervezés rövid története 89-110

lalathoz

84 kerültek. Néhányan lakásukon dolgoztak alkalmazottak nélkül, így pl. Szita is. Államosították Rotschild Klára cégét is, de Különlegességi Női Ruhaszalon címen tovább üzemelt, sőt Rotschild Klárát meghagyták a szalon vezetőjének. Ám nemcsak az üzleteket, a tervezést is „államosították". A Nők Lapjá-bm, az Ez a divat-ban a Ruhaipari Tervező Vállalat rajzai jelentek meg - minden nevet száműztek, a francia, angol divat híreivel együtt. Az ekkor kialakuló konfekciógyártás modelljeit is „névtelenek" tervezték. A gyárak bemutatóikat gyakran üzemek csarnokaiban tartották, hogy a munkásasszonyok megbírálhassák őket. Valószínűleg nem lehetett túl jó véleményük, mert ezek a modellek silány anyagból készültek, és a konfekciógyártás alacsony műszaki színvonala miatt rosszul szabottak voltak, arról már nem is beszélve, hogy milyen unalmasak és konzervatívak voltak, hiszen a nyugati „kapitalista divat" utánzása ideológiai hibának számított.

85 Pedig a divattervezők képzése 1947-ben vált főiskolai szintűvé, amikor az iparművészeti iskolából főiskola lett. Igen sok jó nevű, tehetséges művész ekkor kapta meg a diplomáját: pl. Soltész Nagy Anna, Szabó Albert, Gyulai Irén, Balogh Rozi, Mészáros Éva. A tervezők elsősorban a külföldre szánt kollekciókban tudták fantáziájukat, művészi érzéküket megmutatni. Az 1953-tól évenként megrendezett nemzetközi (azaz a szocialista tábor országai közötti) ruhaversenyen rendre elnyerték a második díjat, természetesen a nagy testvér, a „sokkal fejlettebb"

86 Szovjetunió után. 1953 után lassan kezdték elismerni, hogy a nyugati divat követése még nem merénylet a szocializmus építése ellen. A most már havonta megjelenő Ez a Divat elmosódott barna-fehér képein rendszeresen tudósított Párizs, London, Róma újdonságairól, és átfogó körképet adott a magyar tervezők alkotásairól. A lap rajzait, divattanácsait rendszerint Lukács Zsuzsa készítette. Lassan újjáéledt tehát a pesti divat, ami az előző évekhez képest haladást, de a háború előtti színvonalhoz viszonyítva óriási visszaesést jelentett. A Belvárosban néhány kis „maszek" működött, dédelgetve a Nyugatról beszerzett pár divatlapot, amelyekből a pénzesebb vevők kiválaszthatták új ruháik modelljét. A budapesti divatot, akárcsak 100 éve, ismét két Váci utcai szalon irányította - a Különlegességi, később Clara Szalon és a Fővárosi Mérték Utáni Szabóság, később Budapest Szalon. A 100 évvel ezelőtti helyzettel szemben azonban az volt a különbség, hogy csak kevesek engedhették meg maguknak, hogy a két exkluzív szalonban dolgoztassanak. Kettőjük közül a vezető a Clara, azaz Rotschild Klára volt, aki szinte haláláig uralta a pesti divatot. Igaz, hallatlan előnyöket élvezett - szezononként Párizsba utazhatott, sőt anyagvásárlásra is kapott devizát. Modelljei a párizsi ízlést tükrözték, konzerválva a harmincas évek végének, negyvenes évek elejének felfogását, azt a tervezési stílust, amely feladatának tekintette a párizsi modellek „pestiesítését". Ő volt a magyar divat nagyasszonya, akire a párizsi nagy cégek vezetői ma is emlékeznek. Vetélytársa, Arató Ferencné, a Budapest Szalon vezetője szintén gyakran utazhatott Párizsba, de ő kissé angolosabb, Önállóbb és konzervatívabb stílust képviselt. Rajtuk kívül elsősorban az OKISZ-Labor (Ungvár u. 64-66.) és a Ruhaipari Tervező Vállalat (József kit. 29.) készített modelleket - ez utóbbi látta el a nagy konfekciógyárakat is. Terveztetett modelleket belföldi eladásra a Ruházati Bolt Vállalat és exportra a Modex nevű cég. Ezeknek dolgoztak azok a fiatal tervezők - Ökrös Zsuzsa, Nádor Vera, Gyulai Irén, Mészáros Éva, Balogh Rozi, Vörös Irén, Erhardt Magda, Vámos Magda, Russai Magda, Lendvai Ilona,

87 akik megteremtették hazánkban az iparművészeti szintű divattervezést, munkáikat rendszeresen bemutatták az országos iparművészeti kiállításokon. Általában magyar alapanyagból, a legújabb divatvonalakat követve igyekeztek a képzőművészeti alapelveknek is eleget téve önállóan alkotni. Néhányan közülük saját kivitelezésre is vállalkoztak az Iparművészeti Vállalat keretein belül - Balogh Rozi, Szilvitzky Margit, Ökrös Zsuzsa, Szabó Albert megalakították 1958-ban a Divattervező Stúdiót,

88 amely kis példányszámú, igényes finomkonfekciót készített. De ők sem tudtak lényegesen változtatni azon a helyzeten, hogy Magyarországon a szép, divatos modelleket csak a divatbemutatókon és vásárokon lehetett látni, az üzletekben általában divatjamúlt, rossz minőségű méterárut és sikktelen konfekciót árultak. A hatvanas évek végére, hetvenes évek elejére némileg változott a helyzet. Az Ez a Divat színes lett, s ugyancsak színes kivitelben jelent meg a Divattervező Vállalat Lapja, a Pesti Divat.*

9 A szakma két nagy „öregje" - Rotschild Klára és Aratóné - meghalt. A Clara szalont egy ideig Nádor Vera vezette, a 103